Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 44 — helyzetnek egyenlő módon való érzéklése. Azonban habár szószerint az együttérzés a fentebbit követeli, ebből még sem következik az, hogy az együttérzés mindig azonos, hogy az örömet öröm, a fájdalmat csak fájdalom követi, mert az idegen érzelem által létesített behatás első mozzanatát csakhamar követi a második, midőn észreveszszük, hogy az érzelem, melyet az előbb sajátunknak éreztünk, nem a mienk ; ilyenkor, ha a visszahatás az eredetivel egyező, keletkezik a részvét és öröm, ha ellenkező, az irigység, káröröm, neheztelés. Az együttérzés három egymásba átmenő forrásból keletkezik ; nevezetesen létesülhet 1) per consensum, azaz érzéki együttérzés által, midőn inger, mely az idegen idegrendszert éri, egyidejűleg találja a mienket is; 2) per reproductionem seu phantasiam, azaz midőn visszaemlékezünk egy hasonló esetre és a két esetet összehasonlítjuk ; 3) per providentiam azaz midőn félünk, hogy bennünket is hasonló sors ér. A consensus lehet homolog vagy heterolog, azaz az inger nálunk is ugyanazon szervet találja mint másnál, vagy mást; ez utóbbi gyakoribb eset kiválóan tekintetbe veendő; mert ha ugyanazon inger ugyanazon módon működik reánk mint másra, akkor saját szenvedésemet érzem és nem más baját; a heterolog co ísensus esetében a phantasiát kell igénybe vennem, hogy általa képzetet alkotván, ennek alapján együttérezhessek. A per providentiam és per consensum együttérzés létrejötténél nagy szerepet játszik az érzelem képzete és az emlékezés. Részvét, öröm, káröröm, irigység, neheztelés. A részvét, az emberiség solidaritásának alapja, nem közönséges hatalmú érzelem; ugyanis az életveszély látása nem ritkán hősies tettekre, sőt saját életének feláldozására is ragadta már a szemlélőt. Azonban az együttérzés nem mindig ébreszt azonos érzelmet, mert különben az idegen fájdalom észrevétele, a szenvedő állapotába való áthelyezkedés, minden körülmény között részvétet keltene s ez esetben k ár ö r ö m nem volna. Pedig jól tudjuk nem csak azt, hogy van káröröm, hanem azt is, hogy nagyon el van terjedve és hogy az irigységgel és nehezteléssel hatalmas rokonságot képez. Minden bálterem, minden sálon tenyésztő helye, e nemes (?) növényeknek, sőt sokszor még a részvét nyilatkozat sem más mint káröröm. A szerencse az irigységet, a szerencsétlenség a kárörömet létesítheti. Az irigység annak érzelme, ki mást valamely jónak birtokában lát, a melyért ő hiába törekszik. Jó indulattal örvendeni a legtöbb esetben azon érzelmi állapotot jelenti, a mely után nem törekszünk, vagy a melynek már birtokában vagyunk; az örvendésnek ellentéte a neheztelés, mely másén nem örvend, mely fölött pedig saját kisebbítése nélkül örvend-