Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

42 A reactionárius és bureaukratikus kormány rátette kezét nyelvünkre is. Németté akartak tenni bennünket. S íme, az irodalom mellett egyszerre csak megmozdulnak az iskolák. Az Akadémiában Eötvös József emlék­beszédet tart a magyar írókról, a kik nyomorogtak és szenvedtek, de esz­méjükről, lelkesedésükről s magyarságukról soha le nem mondottak ; Ipolyi a régi magyar művészetről szónokol, — s a közönség érzi a ta­nulságot : csak magyarok legyünk; — az ifjúság összeül, tanácskozik, el­határozza, hogy üres óráiban a magyar nyelvvel, a magyar irodalommal foglalkozik s önképző-köröket alakít. Az ellenség jól tudta, mit jelent mindez. Annak a szerény körnek, a mely ma jubilál, a története élő bizonyság róla. A kis társaság apró gyökerei, t. k. 1 átmennek még a «legsötétebb» korba : az ifjúság közösen működik és könyvet ád ki; aztán — a hatva­nas évek beköszöntésével vége szakad a munkának. A hatóság nem nézte jó szemmel a hazafias lelkesedés kitöréseit, s beállt a szélcsend. Négy évig tartott ez így. Akkor a szemhatár szélén mintha biztató fény villant volna meg, az alkotmányosság rég várt hajnalának első sugara. Az emberek azt hitték, hogy elérkezett a munka ideje. A bajai iskola növendékei is 1864. ápril havában körré szervezkedtek, dolgozni kezdettek s alapszabályaikat fölterjesztették a helytartó-tanácshoz. A magas tanács pedig szépen visz­szaküldötte az iratokat, hogy ezt meg ezt a pontot ki kell javítani. A kör megtette a változtatásokat, az iratcsomó újra fölment, — és a magas ta­nács újra nem adta meg a kért és várva-várt helybenhagyást. A hajnal még nem érkezett el, csak közeledett. De végre fölhasadt. A nagy porosz háború megcsinálta Bécsben a talajt Deák Ferencz bölcseségének, feledtük a múlt sebeit, s a nemzet és fejedelem szíve az őszinte bizalomban újra összeforrott. A kiegyezés megtörtént, s a m. kir. vallás- és közoktatási ministerium a bajai őnképző-kör szabályait 1867. jun. 14-én megerősítette. A bajai iskolának innen fogva van igazán önképző-köre, közben egy évi szüneteléssel, — s mi, a mikor ma 25 évi nyilvános jellegű munkásságunk ünnepét üljük, méltán emlékezhetünk nagy nemzeti gyászunk megszűné­sének idejére, szabadságunk nappalodására, melynek ez a kör, ennek a körnek megerősilése egyik, bár szerény jele volt. Midőn a haza kezéről lehullott a bilincs, a midőn fájdalmunkat nyíltan elmondhattuk, midőn hazafi érzéseinket nem kellett többé rejtenünk: akkor született meg iga­zán ez a kör, hogy azokat a nagy és szent érzéseket és eszméket, a melyeknek diadalával össze van kötve születése, ápolja és el ne feledje soha. íme, t. k.! ez a hagyomány, a magyarság, a nemzeti érzés hagyo­mánya az, a mi a magyar önképző-kör eszméjét első sorban megszenteli. Ha semmi mása nem volna is, mint ez az egy ékessége, még akkor is

Next

/
Oldalképek
Tartalom