Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

73 adó érzelmeket, melyekkel »magasztaltuk Urunknak, Istenünknek végtelen jóságát és irgalmasságát.* Ugyanekkor jelent meg az intézet kegyurának, rendünk kegyes főpásztorának felhívása az ezredéves ünnep megtartására. »Soraimmal nem buzdítani akarok — így szól — mert hisz önök nem szorulnak a hazaszeretet erényeinek gyakorlásában buzdításomra, mert példájukkal, és tanításukkal folyton arra oktatják az ifjúságot, hogy akkor imádjuk Istent igazán, akkor tiszteljük őseinket méltóképen s úgy szeretjük hazánkat valóban, ha tetteinkkel igyekszünk elődeinkhöz méltók lenni,« csak óhaját akarta kifejezni, hogy a rendi főgymnasiumok igazgatói a tanári karral s ifjúsággal egyetemben s a fensőbb tanhatósági utasításokkal egybehangzólag május hó első napjainak egyikén ünnepélyes Te Deumot tartsanak s ifjúsági ünnepélyt rendezzenek. A lángoló honszerelmet lehellő lelkes körlevél szószerint következőleg hangzik: Nincs nemzet, legyen bár művelt vagy műveletlen, mely múltjának dicső emlékeit kegyelettel nem ünnepelné. E kegyelet a nemzeti múlt emlékei iránt lelkesíti a magyar nemzetet is, hogy a haza szent földjén fönnálló nemzeti létnek ezredik évét méltóan ünnepelje meg. S vájjon elmaradhatnánk-e ez ünnepléstől mi, kikre az ifjúság hazafias oktatása van bízva ? Szívünk mindem verése tiltakozik még csak ennek gondolata ellen is, hisz lelkünk minden gondolata, szívünk minden érzelme mint hazafias szent kötelességet állítja elénk a nemzeti nagy emlékek méltó megünneplését. Szívünk sugallja, lelkünk parancsolja, hogy mint a magyar hazának igaz fiai, mi is hozzájáruljunk az ezredévi ünnep fényének emeléséhez és ránk nézve legyen az ünnep szívünk s lelkünk öröm és hálaünnepe. Szellemi munkások lévén, szellemünk hálaadóját e nagy nemzeti, magasztos ünnep alkalkalmából azok várják meg tőlünk, kiknek életünkben legtöbbel tartozunk, kik szellemi tevékenységünk egész eszmekörét a fönség és magasztosság zománczával ékesítik, kiknek gondolata keblünket minden szépre és jóra fogékonynyá nemesíti. Ezen magasztos és nemesítő eszmék képviselőit e néven ismerjük: Isten, szülő, haza. Imádás Isten dicsőségének ajánlva, hála a szülők iránt kegyeletben leróva s önfeláldozó szeretet a haza iránt tettekben nyilvánulva, emelik az embert azon erkölcsi magaslatra, melyre eljutni minden egyesnek, minden nemzetnek szent kötelessége. Imádd az Istenséget, mondja Kölcsey, és méltán! Mert lelkünk az örök boldogság után vágyódva, Isten felé tekint, ki végtelen tökélyeivel az egész mindenséget átöleli s áldásával betöltvén minden élőt, kútforrása