Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 39 — lyozásuknál alapul. E szerint megkülönböztethetünk s aj á t és i d e g e n érzelmet, materialis erkölcsi megítélését minmagunknak és mások érzelmeinek, azaz tulajdon és rokon érzelmet. A tulajdon s minmagunk érzelme. A materialis érzelmek számra nézve kisebb csoportja: a heves ösztönző erővel felruházott saját érzelmünk csoportja; az ide tartozó érzelmek az önérzet, hiúság, discvágy, kevélység, alázatosság, szerénység) bánat, szégyen — az önszeretet körül mint dynamikai középpont körül mozognak. E csoportbeli érzelmeknél hármat kell megkülönböztetni, a tárgyat, a mire az érzelem vonatkozik, az alanyi érzelmet és azon érzelmet melyet az észrevett érzelem másokban felkelt. A tárgy ezen érzelmeknél nem vágyódás, nem jövő cselekmény, hanem bevégzett tény, valaminek birása. Az alanyi érzelem tartalmát a tulajdon és idegen érzelem közötti ellentét képezi. Nem kevésbbé fontos az is, hogy ezen érzelmeket másokon egészen másként tekintjük, mint magunkon, és ez fontos ethikai viszony; ezen alapszik az, hogy tulajdon érzelmünk és az idegen érzelem felfogása egymás irányában kölcsönösen mint correctivumok szerepelnek. 1) Az önszeretet. Közönségesen az a felfogás uralkodik, hogy az önszeretet — az egoismus — alapja és lényege valamennyi emberi érzés- és vágyásnak ; ez azonban általában épen nem, hanem csak teljesen meghatározott, korlátolt értelemben igaz. Mert soha sem teszünk ilyféle elhatározást: az önfentartás legfíbb kötelességem, tehát kerülöm a veszélyt, hanem ez utóbbitól való fé'elem ösztönöz az önfentartásra; nem annak a megfontolása, hogy mindenki önmagához áll legközelebb, ösztönöz a pénzszerzésre, hanem a szép dolog utáni vágyódás az, mely pénzszerzésre ingerel. Ha mi valakit egoistikusabbnak nevezünk mint egy másikat, ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy azt gondoljuk, miszerint ez utóbbi kevésbbé szereti önmagát, hanem ez által csak azt akarjuk mondani, hogy az első a pénzszerzéstől vagy más hasonló tekintetektől, az utóbbi pedig mástól pl. részvéttől engedi magát vezéreltetni. Mindkettőnek hasonló az egoismusa, mindkettő követi akkori legerősebb érzelmeit. Amit a közönséges életben egoismusnak nevezünk, az főleg érzéki vagy ahhoz eszközre és czélra nézve közel álló érzelem, mely ellentétben áll a magasabb érzelemmel.