Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890
60 •— de meg azután értékes dolgok is, minek folytán a rablók könnyen szemet vetettek rájuk. A gipsz és agyag is szerepelt mint a szobrászat műanyaga, erről Pausanias így tudósít bennünket (VII. 22. 7.): »Stymphelosban van a stymphelosi Artemisnek is régi szentélye; a szobor nagyrészben aranyozott fafaragvány. A templom tetejére a stymphelosi madarak vannak ráillesztve, de teljes határozottsággal nehéz volt eldöntenem, fából vagy gipszből vannak-e. Én azonban inkább fa, mint gipszműveknek tartom őket.« »Zeus szobrának arcza elefántcsont- és aranyból van, a többi része agyagból és gipszből. Készítőjének Theokosmost mondják, egy oda való embert, kinek Pheidias segített.« (I. 40. 4.) A fa és agyag a legidomíthatóbb s azért a művészet fejlődésének alsóbb fokain leginkább használt anyagok. A régibb görögök istenszobrai mint láttuk — még leginkább fából faragvák. Minthogy ez anyagok könnyen feldolgozhatók, nem is dolgozzák föl igen gondosan; s a könynyen idomítható és olcsó fémen és agyagon szabad teret engednek a szeszélynek és csak úgy sebtében csinálják őket. De mihelyt nehezebben munkálható vagy becsesebb anyagot használ az ember, nemcsak a kéz mnnkáját nem sajnálja tőle, hanem a szemet, a szellemet is jobban lebilincseli a tárgy; tehát a vele foglalkozó ember lényéből több ömlik át ez anyagba, mely így nagyobb mértékben válik emberivé. Végre csak a legmagasabb fokon jutnak érvényre az anyagok legfinomabb sajátságai, mint a parosi márvány híres arany-világitása, a pentelei nemes sárgás-fehér színe s az elefántcsont szelíd fénye. 1) Nagymesterek voltak a görögök a márványfajok kidolgozásában is, sőt azt mondhatjuk, hogy a világ összes népei közt a legnagyobb tökélyre vitték ezt. Ötféle márványfajt említ Pausanias, mint: a parosi, pentelei, egiptusi, lybiai és phrygiai márványt. Nem ritkán találunk példát Pausanias könyvében arra is, hogy a fekete márványt használták fel szoborkészítésre (VII. 24.). Építőanyaguk kitűnő voltának és szépségének köszönhették a görögök az építésben is elért nagy sikereiket. A márvány és a görög mészkő keménysége okozta, hogy építésök nem fajult úgy el, mint pl. északon, a hol mintegy az épületek szertelen czifraságaival s díszítéseivel kellett pótolni az építőanyag komor hatását és a szinek hiányát. A márvány és mészkő szerepét a görög építésben Pausanias eddig felsorolt adatai is eléggé mutatják; azért egy más kérdést vegyünk elő. ') Ratzel: A föld és az ember. 522. stb.
