Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

6 megbízhatatlanság, önzés, uralomvágy, erőszakoskodás, gyanakodás, irigység, káröröm, — nem verhetnek gyökeret lelkében. Könnyen megérthetjük tehát, mily nagy fontosságú feladatot teljesít a család és az iskola a jellemképzés érdekében. A gyermek a családban gyakorolja először akaratát; tevékenységének csírái ott fejlődnek először. A családnak azért valóban olyannak kell lennie, hogy a gyermeki akaratnak módot nyújtson az öntevékenységre. Ne törekedjék ennélfogva a család minden áron arra, hogy a legcsekélyebb akadályt, gátat is elhárítsa a gyermek előtt, hogy czéljához jusson, anélkül hogy ő maga annak érdekében bármit is tenne. Ne feledjük soha, hogy az erőt az akadály próbálja meg; az akarat is erőt fejt ki, mikor valamely czél felé törekszik. Hasonlókép nagy jelentősége van az iskolának is a jellemképzésben. A gyermek egykorú társak között van. A folytonos egymással való érintkezés súrlódásokat szül; legyőzésökben akarati erejét kell gyakorolnia. És ha éber felügyelet kiséri a gyermeket lépten-nyomon, napról-napra erősödik a helyes cselekvésben. Csak figyeljünk reá, a gyermeki fellobanások, súrlódások stb. mennyi alkalmat nyújtanak az akaratnak helyes irányban való gyakorlására. Gondos körültekintéssel tehát üdvös lesz a növendékre, ha minél változatosabbakká teszszük azokat a módokat, melyekben akarata mind nemesebb és nemesebb czéloknak áll szolgálatában. Arra kell törekednünk, hogy egyrészről minél többször gyakorolhassa a növendék akaratát, másrészről minél több tapasztalás támogassa akarati tevékenységét. Tény ugyanis, hogy minél többet tapasztalunk, annál serényebb az akaratunk a cselekvésben, annál nagyobb bizalommal és határozottabban cselekszünk. De a gyermeknek kicsiny kör nyílik még a közvetetlen tapasztalásra. A nevelőnek azért arra kell törekednie, hogy a gyermeki hiányos tapasztalatot más úton-módon gazdagítsa. Képzeleti úton állít a nevelő a gyermeki lélek elé helyzeteket, körülményeket. Azok a képzeleti helyzetek sokkal jobban megragadják a gyermeki szívet, mint a valóság tényei; s épen azért nevelői hatásuk nagyobb is, mint a való tényeké. A képzeleti boldogság tartama miatt sokkal becsesebb a szívnek, mint az, mely véget ér az élvezet pillanatában. A képzeleti cselekvések könnyebben is végrehajthatók, mint a valóságosak; ennélfogva hathatósabban gyakorolhatja magát bennök az akarat. Azokat az akadályokat, nehézségeket, melyek az akarat elé gördülnek, a gondolat világában sokkal könnyebben legyőzzük, mint a valóságban. Továbbá a cselekvés véghezvitelére szükséges eszközöket és erőt is könnyebb szerrel teremthetjük elő. A képzeleti cselekvésben az akarat gyakrabban juthat sikeresen czéljához, gyorsabban hajthatja végre a cselekvést; s így erélyében is jobban gyarapodik. S midőn így a növendék lelkét képzeleti viszonyokkal és körűimé-