Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

25 tel gondolt az utókorra; mely gyermekeiben látta egy jobb jövőnek előh'arczosát s ezek kiművelésében az eszközt a magasztos czél elérésére. Charae sVae posterltatl DICat CoMVnltas így hangzik a jelmondat, mely az atyák érzületét reánk hagyományozta. S hol vannak azok a férfiak, kiknek lelkében először fogamzott meg a gondolat, hogy az ifjúság nevelésére egy épületet kell emelni? Ki volt az első, kinek ébresztő szózata, mint a villamos áram, átjárta az idegeket, lelkesedő érzelmet keltett a szívekben, elhatározást az akaratban, ... és az ige testté vált?... Hol vannak a professorok, kik először szóltak e falak között az ifjúsághoz ? hol vannak az ifjak, kik először hallgatták a tanárok oktató szavait ? . . . Jöjjenek és lássák, hogy az utókor hálás irántuk: hogy tiszteletben tartja emléküket s áldja az alkotást, mely az ifjú nemzedék kiműveléséről ily nemesen gondolkozott. S ha feljövünk az egyszerű, de elég kényelmes lépcsőzeten, az épületnek mintegy előcsarnokában karrarai márványon, arany betűkkel látjuk megkötve a szövetséget a zirczi rend s e nemes város között Mint a templom oltárán felszáll a tömjénáldozat, mely imáinkat az égbe viszi, úgy hat fel a magyar ciszterczi rend s e nemes város között a haza oltáránál kötött szövetség szózata az egek Urához, arra kérve a Mindenhatót : áldja meg ez intézet ifjúságát, áldja meg a hasa reményeit, nemesen érző szívvel, fogékony lélekkel, hogy felismerve életczélját, szem előtt tartva nemes hivatását, küzdjön az igazságért, gyakorolja a jót egész életén át s valósítsa a szépet minden tetteiben. S most hozzátok intézem atyai szózatomat, szeretett ifjak ! Ti vagytok a haza reménye, a szülők öröme, a jövő dicsőség záloga. Számotokra épült e hajlék s a ti kiműveléstek a czél, mely hozzá kötve van. Minden életczél, minden feladat, minden kötelesség, melynek teljesítése az életben reátok vár, itt leli alapját és gyökerét. S ha ma a haza reményei vagytok, azon óhajtás száll szívünkből az egek Urához, hogy egykor majd a hazának derék polgárai s fentartó oszlopai legyetek! Az igazgató beszédére szavalat következett. Peschke Oszkár VIII. oszt. tanuló szavalta dr. Horváth Cyrill tanár alkalmi költeményét, melynek emlékét ez Értesítő lapján kívánjuk megörökíteni. Elaggott már a régi csarnok, Porlott a kő, omlott a fal, S melynek fogát megérzi kő, fa, érez, A mohosult kor rajt hagyá nyomát.