Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884
— 41 — púpos kinövését, a kopasz tarfejét nem rejtegetné el oly gondosan, mint a tapasztalás mutatja. Sok hízelgő nyilatkozatot kellett valakinek hallania, mielőtt liiuvá lett. Csak számos esetből, melyekben hizelgés tárgyai voltunk, áll elő a jellemvonás, hogy valamire hiuk vagyunk. S valóban nem lehet olyant találni, ki mindenben egyaránt hiu volna, hanem egyik ezen, másik más tulajdonságra hiu, melyet aztán csillogtat s melylyel csodálkozást akar aratni. A mondottak teljes megerősítést nyernek, ha az ellenkező — lehangoló — érzelmekre fordítjuk figyelniiinket. Kiválóan fontosak e tekintetben a szégyen és bánat, mint a melyek egészen speciális okokból keletkeznek s bármily hévvel lépjenek is fel, bármennyire látszanak is az egész kedélyre kiterjeszkedni, mégis csak bizonyos részletre vonatkoznak s arra gondolni sem lehet, hogy az egész ember legyen ezen érzelmek tárgya. 2) A szégyen és bánat. A szégyen mások kedvezőtlen Ítéletétől, véleményétől való félelem. A szégyen nem keletkezik kedvezőtlen önbirálatból, mert ha valaki pl. piszkos, rongyos alsó ruhában jár s az váratlanul napfényre jön, rögtön elszégyenli magát, addig azonban inig azt hitte, hogy azt elrejtheti, nem szégyenlette magát; tehát nem a tisztátalanság az érzelem alapja, hanem hogy az föltedeztetett. A szégyennél döntő befolyással bir a szokás is; mig a divat úgy hozza magával, divathölgyeink viselik a kivágott ruhát, mig szégyenlenék magukat, ha akkor tennék ezt, midőn a divat nem követeli meg. Szégyent okozhat valamely törekvés sikertelensége fölötti boszankodás ép ugy, mint a várakozásnak meg nem felelő sikertelenség — a fiaskó; ez esetben a nem várt ellentét, mely másban komikumot ébreszt, bennünket meglep és zavarba ejt. A szégyennél nem csak a külső elpirulás, hanem a lélek teljes elfogultsága, a teljes megzavarodás s lehangoltság is jellemző. Épen ezen vonások közeli viszonyba hozzák a szégyent a komikummal. Mind a szégyen, mind a komikum tárgya gyakran teljesen azonos; éles ellentét, felcsigázott helyzet, mely rögtöni, de jelentéktelen, ártalmatlan következményű katastrophában végződik : ez mindkettőnek közös feltétele. Lényeges momentum továbbá minden szégyennél a lehangoló zavartság; azért legjobb ilyen esetben a hidegvérűséget megtartani, mihelyt ez sikerül, igen sok, mondhatni legtöbbször minden meg van nyerve, mig mindent elveszt az, aki fejét elvesztve, átadja magát az indulatnak, mert ilyenkor a zavar és szégyen külsű jelei az indulatot még fokozzák azon tudat