Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

20 Ez volt, a kit Oedipus került, Félvén, nehogy megölje őt, és ime most A sors vevé el életét, nem Oedipus. És küldi egyik szolgálóját Oedipusért, s midőn ez kijön, örvendve kiáltja eléje, hogy meghalt atyja, Polybos. Oedipus nem akar hinni füleinek, a követ ismétli: meghalt és pedig természetes halállal mult ki. Mily kő esett le Oedipus lelkéről! Megszabadult tehát a borzasztó jövőtől, nem kell félnie az iszonyú, a vérlázító jóslattól, a mi miatt megfutott hazájából s remegve idegen földön élt. Lelke szabad! Mily öröm! Még csak pár pillanat előtt is mennyire kétségbe volt esve s most, mint valami varázsvesszőre, eltűnt minden gondja. Azt jósolták neki Delphiben, hogy megöli atyját s ime, az természetes halállal mult ki. Minek tekintse hát a másik jóslatot, a mely Thebát sújtó csapások okáról szól? Azonban öröme nem zavartalan. Mert ha lelkét előbb megzavarta a rettegés s az aggodalom a jövendő miatt, most a jóslatok ily kézzel fogható csalása, vagy - ne nevezzük igy — be nem teljesülése, az egyensúlyt lelkében nem állította helyre, sőt még jobban megzavarta, mert most hitében rendült meg. Igaza lenne Iokasténak? A jóslatok csalnak? Ez fájdalommal tölti el, mert ha természetében gyökerező hevességében, meg is sértette előbb az isteneket, szive mélyében istenfélő volt ő mindig. S' e fájdalom nem hagyja örülni, bánatosan felkiált: Oh jaj! Miért hát megkérdezni, hitvesem, A jós Pytho oltárát és a madarak Légben rikoltó hangját? Hisz megjósolák, I Iogy meg fogom atyámat ölni, és ime A föld alatt pihen már ő s én itt vagyok, Kardot se fogva. De ekkor uj gondolat villan meg agyában: közvetlenül az igaz, nem ölte meg atyját, de nem lehetett-e közvetett oka halálának? Nem ölhette meg Polybost vágyakozása utána, ki oly rögtönösen hagyta el a szülei házat, hova többé vissza se tért? Ki is mondja ezt Ha csak az nem ölte meg, Hogy értem vágyott s igy hoztam rá halált. De legyen ez bármint, az öröm érzetének ad helyet szivében a megszabadulás fölött s vele a gondolatnak, hogy a jóslatok hiábavalók.