Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

58 E példák meggyőzhettek már bennünket arról, hogy Pausaniasnak a műemlékek leirására nem volt elegendő érzéke és képzettsége; ezért azután itt felületes, ingadozó lesz s e nemű adatait csak kritikával követhetjük. Igen becsesek azonban Pausaniasunknak azon adatai, melyek megismertetnek bennünket a szobrászat és építészet anyagával, vagyis a műanyaggal; ilyenek továbbá a melyek a művészekre, az iskolákra, a szobrok mezítelenségére vonatkoznak és végre, a melyek az épületek és szobrok festését, vagyis a polychromiát tárják elénk. Bizonyos, hogy a legrégibb időben a görög szobrászat és építés az egiptomi és ázsiai hatása alatt állott, sőt annak egyenes származéka. Az egiptomi szobrászat hatását a görögökre a fabálványok mutatják, a melyekre igen sok adatot nyújt Pausanias. A legtöbb faszobor szerinte Daidalostól, továbbá Dipoinostól és Skyllistől való. Műveikből egy emlék sem maradt ránk, sőt már Pausanias idejében is nagyon korhadt állapotban voltak. A használt fanemekre vonatkozólag ezeket írja Pausanias (VIII. 17. 2.): »A régi korban az emberek — a mennyire az én kutatásaim mehetnek — a faszobrokat a következő fanemekből készítették: ében-, ciprus-, cédrus-, tölgy-, tisza- és lotosfából; a kyllenei Hermes szobrát nem ezekből, hanem a tújafa fájából csinálták.« Egy másik helyen (VI. 18.7.) meg azt mondja, hogy Rhexibios szobra fügefából van; egy pedig vadkörtefából. »A régiek a faszobrokat — mondja ő — daidalidáknak nevezték; véleményem szerint így nevezték még Daidalos, Palemonnak fia előtt; és én azt hiszem, hogy ő később kapta a daidaláktól melléknevét, nem pedig származásától tapadt hozzá e név.« A istenek szentélyeit is fából készítették a régiek. Következtethetjük ezt Pausanias leírásából, a mely az olympiai Hera templomának hátsó részében a szobrok egyikét tölgyfából valónak mondja. Kétségtelenné teszik ez állításunkat az ásatások; a templom közelében ugyanis számtalan faoszlop maradványaira bukkantak, melyek a dóiízlés nyomait mutatják. Rendkívül érdekes az a megjegyzése is Pausaniasnak, hogy a faszobrokat néha magából az élőfa törzséből faragták ki. Bármennyire iparkodtak is különben a görögök nemzeti hiúságuknak hízelegni avval, hogy az egyes anyagok megmunkálására és feltalálására vonatkozólag mondákat csináltak, a melyeket Pausanias is hűségesen felsorol, bizonyos, hogy valamint a faszobrok készítését az egiptomiaktól tanulták, úgy az érez megmunkálásában és öntésében is nem az aiginai Theodoros és Rhoikos, hanem a phoeniciaiak s általában a kis-ázsiai tartományok voltak mestereik. Igen sok bronz-szobrot sorol fel Pausanias, melyek közül a legna-