Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 11 — magától érthető. De nem kevésbbé ismeretes és szembetűnő a magasabb érzelmeknél is; igy az öröm vagy szemérmesség pirja, a félelem és megijedés halváriysága, a szívnek gyorsabb vagy lassúbb verése, a tagok reszketése, a nevetés és sirás, mindennapi tünemények. Ép oly ismeretes az érzelmek visszahatása a mirigyelválasztásra; az éhesnek és nyalánknak Ízletes ételek előhozatala a nyált szájába hozza (folyik a nyála) ; a könymirigyek működését pedig látjuk a sirásnál. Az érzelemvilág további sajátossága : a homályosság és zavartság. Képzeteink- és ismereteinkkel szemben, érzelmeinkben bizonyos határozatlanság uralkodik, melyről számolni nem tudunk. Valamint a hangnál és színeknél, a szagnál és iznél csak az anyagok neve adható mint közelebbi meghatározás: ép ugy a közérzelem számos és különböző árnyalatainál, az egészség- és rosszullét-, a vigság- és örömnél egyebet, nem tudunk jelezni. Ezért szokás a logikai világossággal ellentétbe helyezni az érzelmek homályosságát és megfejthetetlenségét. Ezen ellentét azonban nem mehet addig, mintha a világos ész olyan valami volna, ami nincs jelen az érzelemnél, mert a nagyobbfoku öntudati világosság— következménye lehet hatályosabb érzelemnek; a szükség találékony nyá tesz. Ebből már érthető mennyi jogosultsága van az ilyféle, gyakran használatos kifejezésnek „az ész hidegsége," „az érzelem melege." A közönséges vélelem, melyen eme nyelvszokás alapszik, azt veszi fel, hogy az ész működése élesebb és józanabb, de érzelemben szegényebb és közönyösebb. De ez csak látszat. A hideg ész emberei általában nem érzelemnélküliek, sem érzelmükben nem kevesebb a melegség mint a sziv embereinél; ugyanis azt szoktuk mondani ész emberének, aki pénzérdekből, vagy haszontól jobban engedi magát vezéreltetni, mint könyörülettől vagy emberszeretettől; de nyilván való, hogy ez esetben az illetőre nézve a pénzszeretet, az önhaszon ép oly erős érzelmet képez, mint másokra nézve a szeretet. Az érzelmek általános tulajdonságai közé tartozik továbbá a gyengébb érzelmeknek érzelem hangulattá való tömörülése. Az erős érzelmek a többieket elnyomják s ez által teljes világosságra tesznek szert; a gyenge vagy erősségben egymástól nem nagyon különböző érzelmek nem képesek egymást teljesen isolálni, egymás mellett maradnak, de nem teljes erejökben, mert ez mind physiologiailag, mind psychologiailag lehetetlen ; physiologiailag lehetetlen, mert minden ingerállapotnak az a főtörekvése, hogy valamennyi ingerképes részre, melyek az ingerelt részszel összeköttetésben állnak, kiterjeszkedjék; psychologiailag pedig lehetetlen egyideüleg többet egyenlő erősen felfogni, s igy az egyenkint jelentöségnélküli érzelmek hangulattá olvadnak össze. Mint lényeges momentum az érzelmeknél tekintetbe veendő végre azok minősége és hatályossága. Az első az ingerelt idegkörny,