Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

- 10 — mozgás, mely azonban sem nullponton keresztül nem megy, sem ilyenben nem végződik, ez az, mit állandóságnak szokás nevezni. Ennek alkotó elemei az azonosság és okság, egység és külünféleség, egyenlőnek maradás és folytonos változás. Az állandóságon kivül az érzelmek létrejötténél lényeges szerepet játszik 2) az ellentét is. állandóság és ellentét habár ellentéteseknek látszanak, még sem állnak egymással oly éles ellenkezésben, hogy két különböző dolognak kellene őket tartani, mert egy és ugyanazon inger ugyanazon idegrendszerben egyszer ellentétet kelt, máskor nem. 3) Az obiectiv molekuláris egyensúlynak megfelel subiective a szokás. Minden inger — a legszokatlanabb és legabnormisabb is — hosszasabb tartósság mellett szokásban végződik s ezen új szokás a régebben megszokottal szemben, mint valami új tűnik fel. A szokás az által működik kellemesen, hogy az újnak erős ingerét enyhít

1 és ez által kellemes érzelemmé emeli azt, ami addig kellemetlenül hatott. Az érzelmek előállásánál szerepe van 4) az előidézett változásra való visszahatás minőségének s végre 5) a felfogó szerv minőségének vagyis képességének is. Mindezek kiválóan az érzéki érzelmekre álíanak, mert ezek a legegyszerűbbek, s legkönnyebben felismerhető rajtuk a physiologiai alap. De érvényesek ezek a többi érzelmekre is, mert mint látni fogjuk, valamennyi érzelem az érzéki érzelmek combinatióiból és complicatióiból áll elő. Minden érzelemnek vannak sajátságai, melyek őket más lelki működéstől megkülönböztetik ; ilyen 1) az általánosság, mert az érzelmek valamennyi lelki működésre behatással vannak, az érzelmekből állnak elő a többi lelki tevékenységek és ismét azokra térnek vissza. Ezen a lelki élet egész spharáját betöltő általánossággal az érzelmeknek egy másik tulajdonsága függ össze, melyet hegemóniának) túluralomnak nevezhetünk. Az érzelmek túluralkodók, ezek nyomulnak be legjobban a tudatba, s legjobban érvényesítik követeléseiket. Első törekvésük a lelket magasabb fokban érzékenynyé tenni; egész a beszámíthatatlanságig meghódítják az embert. Ezen isoláló, minden mást háttérbe szorító működés eléggé ismeretes. Nem csupán a szeretet, a bofzu szenvedő iyei teszik vakokká az embereket és minden, még a legérdekesebb tudományos kutatás irányában is közönyössé, hanem kevésbbé hatályos érzelmek, sőt a gyenge érzelmek is csupán működésűknél fogva képesítvék e hatásra; igy a gyenge, az erősebb által visszafojtott érzelem, érvényesíti az egyeduralomra való törekvését a szórakozottság tüneményében. Az érzelmeknek ezen egyeduralomra való törekvésével összefüggésben van azon tulajdonság, melynél fogva az egész testi szervezetet többé kevésbbé együttérzésre ingerlik. Ez az érzéki érzelmeknél, melyek épen a testi szervezet közvetlen felingerlésén alapulnak*