Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

$1 badságának, önállóságának és függetlenségének soha el nem évülő symbolumává lett az. Örök hála és dicsőség sz. István királynak! ki megmenté nemzetét az elzülléstől; hála és dicsőség a sz. királynak! ki halálos ágyán koronáját és nemzetét az Isten anyjának, a bold. Szűznek, Máriának ajánlotta, kérve őt, hogy védje, oltalmazza, segítse sz. P"ia erejével kedvelt magyar népét, melynek Istenen és saját erején kivűl e világon senkije nincsen. Oh áldott végrendelet ! mely nemzetünk számára az ég királynéjának hathatós pártfogását biztosítá a tengernyi veszedelmek közepette! Mélyen tisztelt hallgatóság! midőn sz. István dicsőült alakja s alkotása előtt szívünk és lelkünk hódolatával meghajlunk, lehetetlen nemzetének, nemzetünknek, a magyar népnek csodával határos életképességéről s tetteiről lelkesedés nélkül nem szólani. Minden nagyobb rázkódás nélkül elfogadja a keresztséget, magáévá teszi az ezen épülő új államrendet; a szilaj harczi kedv bajnoki hévvé tisztül, mely egyaránt tud küzdeni és vérzeni Istenért, hazáért és embertársaiért. A zsákmányolás merész vágyát fékezi a jog tisztelete, nagylelkűség szedi le a szolgák ezreiről a rabság bilincseit s ez által hatalmas ébresztőjévé leszen a közszabadság tudásának.* Fél századdal sz. István halála után sz. László vezérlete alatt visszaverik a kunok és bessenyők pusztító támadásait, kiktől ázsiai hazájukban mindig vereséget szenvedtek; engedékenységre birják a német császárt, s békét eszközölnek a világegyház kebelében. A harcz mezején rettenthetetlen bajnokok, odahaza a kardot sarlóval, a lándzsát ekével cserélik fel, s engedelmes alattvalói lesznek az állam törvényeinek. Felhőket verdeső templomok hirdetik vallássoságát, iskolái tudományszeretetét, Dalmácziával a tenger megszerzése mély politikai belátását. Oly nemzeti erő nyilvánúl mindebben tisztelt Hallgatóság! melyet nem volt képes sem a nyugoti, sem a keleti császárok hatalma megtörni, sem a tatárok pusztító sáskahada megsemmisíteni. Száz sebből vérzett sokszor nemzetünk, de az elvérzéstől mégis megóvtak nemzeti királyaink, kik kézzel fogható példáját adták annak a történeti igazságnak, hogy — megdönthetetlen a Magyar Nemzet, ha ura, királya vele együtt érez. Három századig ragyogott a sz. korona az Árpád királyok fején, s ez idő alatt irigyeltté lőn államegysége, keresetté szövetsége, s tisztelet tárgyává előkelősége. Méltó unokái akarunk lenni a nagy ősöknek, tisztelt Hallgatóság! úgy nem elegendő csak hálás szívvel megemlékezni a múltakról, kegyelettel említeni nagyjainkat, hanem legyen maradandó emléke a mai ezredéves ünnepélyünknek szívünk, lelkünk, egész valónk azon erős elhatározása, hogy nemzeti királyaink példájára az élet és társadalom minden jelenségei között soha szem elől nem tévesztjük a magyar nem6