Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1876

Néhány szó a természettudományok gymnasiumi kezeléséről és beosztásáról. A természettudományok föladata a természeti erők megismerése, bármiféle alakban nyilvánuljanak is azok, a mit csak ugy és akkor érhet el, ha az anyag állapotát bizonyos pillanatra és ebből következőleg bármely későbbi időre nézve megállapítani képes. A mechanika az, mely e föladat megoldását lehetővé teheti, valamint annak kimutatását: hogy a természeti jelenségek miként követik és kisérik egymást. Az anyag állapotának és a természet erőinek meghatározása a természettudományoknak általunk fölismert legvégső czélja, a mechanika pedig eme czél elérésében leghatalmasabb eszköze. A mechanika a geometriával közel rokontermészetű. S minthogy a geometriának tételeit — mondhatni — absolut igazaknak tartjuk, ennélfogva szükséges, hogy a természeti jelenségek és az azokat előidéző erők mibenlétét. mindinkább mechanikai alapokon iparkodjunk kifejezni, hogy amaz absolut igazságokat a geometriában ha nem is teljesen, de legalább megközelítőleg érhessük ei. Eme czéllal ma ugy vagyunk, hogy az ahhoz való közeledés csak néhány egyénnek mint egy kiváltságul van fönnhagyva, kik sokszor véletlen, szerencsés körülményeik folytán jutnak azon helyzetbe, hogy közép tanodai tanulmányaik végeztével kezdhetik a természettudományokat, azok természetének megfelelő rendszerességgel tanulmányozni, a midőn azon szomorú tapasztalatot kell- szerezniök önmagukon, hogy a köiéptanodákban nyert ismereteik nemcsak hiányosak, hanem nélkülözik azt a fő irányelvet is, melynek — az ismeretterjesztés föladatán kivül •— minden tudományágon keresztül kell vonulnia. Ily állapot csak késlelteti a kitűzött czél elérését. 1*