Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 40 — A mondottakból kitűnik, hogy a tiszta önszeretet, — abstraet egoismus — mint velünk született materialis érzelem nem létezik; ami ilyennek látszik, az későbbi képződmény, melynek előállásánál feltétel az, bogy személyiségünkről egy vagy több világos képzettel birjunk. A gyermeknek, mielőtt az „ón" képzettel birna, mielőtt saját magáról tudomással birna, nem lehet tulajdonítani személyisége iránt való szeretetet. — A tulajdonképeni egoismustól megkülönböztetendő az önszeretet azon neme, mely a tulajdon működések és birtokoknak egyoldalú megítéléséből ered s mely érzelem, ha magasabb fokra emelkedik, kevélység vagy hiúság lesz belőle, s mint ilyenre igen jellemző az öntetszelgés kifejezés. Ezeij. előszeretetnél szembetűuő az általánosság, melynél fogva mindent hozzánk tartozónak gondolunk : ennek azonban eredete nem lehet a tulajdon érzelem, mert ha minden, ami tőlünk eredt, kellemes volna, akkor nem okozhatna fájdalmat ha pl. nyelvünkbe harapunk, pedig ez egy hajszálnyival sem fáj kevésbbé, mintha más harapta volna meg. De általában a tulajdon szeretet törvénye nem uralkodik oly absolute és kivétel nélkül, mint a mily mértékben szükséges volna felvenni e tünemény kimagyarázására. Nem hozható fel az sem, hogy a tulajdon mindig jobban tetszik, mint az idegen, sőt inkább az emberi természet általános alapvonását képezi, hogy az idegent, a másét mindig jobbnak és csinosabbnak találja, mint a tulajdont, amit eléggé bizonyít az idegen szokások, divatok és nyelvek majmolása. Megjegyzendő itt, hogy a tulajdon a legtöbb esetben azért tetszik jobban, mert jobban ismerjük, mélyebben érezzük, a legkisebb részleteiben és finomságaiban tanuljuk ezt ismerni és becsülni, mig az idegen csak durva, roszul körvonalazott alakban tűnik fel. Pl. bárki is szívesebben hallja a maga által eljátszott zenedarabot jobban át is érzi azt, mint hamás adja elő, habár ez utóbbi talán jobban is játszik. A tulajdon fölötti kellemes érzelemmel szorosan összefügg az emlékezés és remény. Igaza van Lotzenek, midőn mondja, hogy az önszeretet, abstraet egoismus- és öntudat egy és ugyanazon fejlődés folyamatnak eredményei, mely folyamatnak részei a sokféleség, az egység előállása a gyengébb ösztönöknek az erősebbek álal eszközölt elnyomása által, az ,én'nek világos megkülönböztetése a nem ,én'-től s végre az egyéniség világos képzete. E szerint tehát a kevélység, hiúság stb. speciális érzelmeinek az önszeretet általános érzelmét meg kell előzniük, amiként ezt az elemzés valóban igazolja is. Ugyanis mire vagyunk büszkék? talán kedves énünkre egészben ? Nem. Kevélyek vagyunk valamely tettre, arra, hogy valami sikerült és pedig általunk sikerült. Ugyanez áll a gőgröl és hiúságról is; hiu példáulv alaki testi előnyeire, és nem az előnyök birtoklásában, van az érzelem alapja, hanem azon elégtételben, hogy ezen előnyöket érvényre emelheti. 11a az önszeretet képezné a hiúság alapját, akkor a