Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

49 hogy ne lásson itt a földön embereket s ne láthassa az alvilágban szüleit, de midőn az idő lecsillapítja lázongó érzületét, magát ártatlannak tudja s mondja. De ha e tekintetben ártatlan Oedipus, minő tekintetben bűnös r Bűnös abban, hogy sorsát maga akarja intézni, mert magát tartja a legokosabbnak; hogy önfejű, mert a mit feltesz, legyen az bármily helytelen, a mellett megmarad a legvilágosabb ellenbizonyitékkal szemben is; hogy heves és felhevült állapotában megsérti az embereket és isteneket. Ezek a bűnök vannak meg benne s ezek okozzák testi szenvedéseit. Szenvedélyes lelke középutat nem ismer, a mi minden esetben összeütközésbe keveri és nyugodt megfontolásra lehetetlenné teszi, s ez okozza lelki szenvedéseit. Azonban ez történetének csak egyik részére vonatkozik, mely végződik ott, hol Iokaste hullája mellett magát megvakítja, az uralmat leteszi s mivel nem sikerült száműzetést kieszközölnie, visszavonul a világtól. Azon Oedipus, ki hontalanul bolyongva jelenik meg, más, mint volt az uralkodó Oedipus. Az istenek, kik őt eszközül használták, jutalmazni is akarják. A testi s lelki fájdalomnak nem Csak véget vetnek, hanem meg is dicsőitik. Már maga az, hogy az Eumenidák (a lelkiismeret szava) berkében jelölik ki számára a hosszas szenvedések után a megnyugvást, e szent hely már kegyeltséget, kiválasztottságot mutat. De történetének e második része sem ment küzdelmektől és szenvedésektől. Az igaz, e szenvedéseket csak az emlék okozza s jövőjének rövid ideig tartó bizonytalansága. Szereplésének utolsó felvonását játsza, midőn Kolonos vidékén megjelen. A fáradt vándort itt nyugalom várja, de nem mindjárt, a sok lelki szenvedésre megdicsőülés következik, de nem azonnal. Miként külső megtisztuláson kell átmennie, mielőtt a földet elhagyná, akként lelkileg is azon kell átesnie, mielőtt, mint megdicsőültet az istenek befogadnák. Mind addig, mig köti valami a szülőföldhöz, hol akarva-akaratlan — bűnt követett el, fiaihoz, kik azt a makacs, heves, lázadó természetet örökölték, mely megvolt nagyatyjukban, Laiosban s benne ifjabb korában, mind addig nem következik be a teljes kibékülés az istenekkel, s ezeknek jutalma szenvedéseiért. Többszörös megpróbáltatáson kell átmenni, miket le kell győznie. Ilyen az, hogy bár kapott jóslatot az istenektől, hogy istennők tanyáján talál nyugalmat, s bár hirdeti is ezt, még is kétkedik e fölött, mivel fél, hogy elűzik onnan s Theseus védelmét több izben kéri, jóllehet ez mindannyiszor biztosítja erről s azzal akarja megnyugtatni, hogy baj nem érheti ott, hova az istenek vezették. Tehát a bizalmatlanságot kell legyőznie. Továbbá múltjának emlékezete még mindig nyugtalanítja s borzadással tölti el, bár tudja, hogy csak eszköz volt az istenek kezében, s bár hangoztatja ártatlanságát. Tehát ezzel kell leszámolnia. Hazájával, melyhez, bár az istenek más helyet jelöltek ki számára, még mindig ragaszkodik s reméli, hogy hamvai ott nyugszanak (Ismene föllépte) szakítania 4