Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-14 / 346. szám

4 oldal BÁCSMEGYÉX NAPLÓ áecernber 14 Elnök: Mennyi pénzt helyezett el ön a »Severna Pošta« cimü lapnál. — A vádlott: Húszezer dinárt. — Mi lett ezzel a pénzzel? Elveszett. Sőregi kihallgatása ezzel véget ért és az elnök most a másodrendű vádlottat, Benesik Deszánkát hallgatta ki, aki új­ból hangsúlyozta, hogy nincs tudomása a villan.v telep számadásairól. A két vádlott után a biróság több ta­nút hallgatott ki. akik lényegtelen val­lomást tettek. Vallomásuk által még min­dig nem tisztázódott, hogy történt-e sik­kasztás és ki sikkasztott. Ezt a szakér­tők és újabb tanuk vallomásától várják, akik azonban a keddi tárgyaláson nem jelentek meg. Ezért az elnök a tárgyalást félbeszakította és folytatását szerdán délelőtt tizenegy órára tűzte ki. Pénz nélkül nincs nóta Lelő te a iamhnrás anyját egg sztaribecseji molnár Ki sikkasztott? A kanizsai váró i sz IrnvevJ Sn­­magái sikkasziássalv idollá, hogy kideríi f in, ki sikkasztott A szuboticai törvényszéken kedden másodszor került fötárgvalásra Sőregi Janos nyugalmazott Sztarikanizsai városi számvevő ügye. Sőregi 1924-ben levelet intézett dr. Panics Antal volt kanizsai polgármesterhez és ebben azt irta. hogy nagyobb összeget sikkasztott a sztara­­kanizsai vilianytelep pénzéből és ezt a pénzt Benesik Deszánkával elköltötte. Ezen az alapon eljárás indult Sőregi és Benesik Deszánka elleti sikkasztás címén. Az ügyben ez év február 17-én tartották meg az első főtárgyalást, amikor Sőregi kijelentette, hogy mint tisztviselő, tagja volt a várost Villamos Igazgatóságnak s 1924-ben mendemondák keltek szárnyra a .városban, amelyek szerint a viüanyte­­lup pénzéből bizonyos összeget elsik­kasztottak. Ez késztette öt arra, hogy az önmagát vádoló levelet megírja. Csu­pán azért vádolta önmagát sikkasztással, hogy hivatalosan, vizsgálat utján tisztá­zódjék az tigv és ilymódón vessenek vé­get a városban terjesztett gvanusitó mendemondáknak. A valóságban azonban ö egyáltalában nem követett el semmi­féle bűncselekményt és nem sikkasztott .sem a város, sem pedig a vülaiívté'cp pénzéből semmit. Elmondotta még azt is, 'hogy Benesik Deszánka mellette mint ki­segítő tisztviselőnő működött, a villany­telep ügyeihez azonban semmi köze sem volt. Végül előadta, hogy amikor a mel­léje beosztott tisztviselőnő munkáját ren­desen elvégezte. ő a saját pénzéből né­hány száz dinár értékű ajándékot vásá­rolt neki. Benesik Deszánka másodrendű vádlott a februári tárgyaláson azt mondotta, hogy Sőregi mellé volt beosztva a kani­zsai városházán, mint írnok. Arról, hogy a villanytelep ügyosztályán mi történt, egyáltalán nincs tudomása. Amikor elvé­gezte munkáját. Seregitől egy arany karkötőt és egy manikűrkészletet kapott ajándékba. Kedden került másodszor főtárzvsiás­­ra ez az ügy Pavlovics István törvény­­széki elnök büntetötanácsa e’őtt. A köz­vádat Radoszavlievlcs Szlávkó állam­­ügyész képviselte, mié a vádlottakat Székely Zoltán df. és Dimitriievics Drá- Só dr. ügyvédek védték. Pavlovics elnök a tárgyalás megnyi­tása után részletesen ismertette Sőregi János vallomását, amelyet az .első tár­gyaláson tett. A vádlott a keddi tárgyaláson is kije­lentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Most is ugyanazt mondhatja, amit az el­ső tárgyalásön. ■ .......a ri'.w,uxmwuruumam Sztaribecsejről jelentik: Sztaribecsej lakosságát véres esemény tartja izga­lomban. Sztakics Szteván, harmincnyolc éves molnár lelőtte özvegy Mucsi János­­nét, Mucsi Mihály tamburás anyját. Sztakics hétfő éjjel több kávéházban járt és mindenüt! ivott. Éjfél felé beve­­tödött a vasúttal szemben lévő Ambrus­­íéle vendéglőbe és ott több nótát rendelt a tamburásoknál, de fizetni nerü akart. A tamburások emiatt természetesen nem húzták nótáit, mire a vendég és a zené­szek között veszekedés, majd verekedés keletkezett . Sztakics borosüvegeket és székeket dobált a tambufásókra és ősz­­szezuzta a vendéglő egész berendezését, majd revolvert rántott, mire a zenészek kimenekültek az uccára. Sztakics utánuk rohant és több lövést tett. amelyek azon­ban senkit sem találtak. A megrémült tamburások különböző utakon próbáltak menekülni és Sztakics Mucsi Mihály ti­zenkilenc éves zenész után vetétíe ma* Nóviszadról jelentik: Litkics Predrág bácskai főispán és dr. Borota Brani­­sziáv polgármester a városi törvény­hatósági b'zottság alakuló ülését jövő hét első felében hívják össze, mert Lu­­kics Predrág tartományi főispán szemé­lyesen kíván az alakuló közgyűlésen részfvenn: és korábban nincs szabad Ideje, A közgyűlést jövő héten valószínűleg kedden, vagy szerdán tártják meg-és az eredeti terv szerint ugyanazon a napon két közgyűlés lesz, délelőtt az eskütétel, gát. Mucsi hazafelé menekült és sikerült is lakását elérnie és maga mögött bé* zárta a kaput. A részeg molnár azonban betörte a kaput és beverte az udvari ab­lakokat. Ezalatt Mucsi anyja, özvegy Mucsi Jánosné a Zajra fölébredve az uc­­cai ablakon kitekintett, hogy megnézze mi történt. Sztakics azonban ekkor már az uccára került és kétszer belőtt az ab­lakon. Az egyik golyó a szerencsétlen asszonyt közvetlen közelről a szive alatt találta és, halálosan megsebesítette. Mu­csi Mihály kiszaladt az uccára és Szta­kics újból üldözőbe vette, lőtt is utána, de nem találta el. Közben a lármára felriadt szomszédok felfedezték a gyilkosságot és orvost hív­tak. Dr. Varró János bekötözte az asz­­szony sebét, de a beteg felgyógyulásához nincsen remény. Sztakics Szteván reggel felé tért haza. de a lakásán már várták a, csendőrök akik letartóztatták. A nyomozás folyik. délután a polgármesterválasztás és az albizottságok megalakítása. A többségi blokk változatlanul ragasz­kodik vasárnapi határozatához és a pol­gármesteri állást betoltöttnek . tekinti,1 úgy hogy dr. Borota Braniszláv a legközeleb­bi ,hat évre a város, polgármestere lesz anélkül, hogy a polgármesteri állásra pá­lyázatot imának ki. A többségi blokk megalakulásáról amelyet a legnagyobb titokban készítet­tek elő, az ellenzék is csak a Bácsmégy.-i A bácskai főispán elnököl a noviszadi képviselő testület alakuló közgyűlésén Az ellenzék ellenblokkal fe’el a többségi blokk megalakulására Napló utján értesült. Az ellenzék ve­zérei kijelentették a Bácsmegyei Napló munkatársának, hogy a többségi blokkal szemben erős ellenzéki blokk fog alakulni, amely , a többség munkáját el­lenőrizni fogja és minden netáni tör­vénytelenség ellen felebbez. Az ellenzéki vezérek szerint a közigazgatási biróság döntene a törvénytelen közgyűlés egybe­­hivása előtt és a város kárára van, ha a polgármesteri áilást most nagy. sietve betöltik és nem várják be a városi tör­vény létrehozását, amikor is teljesen i'j helyzet állna elő és a polgármesteri ál­lás nem is kerülne betöltésre éS az ellen­zék megfelebbezi a polgármesteri válasz­tást. ... . Az ellenzéki blokk különben hivatalo­san is meg fog alakulni. A Majsai-uli csata a bíróság előtt Pántokén lesz a főtárgyalás Zld­­jarev Balázs és fiai gyilkossági perében A szuboticai törvényszék büntetőtaná- Csa pénteken fogja tárgyalni a Majsai­­uti csata vádlottainak bűnügyét. Ez év szeptember 1-8-án, vasárnap dél­után — mint ismeretes — a maisai sző­lők között véres verekedés játszódott le, amelynek két emberélet esett áldo­zatul: Vojnics-Rogics Sztipán bukvácsi íöldmives és Rescsik Mihály bukvácsi napszámos. Ezenkívül többen súlyosan megsebesültek. A verekedés egy korcsmái összetüzés-j bői keletkezett és a lefolytatott vizsgá­lat után négy ember ellen indult eljá-J rás. Ezek: Zidjdrev Balázs, ennek két, fia, Lukács és Ferenc, valamint Petro-) kánovics György, akik vizsgálati fog­ságban vannak. Á majsai szőlők között lefolyt vére* csata bűnügyében Pavlovics István tör-’ vényszéki elnök, aki a fötárgyalást ve-­­zetni fogja, e hó 16-ra, péntekre tűzte ki a főtárgyalást, amely előreláthatólag* több napot fog igénybe venni- A közvá-! dát Makszimovics Szvetiszláv állam-* ügyész, a szuboticai Ügyészség vezetője' fogja képviselni. A tárgyaláson csak belépőjeggyel le­het résztvenni és a belépőjegyeket szer­dán délelőtt 11 órától 12 óráig adják ki a törvényszéki palota I. emelet 49-ik számú szobájában. Aludni Irta • Németh Andor Párisi magyar diák meséli: Akkor már hetek óta bolyongtam Paris­ban szállás nélkül. Az ötödik éjszaka éreztem, hogy álmos vagyok. A nappalo­kat még csak áthúztam valahogy: elbó­­biskoitarn a könyvtárakban, bemerném a hivatalokba és melegedtem a vaskályha mellett, az esti órákban a szerkesztősé­gek előszobáiban húztam ki az időt, Az utóbbi három napon tulajdonképpen min­dig aludtam, noha Jöttsm-mentem, még beszéltem is, de ez nem volt igazi pihe­nés, hanem a teljes testi és lelki kimerült­ség állapota. A hatodik nap ’ délelőttjén beteges vágy fogott e! kinyujtóztti és ^hosszában fekve pihenni, fájt a derekam. Elhatároztam, hogy felmegyek valami is­merősömhöz és megkérem, hogy enged­jen ledőlni legalább egy félórára. Egy festőre esett a Választásim, aki­nek isten felvitte a dolgát. Neuillybeü la­kóit, saját villájában. Höltfáradtan -s szinte önkívületien állapotban vánszorog­tam ki hozzá. A műtermében fogadott. Egy létra tetején állt és képeket agga­tott a falra. — Jó, hogy jön — kiáltotta felém a létráról. Mingyárt segíthet nekem. Lá­tom, hogy meg van szorulva. Kicsit bambán nézhettem rá, mert lejött ■és megrázó.t a villámnál fogva. ~ Figyeljen rám, mert nekem e! kell most sietnem. Megmagyarázom magának hogy aggassa fel a képeket. Felrántottam erőszakkal egyre lecsukódó szempillát­­rr.at és igyekeztem az arcába nézni. Egy frissen borotvált, .púderezett arc vibrált előttem, selymes szőke angol bajusszal és a simára fésült haj. -w* Nem tudok most, — dadogtam. — Nagyon álmos vagyok. A festő hátralépett és egyszerre rossz kedve támadt. Persze, amint beléptem, rögtön beállított valami szerepbe és ime én felmondom a szolgálatot. — Hát ak­kor mit akar? — kérdezte élesen. — Engedje meg, hogy ledőljek a pam­­lagra és aludjak egyet. — Mit? — Engedje meg, hogy kialudjam ma­gamat. Maga menjen a dolgára, mondtam lázasan. — Ha majd megjön, felkelt és felakasztjuk a képeket. A festő dühös lett. — Azt nem lehet — mondta röviden — Az én műtermem nem a hajléktalanok szállása. Megállt és rnmnéze.í. Én akkor már megláttam a pampíagot. Nagyszerű helyen volt, a kályha közelé­ben. Medveprém hevert előtte és telve volt szórva tarka vánkosokkal. Kinyujtot­­fSrn a kezeimet és szinte tapogatózva elindultam á pamlag felé. — Mit Csinál? — kérdezte. Mert én már feküdtem — óh — feküd­tem, talán már aludtam Is A testem fel­oldódott, a vér durozsoit bennem és fel­szökött az arcbmba, óh éz a boldogság, ezt, nem éreztem sem azelőtt, sem azóta az életen,bin, Az egész talán két másod­percig tartott. t r— Mi lesz? — ordította ő már és fán­­cigáini kezdett. . . . • Azt hiszem, npm is feleltem, csak hor­­kantoítam egyet. A fejemet beleuntam a kisvánkosba és nem akartam tudni Semmiről sem. — Mi lesz? — dühöngött tovább és huzni kezdte a lábaimat. Csak még egy másodpercig — futott végig bensőmben halványan egy rezdülés — csak még egy másodpercig és azután megyek. Úgy látszik megint elaludtam, mert egy­szerre csak valami kínzó fájdalomra éb­redtem. Mindösze az történt, hogy meg­­locsólta az arcomat. . —• Keljen fel azonnal - és takarodjék — tobörzékólt a festő. Felültem a pamlagon és égő szemeim­mel farkasszemet néztem. 9 A KÖRZŐ unalmas á vük ha otthon, ran tőlünk Jó RÁDIÓJA KoHFAth D. B. Szttbötiea — Maga lelketlen fráter — mondtam — hagyjon aludni, menjen, tűnjön el. Nem tudom, mit morogtam még — valami ilyes mit, hogy már egész határozottan, mint aki hosszabb ideig tartó alvásra szánja el magát, összekuporodtam és befordultam a fal felé. Egy hosszabb mondat közepé­re ébredtem fel. . ahelyett, hogy az áJombódéba memt volna 21 Boulevord Röchechonart. ez a szemtelenség tetej és én meg fogom mutatni magának, azért, mert egyszer­­kétszer találkoztunk, mi jogosítja önt fel arra, hogy ... Felültem és magamból kikelve ordítot­tam feléje: — Hal'gasson és ne beszéljen annyit! Nem tudok aludni! Most fenyegető némasággal közelebb jött, megfogta a pamlag fejét és kiíordi­­btt belőle. A földön hevertem, de alud­tam tovább. Aztán nem tadom, mi hogy jött, mint­­ahogy semrrtiképefi sem tudom ma, ki­aludva, visszaidézni azt a lelkiállapotot, amiben akkor voham. ügy gondolom, hog egyszerre felugrottam és nekimentem — ő meghátrált, aztán rámvetette magát — feldöntöttünk egy festőállványt — megkarmoltam az arcát — aztán egyszer­re megint kijózanodva álltunk és lihegve bámultunk egymásra. A szemem égett de éreztem, hogy valamit aludtam. — Hallatlan! Fantasztikum! Érthetet­len! — motyogta a piktor egész megza­varodva .és egyszerre nagyon megijedt. Most jutott csak eszébe, hogy talán örült vagyok és kárt tehetek benne. Megráztam magamat, aztán hidegen az ajtó felé fordultam: ~ Akassza fel a képeivel magát, ko­misz fráter, én fám ne számítson — szól­tam vissza s otthagytam gőgösen, mint egy, őrgíóf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom