Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890
BEVEZETÉS. A görög földrajzirókat, kikhez Pausanias is bizonyos tekintetben tartozik, Strabon három csoportba osztja. Az első csoportbeliek kikötőket, hajózást s vándorlásokat irnak le; a második csoportba azon munkák tartoznak, melyek az általános történeti elbeszélések mellett, az egyes országok helységeit is külön ismertetik, milyenek pl. Ephoros és Polybios iratai, a harmadik fajt végre azon munkák alkotják, a melyek - mint Poseidonios és I lipparchoséi — a menynyiségtani és természettani földleírásba egyéb topographiai érdekű adatokat is fölvesznek. A Strabon felsorolta három faj közül az első Görögország helyrajzára bir nagy fontossággal; a második és harmadik faj a legidősebb s a történet, földrajz és társadalmi élet megismerésére szolgál útmutatásul. Az útleírás azon faja, melybe Pausanias munkája is tartozik, egészben véve alig idősebb az alexandriai korszaknál. Mert csak akkor keletkezett a törekvés a mult idők emlékeinek a hozzájuk fűződő mondákkal együtt gondos feljegyzésére, mikor a görög élet fejlődését már mintegy befejezte és a teremtő erő már-már kialvóban volt. A inig a földrajz természeténél fogva az általánost és egészet tartja szem előtt, addig az útleírás a részletekre irányozza figyelmét, nem veti meg a helyi érdekűt, a legkisebb emléket sem, mihelyt a régi idő valamely eseményével vagy kiváló személyiségével van az összefüggésben. Az útleírás helyi hagyományokat jegyezvén fel, kiegészíti a régibb történeti irodalmat s mintegy híd gyanánt szolgál a régi és új világ közt. 1) Az irodalmi források eme faja is, mely hivatva lenne arra, hogy Görögországot közműveltsége teljes díszében bemutassa, sok más írott forrással ') Curtius. Pcloponntisos. I. 121. 1.