Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 43 — részt az a tudat, hogy a lehetséges esetek csak bizonyos számával van dolgunk, az első eredményezi az elnyerést, a második a birtoklást. A szerzett és tanult biztosságán és készségén alapszik a művész, iparos büszkesége, a puszta birtokláson pedig a pénz- és születési büszkeség. E kettő belsi összefüggésben áll; a művésznél is legtöbb a nyert dolog : a szép tehetség, a jó tanítás stb. melyek most, midőn már kitanult, birtokává leltek. A kinek sok sikerül, aki sokat merészel, az méltán büszke lehet; csak az, ki semmit sem tud, semmihez sem ért, bir a lumpok szerénységével. Csakhogy a derék, jóravaló egyénnél minden siker alkalmával, uj, még el nem ért czélok merülnek fel, úgyannyira, hogy soha sem nélkülözheti a szerénység alapját, mig a bornírt korlátoltságot minden elért eredmény ostoba paraszt gögre, a valódi normális öntevékenységen alapuló önérzelem undorító torzképére ragadja. Tevékenységünk tudata és annak elismerése hozzánk hasonlók által, képezi alapját a becsületérzésnek; a szégyennél azonban becsültetésünk épületének alapja egyszerre meginog és kérdésessé válik; a bánat pedig nem más mint az egész helyzet elvesztése fölötti aggodalom. Ezsk után elmondhatjuk, hogy érzelmeink ezen osztályának alapja a következményi indulat; az elért eredmények és eredménytelenségek összessége teszi alapját ezen érzelmek kifejlödhetésének; hogy a legnehezebb sem nehéz, hogy nekünk minden lehetséges: ez képezi az érzelmi alapot, az elérés fokozott nehézsége pedig alkotja az ingeraequivalenst. Idegen érzelmek. A materialis érzelmek másik főcsoportját az idegen érzelmek alkotják, melyek igen nagy számban, két fő alakban sympathicus és antipathicus alakban fordulnak elő, ilyenek a részvét, irigység, káröröm, neheztelés, hála, boszu, bizalom, bizalmatlanság, becsülés, tisztelet, hódolat, megvetés, szeretet, gyűlölet, irtózat, kegyelet, igazságszeretet, közérziilet stb. stb. Ezen érzelmeknél is a speciális érzelemből áll elő mindig az általános; embertársaink iránt csak ugy keletkezhetik bennünk érzelem, ha magunkat azok helyzetébe áthelyezzük. Mindezen érzelmek alapját valamennyi ember lényeges egyenlősége, az emberi természet közös volta képezi; mondható az is, hogy valamennyi idegenérzelem — rokonérzelem. Ezen csoporthoz tartozó érzelmek között alapvető fontosságú az együttérzés — az egyszerű sympathia — melynek nagy fontosságát elismeri a kereszténység, midőn a könyörületeseket boldogoknak nevezi, s midőn szt. Pál felhív arra, hogy örüljünk az örvendezőkkel és szomorkodjunk a szomorúakkal, mert az együttérzés nern más mint egyenlő