Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

99 ban kell fölemlítenünk a helybeli és kerületi papságot, melynek nevében Kuts János esperes üdvözölte melegen a rendházat. Utánuk dr. Hegedűs Aladár polgármesterrel élén a városi hatóság, Schmausz Endre, Szabadka és Baja főispánja, majd a sz. Ferenczrendiek házának képviselői, Scherer Sándor, a tanító-képző igazgatója stb. stb. tolmácsolták őszinte érzelmeiket a jubiláló czisztercziták előtt. Sürgönyöket küldöttek: Lázár György, Szeged városának volt polgármestere, országgyűlési képviselő, Mamusich Lázár, polgármester, Szabadka sz. kir. város tanácsa, Magyar Gábor czímzetes főigazgató a szegedi k. r. főgymnasium, Városi Tivadar, az újvidéki kir. kath. főgymnasium tanárkara nevében, Molnár Elemér, kir. táblabíró, Kopper György, Újvidék apát-plebánosa stb. A volt tanítványok közül: Bogdánovits Luczián, sz.-endrei szerb püspök, Balassa József dr., a kiváló nyelvtudós stb. Még többen levélben siettek leróni az elismerés, illetőleg hála adóját. Ezek közül fölemlítjük: Sándor Béla, nyug. főispán, Fejér Gyula, zombori apát-plebános, Dreschar Ede zombori közjegyző, Lutter János, nyug. kir. főgymn. igazgató stb. meleghangú sorait. Kovács Ev. János, k. r. tanár, a jeles költő, a következő szép distichonokban köszöntötte »Szvorényi társait* : »Üdv a derék rendnek! Jézus szent lelke vezette; Éljen harczaiban küzdve, szeretve nagyúl! Nyolcz század viharát s fényét átélte magyarként, Lássa a messze jövő képe virúlva soká!« Mégis legjobban megnyilatkozott a rend iránt érzett rokonszenv az ápril 30-án d. u. 4 órakor tartott iskolai akadémián. A zene és az élő szó varázsa ellenállhatatlanul fakasztotta ki a jelenvoltak szívéből azt az őszinte lelkesedést, mely a meglepetés föl-fölzúgó morajában és az élénken kicsattanó tapsokban tükröződik leghívebben. A közönség, melynék soraiban ott láttuk Schmausz Endre főispánt, dr. Boromisza Tibor kalocsai apát-kanonokot, dr. Hegedűs Aladár polgármesterrel együtt a város hatóságait és szinét-javát, — a szülők, rokonok és jóbarátok mindent menteni tudó édes rokonszenvével kísérte a dobogón sürgő-forgó, kigyúlt arczú elegáns fiúkat, a Petőfi-féle »semmi «-ket, a kikből — minden lehet. Örömünkre szolgál annak kijelentése, hogy a kedves fiúk a kritikus szigorú tekintetét is megbírták. A belépőt mindjárt két tusrajz lepte meg. A nemzeti szinű drapériákon, a zirczi apátság művészi bevégzettséggel festett czímere alatt, mintegy odalehelve a cziszt. rend két legkiválóbb alakjának : sz. Róbertnek és sz. Bernátnak képe nyugodott. Tekintetük szelíden pihent a késő unokákon, kik megilletődve szemlélték a messze, nagy idők idealizmusától megdicsőült 7*