Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

74 a jótéteményeknek s a valódi boldogságnak. Nagy az Isten s mi az ő gyermekei vagyunk, kik fölött mindenre kiterjedő gondviselésével őrködik. O az egyeseknek ép úgy, mint a nemzeteknek védője és föntartója. Az ő gondviselő őrködése tükröződik vissza nemzeti létünknek dúló csaták és vészes belviszályok viharait sokszor veszélyeztetett múltjában is. Hiszen ha nemzetünk és hazánk ezevéves múltjára visszagondolunk, lelki szemeink előtt látjuk a honszerző hősöket, a mi nagy őseinket; látjuk az isteni gondviselés kiválasztott kedveltjét, szent Istvánt, ki a magyar népnek igaz Istent, állandó hazát és biztos reményt adott a földi s örök boldogságra Jézus vallása által. Látjuk halhatatlan nevű nagy királyaink dicső sorozatát jelenleg uralkodó apostoli királyunk fölséges személyéig, kik Árpád örökségét annyi balszerencse s oly sok viszály között részünkre föntartottak. Látjuk a dicső emlékű ősöket, kik áldozatkészségük, vitézségük és tudományuk által hazánknak benn fényt és dicsőséget, a külföld előtt pedig elismerést és ragyogó hírnevet szereztek. De feltünedeznek lelki szemeink előtt a belvillongások ádáz tusái s a külellenségek ellen vívott véres harczok küzdelmei is, midőn a szenvedések árjában a pusztulás romjai között az egész nemzet szíve vérzett, az egész ország szeme könyektől áradt s édes hazánk a szerencsétlenségek nyomasztó súlya alatt ingadozva az enyészet sírja szélén állott. E szomorú képet látva s elgondolva, méltán fölkiálthatunk: Csodák csodája, hogy még áll hazánk! Ugy van! csodák csodája, hogy »él magyar, áll Buda még.« És ki tette velünk e nagy csodát? .... A nagy Isteni Igen, az ő szent kegyelme és határtalan irgalma tartotta fönn nemzetünket e hazában ezer éven keresztül! És ha ezt egyedül a végtelen jóságú Istennek köszönjük, nem méltó-e, hogy az ezer év alkonyán arczunkra borulva imádjuk a magyarok nagy Istenét ?! Nem szent kötelességünk-e, hogy nemzeti létünk e magasztos ünnepén összes elhunyt őseink nevében is oltárt emeljünk szívünkben, melyről a legtisztább hálaáldozatot mutassuk be Istennnek ?! Rójjuk le tehát hálaadónkat Isten iránt s a hálaáldozathoz fűzzük szívünk kérő áldozatát, mely mint szent fohász így könyörögjön Isten mennyei trónja előtt: Urunk és Istenünk! tartsd meg gondviselésedben szegény hazánkat óvd a jövőben a szerencsétlenségektől és védd meg hatalmas karoddal az ellenség ellen ; áldd meg kegyelmed bőségével a koronás királyt, hogy nevedben bölcsen népének boldogítására kormányozzon; áldd meg a magyar nemzetet, hogy hitben erős, keresztény erkölcsökkel ékes és honfiúi erényekben gazdag legyen; add meg e sokat szenvedett, szabadságszerető nemzetnek az igaz jólétet, fejlődést és virágzást mindabban, a mi a nép földi s égi boldogságát képezi. Leróván hálaadónkat Isten iránt s lekönyörögvén áldását a jövendő századokra, ne feledkezzünk meg azokról sem, kik Isten után a mi leg-