Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

15 iskola minden törekvése, ha csak az észt tömi teli, a lélek világából pedig kiejti az erényt. Gyomot, dudvát terem az az iskola, mely nem ápolja az erkölcsi érzést. Ilynemű felfogást találok Ányosnál is (Bessenyeinek, 1779. jűn. 9. Buda.) De mit nyersz végtére mély gongolatiddal ? Tsatába jő szíved bús indulatiddal S ismét (Bartsainak 1779. decz. 21.) írod: Tudományok ál-öltözetekkel Tsallyák Világunkat tündér mélységekkel 'S titkos mérget nyújtván arany-tsészéjekkel A' halált itattyák velünk tetszésekkel .... Ez a felfogás vezette oda Orczyt, hogy szinte ellenlábasokúi tünteti fel a tudást és erkölcsiséget: Tudomány kívül van, bölcseség, lélekben . . . K. H. 60. Ég és föld birodalma annak, de csak tévelyeg rajtok; az ember legfőbb czéljának a megoldása ennek a feladata : földi s égi boldogsága. Ennélfogva, a bölcseség a lélek legfőbb tiszteletének a tárgya: a boldogság kezdete és vége. Az ember Orczy szemében olyan erkölcsi lény, kinek élete nem határolódik a földi szűk korlátok közé; tekintete, mint már a pogány klasszikus is kifejezte, a föld határairól a végtelen ég felé ragadja: erény és bűn között hánykódik az emberi élet; arra tanítsd az embert, hogy féljen a bűntől, kerülje a rosszat, és szeresse az erkölcsi jót önmagáért, végső czéljáért. S az így kialakúlt ember örök büszkeséged lesz a tudományban is. Míg értelme magasztos ideák után kutat, lelke jobb részével a köz-jó keresésén csüng. Az ilyen ember szeméről lehúll a hályog, mely miatt nem tudja meglátni embertársai nyomorúságát: ha úgy tetszik, az emberiség szeretete sarjadzik ki az Orczy felfogása szerint nevelt emberi lélekből. Az erkölcsi alapon nevelt ember helyesen tud beléilleszkedni az állami rendbe is: hódol a törvénynek a jog- s igazság szeretetéből, lelkiismeretből : Betsűlje azonban nép nagy hatalmadat, Tisztelje bé-töltse parantsolatodat, Hallgassa hívséggel tett elöljáródat, Félje, szeresse is uralkodásodat. (K. H. 62.)