Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

54 A kör elnökének a gyász-ünnepen tartott beszéde a következő: Körünk nemes czélt tűzött maga elé: a saját erejéből is előbbre akar haladni, kiváló férfiak elme-termékeinek gyámolításával. A lélek jobb része az, hogy a derék munka sikerére fellángol; öröm-ittasan kíséri léptein a fáradhatatlan munka emberét; kivívott eredményein együtt örvend a szellem bajnoka törekvéseit méltánylókkal; a köz-részvétlenségben az elismerés adóját nyújtja a csüggedő harczosnak. Azonban, nemes törekvésű férfiak élet-emésztő munkásságának nemcsak tanúlságosnak, hanem példa-adónak s hálára kötelezőnek kell lennie. Kik a szellem örök javaiért küzdenek csüggedetlenűl, fáradhatatlan munkában, szívós kitartással, szent lelkesedéssel, a meggyőződés rendíthetetlenségével : mindenkor nagy áldása az emberi szívnek. Az örök emberinek vagyunk részesei az eszményekért való küzdelemben. S ha eszményed az örök igazhoz, széphez és jóhoz felemelkedett, neved ott ragyog azokéi között, kik, miként az égi nap, szellemök világító sugárait szerte lövelték az egész emberiségre. A szellemmunkásság eredménye az, a miről a költő mondja: »A koporsóból kitör és eget kér.« Szelíden, mint a békehír-galambja, és gyorsan, mint a fény, bejárja a szellem-világ összes területét De talán kicsi a kör, melyben eszményed után törekedtél ? Töredékrésze az emberiségnek, melynek érdekében ideálokért buzgólkodtál ? Tekinteted magasra emelheted: izzadásod belecsepeg abba a nagy folyamba, melynek neve: örök emberi Nagy érdekekért való szerény küzdelmet soha sem csak a mindennapi haszon és a kéz arasza szerint kell latolgatni : magasabb szempontra kell felemelkednünk s róla Ítéletet mondanunk. Igy már nem habozom kimondani: mikor körünk a kiváló férfiak szellemi munkálkodásainak eredményeiből nemcsak gazdagodni akar, hanem rajtok lelkesedni, példáikon indúlni s kegyelettel venni körűi emiéköket: nem méltatlan kötelességet teljesít, ha lerója a hála adóját a csak imént elhunyt, a nemzetnek egyik derék napszámosa, Szarvas Gábor iránt. Ugyanis tudniok kell, e derék férfiú emberhez méltón, nemes eszme érdekében töltvén éjjelét-nappalát, végezte munkában lankadatlan pályafutását. S az eszme nem kisebb, mint a mely a legmagasabbak közé tartozik: a nemzeti eszme. Hiszen egy szívet adott az Ég mindnyájunknak, hogy szeretve lángoljon az elévülhetetlen hármas egységért: az igaz-, szépés jóért s őket együtt találja lelkünk legtökéletesebben az Istenség és a Haza fogalmában. A mi nemes, felemelő magasztos és örök életű van az emberi lélekben: mind abban a két fogalomban egyesül s onnét indúl ki. Művészetnek volt-e valaha méltóbb tárgya azon eszméknél, melyek arna két, legfőbb eszme körül csoportosúlnak ? Mindennemű művészetnek azok