Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

19 hírnök rablókról beszélt, ha rablók voltak, akkor ő ártatlan, mert ő csak egyedül volt s egy embert többnek nézni nem lehet. Iokaste éleszteni akarva szerencsétlen férjének reményét s bizalmát, újra erősiti, hogy a hírnök rablókat emiitett. De ha, folytatja, most mást mondana is, ne adj rá semmit, hiszen a jóslat szerint Laiosnak gyermeke kezétől kell vala elesnie, pedig ez a szegény, teszi hozzá sóhajtva, az anyai érzelem felébredő szavával azon magzatja iránt, kit ő egykor. — ha mindjárt férje unszolására is, (mert nem lehetetlen, hogy Laios, féltve saját életét, talán fenyegetések közt bírta rá a gyermek elemésztésére) kegyetlenül, szivtelenül halálra adott — ez a szegény gyermek, születése után nem sokára meghalt, hogyan ölhette volna meg hát atyját? S ez azon jóslat, a mi miatt nem hisz ő a jóslatokban. Férjét is erre biztatja. Oedipus helyesli neje beszédét, mert némi vigaszt nyújt neki, de azért sürgeti, hogy a szolgáért küldjenek el, s lokasteval bemegy a házba. A nép azonban, kit Oedipus aggodalma nagyon meghatott, nem nyugszik meg oly könnyen, mint maga Oedipus. A nép sokat ad a jóslatokra s nagyra becsüli a jósokat. Nem tudja elgondolni, elhinni, hogy a jósok csalhatnak. Szent meggyőződése, hogy azok csak azt mondják, mit Apollo sugall, ha ez máskép volna, mit hinni nem tud, akkor nem járul az istenek elé, akkor nem megy a szent helyekre, nem a templomokba. Iokaste beszéde s Oedipus könnyen hivősége felett megbotránkozik, minek homályos szavakban jelét is adja, midőn énekében a büszkeség és a dőre felfuvalkodottságról beszél. Sőt tovább megy, kívánja, hogy büntetés érje azt, »kinek szavát s kezét büszkeség ragadja el, a ki nem tiszteli az istenek lakát s nem remeg l)ikétől.« A nép ily beszéde s éneke közt visszajő Iokaste. Férjét nem sikerült egészen megnyugtatni, nem hallgat vigasztaló szavára, azért tehát az istenekhez fordul és pedig magához Apollohoz, — mert ő van legközelebb, azaz, mert jóslatok ejtették aggodalomba. Áldozatot mutat be neki, a mi újra bizonyíték >» istentelensége« ellen, s kéri, segítsen ő, mert férje, az állam feje, a hajó kormányosa remeg, elhagyta minden régi bölcsesége s e miatt valamennyien reszketnek. S ugy látszik Apollo meghallgatta kérését, mert áldozata közben Korinthból követ érkezik, ki azért jött, hogy a korinthusiak üzenetét meghozza, kik Oedipust királyukká választották, mert Polybus meghalt. Öröm ujjongásba tör ki Iokaste. Megszabadul tehát gyötrő aggodalmától Oedipus, meghalt atyja és pedig természetes halállal mult ki s nem Oedipus ölte meg, a mint jósolták neki. íme már a második jóslat ez, mely nem teljesül; felkiált hát: »istenek jóslatai hol vagytok?® 2*