Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

24 tésére Szabó Károly, a tornaszerek készítésére és szállítására Igert János nyertek megbízást. Az iskolai év június 4-én befejezést nyert, a munkálat 7-én megkezdődött s oly kedvezőleg haladt, hogy az előadásokat négy havi szünet után, október hó 3-án, az újjáalakított épületben már meg lehetett tartani. Október hó 16-án volt az épület felszentelése. A felszentelést dr. Boromisza Tibor úr, jankováczi plébános, heővizi apát, az intézet jótevője, volt kegyes végezni, Kilencz órakor a plébániai templomban egyes tanárok segédlete mellett hálaadó istentiszteletet tartott, azután teljes kísérettel bevonult az intézetbe, hol minden egyes helyiséget fölszentelt. Az egyházi szertartás után Sándor Béla főispán urat, ki Drescher Ede orsz. képviselő, Berényi Dániel apát-plébános, dr. Platz Bonifácz főigazgató, Scheibner Gyula h. polgármester, Erdélyi Gyula t. főjegyző, Lánczkor Antal h. főkapitány urak s más városi előkelőségek kíséretében érkezett, a bejáratnál az igazgató és tanári testület fogadta s rövid üdvözlés után fölvezette az emelet nagytermébe, hol nagyszámú díszes közönség várakozott az emlékezetes nap világi ünnepségére, melyet az ifjúság énekkara Kölcsey hymnusával nyitott meg. Ezután intézeti igazgató következő beszédben vázolta a nap jelentőségét : Midőn e díszes körben igénytelen jelek között üli ez intézet újjáalkotásának örömünnepét, érezzük jól, hogy nem országos ünnep, hanem a város közönségének ez intézet iránt lelkesedő szeretete teszi e mai napot nevezetessé. De, ha nem országos iínnep, nem az egész nemzetre kiható esemény is az, hogy mai napon e városban a múzsák csinosabb hajlékba vonulnak be ; mégis a hazára üdvöt hozó jelenség, hogy a gymnasiumi ifjúság kimüvelésére megfelelő épület emeltetett. A megifjodás, mely ez épület falain szemlélhető, nem egy új korszak hajnalát, hanem a megkezdett, önfeláldozó munkásság folytatását hirdeti. Itt is valósúl a tapasztalás által sokszorosan kipróbált igazság, hogy nemzeti létünk nagy templomát nem egyes kor, nem egyes ember hatalmi szózata, hanem egész nemzedékek czéltudatos buzgalma és törekvése képes fölemelni. így a mai nap örömének osztályosa a letűnt kor; a mai nap dicsőségében osztozik azon nemzedék is, mely ez intézet létesítésének eszméjét felkarolta és megvalósította. Legyen áldva az atyák emlékezete, kiknek jóakarata az eszmét életre hívta. Legyen áldva a mostan élők áldozatkészsége, a kiknek filléreiből e czélszeríibb hajlék lett az eszmének lakóháza. Mint a hajlott korú férfiúnak ősz fürtéi tanúságot tesznek a lefolyt idők terhes munkája és fáradságáról: úgy hirdeti a homlokzaton az egyszerű táblácska, hogy ez épület azon korból való, mely rajongó szeretet-