Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

26 — — S ma áll az ünnep, állnak a falak, Új dísznek fénye ömledez felénk, Megújhodott az ősi fészek, Múltnak tanúja, kincse a jelennek. Elvész a kő, az érez, erőszak, Az ember szive por leszen, — — Hellasz leomlott, s ime századokra Új, nagy századnak napja támad : Az akadémiának romjai Közöl a hellen eszme gyújtva tör ki, A milliókat új láng hatja át: A lant Homér derült földjét sóhajtja, Hol a kék tenger ver tajték habot, S hazáért halni egy dicső Marathon Tanit s Pindár s Demoszthenesz; Új szárnyat ölt a szellem, Phidiászok Új serge támad, a kövek Mozdúlnak és új paloták Hellasz föltámadását hirdetik. — Eégy iídvöz, ősök néma szelleme, Ki e hajlékot raktad a jövőnek; Üdv néktek, tisztes ősök, Kik lenn a sírban porladoztok. Eszmétek él! — mi látjuk azt Mint titkos, szent erőt, A gőz s villám csodáiban, Midőn az emberész lenyűgözi S járomba fogja a természetet; Mi látjuk azt a honfiáldozatban : A vérmezőn, s midőn az éji lámpa Mellett egy éltet áldoz a tudós, hogy Az ember légyen ember és A nemzet nagy s dicső legyen, Mi látjuk, ím e szentelt csarnokokban, Midőn a honfiak Javokkal áldozának. És midőn Mozdúlt a kő s fallá leve, Eszmétek öltött testet új alakban.