Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

§2 zeti szellemet, s hogy csak olyanokat támogatunk, olyanokért lelkesülünk, kik azt nem gyengíteni, hanem erősíteni törekesznek. Ha az erős fogadásunk vérünkbe megy át olykép, hogy halálos ágyunkon drága örökség gyanánt kötjük gyermekeink, utódaink, környezetünk szívére a nemzeti szellem s érzület ápolását, - akkor hálánk méltó kifejezést nyer az Árpád királyok érdemei iránt. Nemzetünk gondviselésszerű hivatását — megvédeni Nyugatot a Keletről jővő támadásoktól, terjeszteni a nyugati műveltséget Kelet felé, egész nagyságában átértette s magáévá tette az Árpádok kihalása után sz. Lajos franczia király testvérének, Olaszországból sz. István trónjára jutott családja. Az a 80 év, a meddig az Anjouház nálunk uralkodott Károly Róbert és N. Lajos kormánya alatt, nemzetünk dáliás korszakát foglalja magában. Legfényesebb része ez nemzetünk történetének. Anjou királyaink nem elégesznek meg azon szűk körű politikával, melyre az Árpádokat a nyugoti és keleti császárok támadásai kényszerítették ; Európa elsőrangú államává emelik Magyarországot, melynek tudta, hozzászólása, s beleegyezése nélkül semmi fontosabb esemény nem történik Európában. A magyar lobogók az Adrián és Olaszországon végig vonúlva Nápoly királyi palotáján hirdetik Magyarország királyának hatalmát, ő védi meg a pápát, lábra állítja Ausztriát, leveri a büszke Velenczét, az olasz fejedelmekkel szövetkezik s Lengyelországban Lajos, a magyar király uralkodik; a bosnyákok, szerbek, bolgárok és oláhok hűbéresei, s vannak, a kik őt óhajtanák német császárnak. A magyar király fényes székhelyére: Budára, Visegrádra, Diós-Győrre elzarándokolnak az ismert világ fejedelmei — a tatár kántól a franczia királyig, a német lovagrend főnökétől a konstantinápolyi császárig; de fegyveres nép ellenséges szándékkal Magyarországhoz közeledni sem merészel. Ezt a fényt s dicsőséget énekli a költő midőn mondja : »Oh nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma s birtoka: Magyar tenger vizében hunyt el Észak, kelet s dél hulló csillaga.« Ne feledjük mélyen tisztelt Hallgatóság! hogy hazánk mint politikai nagy hatalom az Anjouk alatt műveltség tekintetében egy színvonalon állott Európa nagy népeivel, a mivel fényesen bizonyítá a világ előtt, hogy bírja mindazon tulajdonságokat, melyek egy nép életképességének jelei. Sz. István koronája kölcsönzött fényt N. Károly koronájának, midőn később Zsigmond alatt mindkettő a magyar király fején ragyogott; ereje,