Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 59 — lasztása a hálátlanságnak. A kötelesség-mulasztás történhetik gyengeségből, ha a nehézség felülmúlja e betöltési képességet és rosz akaratból, midőn szándékosan elfordulva a kötelességtől az együttérzés kötelékét széttépi. — Ezen általános kötelesség- és kötelékérzelem képezi alapját valamennyi történeti érzelemnek ; ezen az ember természetében oly mélyen gyökeredző vonás az, mely egyedül köti össze az embert az emberrel, s mely minden emberi viszonyt ápol és támogat; ha ezt az emberi természettől elgondoljuk, vége van minden kötelességnek és jognak. Minden kötelesség szeretetből ered, a szereteten alapszik és egészen szeretet; ezt legjobban bizonyítja azon első viszony, melybe az ember beleszületik, t. i. a család. Az anya pl. az első pillanattól szereti gyermekét, legfőbb öröme azt szeretni anélkül, hogy arra gondolna, miszerint ezzel kötelességét teljesíti, s csak később érzi a szeretetet mint kötelességet. Azon tény, hogy a szeretet az önérzelem bizonyos kitágítását rejti magában, fontos az individuális életre nézve ép úgy, mint a társadalmira nézve. Mert minél jobban van valamely egyén vagy dolog gyengéd érzelem által érzelmi életünkkel összekötve, annál többször veszszük be saját énünkbe és idegen személyekkel és dolgokkal szemben, mint „én"ünk részét tekintjük. A család kiterjedtsége a rokonság mind szélesebb körére vezet. Jelenlegi forgalmi eszközeink és mivelődési viszonyaink daczára is, manap is még a község lényegileg a családon alapszik és pedig mind quantitative, a mennyiben családokból áll, mind functionálisan, a menynyiben a család képezi a község legfontosabb szervét. Ennek megfelelően azon érzelmek, melyeket a község irányában ápolunk, ugyanazok, melyek a családnál fordulnak elő, csakhogy nagyobb arányúak és épen ez oknál fogva hidegebbek is. A szülőföld szeretete, hol az ember született s nevelkedett, a hol gyermekségének és ifjúságának szép napjait átélte és a hova az öröm és szenvedés ezer bilincsei kötik, — szeretet a polgártársak irányában, akik legnagyobb részben rokonok, barátok vagy legalább ismerősek: ezek teszik ezen érzelem nyilvánulásait. Mily melegen, mily élénken él ezen szeretet minden szivben, mutatja azon élénk öröm, melyet az ember érez, miden idegen földön szülőföldi ismerősére talál. E szeretetből foly a polgári érzelem, melyből ismét a polgári büszkeség és községi öntudat ered, mely abban nyilvánul, hogy az ember szülőföldjére vagy büszke, vagy pedig miatta szégyenli magát. A község tehát tulajdonképeni alapkövét s egyszersmind elemét képezi a további politikai összeköttetéseknek. Valamint a község a családon, úgy alapszik az állam a községen. A község és állam köi.t közép helyet foglal a tartomány és nemzetség; a hol e kettő összetalálkozik, ott kezd nyilatkozni az élénk nemzetiségi öntudat.