Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890
59 gyobb s a fejlettség legmagasabb fokán a Pheidias készítette Promachos Athena bronzszobra állhatott az Akropolison, Athenaeben. Beszél azonkívül Pausanias még ezüstből, aranyból és vasból készített szobrokról is. 1) Az aranyat többnyire elefántcsonttal együtt szokták alkalmazni a görögök, ritkábbak már a márvány-arany szobrok, s még ritkábbak a tiszta aranyból készültek. Pausanias (X. 24.) csak egy arany szobrot látott Apollon temploma belsejében, Delphoiban. Elefántcsontból egész szobrot Pausanias hasonlókép csak egyet látott (I. 43. 6.), a mely Aphroditének volt szentelve. Az arany-elefántcsont szobroknak nagy számát sorolja fel utazónk; közöttük az első helyet kétségkívül az olympiai Zeus templomának nagy szobra foglalja el. Ez utóbbi szobrokat nem úgy kell képzelnünk, mintha egészen tömör aranyból és elefántcsontból készültek volna; hisz ez lehetetlen is, az elefántcsont-agyar aránylag kicsiny volta s az arany drágasága miatt; hanem úgy képzelhetjük, hogy először favázat készítettek s rája illesztették azután a kikalapált és kidolgozott arany- s elefántcsont-lemezeket. Ar arany és márvány együttes használatára is csak egy példát hoz fel Pausanias (IV. 31. 11.). A bronzöntésnek és a vele való bánásnak rendkívüli elterjedettségét mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy még épületeket is készítettek így. Pausaniashoz kell újra fordulnunk, a ki ezeket mondja (X. 5. 11.): »A mi a harmadik templomot illeti Delphoiban, nem kell azon csodálkoznunk, hogy ez bronzból volt. A spártaiaknál még ma is megvan Athena Chalkioikos szentélye és Rómában a fórumnak, - a mely nagysága és kiváló diszítményei miatt valóságos csoda — érez teteje van. így hát az sem valószínűtlen, hogy Apollon temploma bronzból volt. A roppant számú érezszobrok közül alig maradt fenn valami; de pl. Olympia felásásakor nagyon sok bronzleletet találtak, a melyek Pausaniasunk adatait kétségtelenné teszik. Ha kérdezi valaki, hogy tűntek el mégis, ha voltak ? Könnyen megfelelhetünk rá, részint Pausanias könyvéből (VII. 46. 1.) a mely elmondja a perzsák és rómaiak rablásait, részint a történelemből, mely a byzantinusok rablásairól tudósít bennünket. Vagy így hányódtak el tehát, vagy a törökök használták fel ágyuk öntésére, vagy végre felásatlanul hevernek az őket fedő vastag földréteg alatt. Az elefántcsont- és aranyszobrok különben is nagy gondozást kívánnak, — Pausanias értesít bennünket az olympiai Zeus-szobor gondozásáról, >) Paus. I. 5. I. X. 18. 6, IV. 31. 10.
