Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890
6 együtt csaknem egészen elveszett. így nélkülözzük az útleírás nagymesterének, a görög Polemonnak is iratait s csak alig néhány töredék az, a mi nagy művéből ránk maradt. Hasonló irányú útleírás Pausanias munkája, mely aaonban egyes szövegromlások s lacunák kivételével teljes egészében eljutott hozzánk. A tágabb értelemben vett útleírás irodalmába tartoznak még a periegeta Dionysios és a chiosi Skymnosnak tankölteményei. Pausaniasról a régiség nagyon kevés adatot jegyzett föl. Azok munkái, kik az ókorban az irodalommal foglalkoztak, legnagyobb részben elvesztek ; s így, ha meg is emlékeztek utazó írónkról, ránk ez semmi haszonnal nem bir. Különben is az ókori emberek nem sokat törődtek íróik életviszonyaival. Innen van aztán, hogy a legtöbb görög és római író életviszonyait jobbára maguknak az íróknak elejtett szavaiból vont következtetések alapján határozhatjuk csak meg. így vagyunk körülbelül Pausaniassal is. A humanismus előtt a tudósoknak ideájuk sem volt Pausaniasról. Mert, mint tudjuk, a humanismus korában indult csak meg a mozgalom és az érdeklődés a műveltebb osztályokban az iránt, hogy megismerjék és jobban megértsék a régi classicus műveltséget. Kutatták, tanulmányozták tehát műveiket s minél több bizonyítékot találtak a görög és római szellem és magasfokú műveltséget illetőleg, annál mohóbban is olvasták megmaradt műveiket. Ezen kor szorgos kutatásainak kell tulajdonítanunk azt is, hogy Pausaniasnak, sokáig valamely poros könyvtár mélyében hevert foliánsai napfényre kerültek. »Egy berezegi vagyonnal bíró német tudományos elme mindjárt rá is gondolta magát arra, hogy a munkát latinra fordítsa s használhatóságát kimutassa, (t 1) Hogy eme fordítás nem sikerült valami jelesen, mutatja az egy évvel később, azaz 1551-ben megjelent classicus latinságú fordítás a római Romulus Amasaeustól s 30 évvel később Xylander és Fr. Sylburg kritikai kidolgozása. Egyéb Pausaniassal foglalkozó munkák egyszerű felsorolását itt fölöslegesnek tartom; minthogy java részöket alábbi dolgozatomhoz úgy is forrásúi használtam s ott fogok rájuk hivatkozni. Különben általában két csoportra osztom e munkákat; az egyik tisztán Pausaniassal foglalkozik, a másik pedig csak úgy mint forrásra szorúl Pausaniasra. Sokkal érdekesebb szemügyre vennünk az irodalmat azon irányzatok szerint, a melyet az egyes irók Pausanias könyvének adataival, illetőleg ezen használhatóságával szemben elfogialnak. ') Bötticher. Olympia. 2. lap.
