Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
72, oldal BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1927 december 25 oszlopot, mely mintha azt hirdetné nagy latin betűivel, hogy »Óvakodjunk a vadkanoktól!« — Hát ez az a hely — mondom magamban — ahol Zrinyit a vadkan orozva megölte! — Mi i t? . . . itt? ... a vadkan?... Zrínyit? ... a fenét! Sose járt itt vadkan, de még a Zrínyi sem! — szólal meg mellettem Kaiser Bandi, aki csak most bontakozott ki incognitójából — mert ahol Zrinyit a vadkan megölte, az már túl van a Dráván! — Hát az meg, hogy lehet? — Hát úgy, hogy a Dráva minden évben egy méterrel beljebb jön. Amikor aztáh ideér, akkor erdészházat, Zrínyiemléket, mindent hoznak megint idább. Az a Zrínyi história pedig sokkal régebben vót, mint amilyen széles az egész Dráva! — Hm ... no lám! — Még most sem tudom, komoly-e ez, vagy csak vadászt történet? A demokraták közelednek a radikálisok felé Kilenc órakor kezdődik a vadászol, r A megbeszélt terv szerint egy százholdas parcellát fognak fölhajtani. A demokraták (értsd: vagyonos kapitalisták) a túlsó oldalon az országút mentén á'I- nak föl vonalba, mig a radikálisok (értsd: szegénysorsu állami tisztviselők és nyug, ídijasok) jobbszárnyukkal a Dráva mentén, az emlékkőtől indulnak. A demokraták balszárnya a radikálisok jobbszárnyával a Dráva mentén . . . balról pei jdig a szlovén néppárttal (maribori vendégek) fog egyesülni és igy egy mindinkább összeszoruló gyiirüt- alkotva . . , [indult meg a vadászat. A puskások előtt 'mindkét oldalon a Radics-párti hajtok (értsd: parasztok) álltak föl botokkal és tartalékpatronokkal. A talaj meglehetős szilárd . . , helyenként radicspárti csapadékkal. A tutulásra megindultak a vonalak. A szlovének nem jönnek Dolfi bácsi kiadja a kommandót, hogy csak azt a vadat szabad lelőni, amelyik [a körből kiugrik. A vadak azonban sehol lsem akarnak kilengeni, pedig már a de'Imokraták is egyesültek a radikálisokkal. — Érthetetlen, hova tűnnek hát a vadak? ; — Valahol hiba van a gyűrűben! — kiálltja Dolfi bácsi, aki csak most esz- Imél fel, hogy a szlovének nem jöttek [mert különben már régen itt kellene lenniük. De most már késő. A szlovéneknek kijelölt vonalon az egész vadállomány meglógott. 9 A tömeges vadászszákmány A vadászat befejezését én már nem vártam meg. Amikor a kucsaneci tem plomtoronyban delet harangoztak [jobbnak láttam valahova bevonulni. Egy radicspárti bennszülött elvezetett a Krasovec-tanyára, ahol a ház úrnőjében egy “régi ismerősömet üdvözöltem. A kis Mimikéből imponáló háziasszony lett, különösen mikor a nagy spájzt megmutatta. Az ott felhalmozott dolgokkal én bátran nekivágnék az északi sarknak is Mire a vadászok is odaértek, én már ebéden is, alváson is rég túl voltam. Dolfi bácsi is megérkezett ... és se szó.. se beszéd, odaállt a telefonhoz és sorban fölhívta a környékbeli vadkereskedőket és lefoglalta az egész vadállományukat Az üres autó, amely engemet is hazahozott, gazdag vadász zsákmánnyal tért vissza Kucsanecre. Terítékre került tehát a december nyolcadik! nagyvadászat alkalmával a csá, koveci vadkereskedők összes vadállománya és pedig kilencvennyolc vadászott nyúl, a Mayer Lajos negyvenkét darab nyúzott nyula, a Sokár összes foglyai és a Stráhia egész fácánkészlete, így folyt le a karácsonyi körvadászat »vartaT akumulátorolc az egész világon a iegelsmertebbek. A .V ART A“ S akumuiátorok 40 évi gyártása j garantálja ezen gyártmányok ki- I váióságát. „VART A“ akumu'á- ; torok az összes rádió és autó- íj kereskedésekben kaphatók 12 72 [ Ügyeljünk a „Varia“ védjegyre jj Szubu Katica klasszikus ősei Hires történelmi méregkeverő asszonyok KI ne emlékeznék Jáger Marira, a hódmezővásárhelyi méregkeverőnőre, a kinek nevéhez országos szenzáció fűződött? De sokkal, nagyon sokkal meszszebbre is visszanyulik az a láncolat, a melynek legutóbbi láncszeme a malitoráki halálraitélt férjgyilkos asszony, Szubu Katica. S ha igaz, a leleplezés, amellyel ez előállott: hogy falujában egész sereg asszony mérgezte meg a férjeket, akkor valóságos járvány-esettel állunk szemben. Rejtélyes ez az epidémia: a bánáti falusi román lakosság CencI Beatrice I kelő helyet foglal el a méreg, amely széles néprétegek sorsának is misztikus, nehezen felismerhető mozgatója gyakran. Magának a cselekménynek indítékait legtöbbször a legmélyebb'titokzatosság fátyla borítja; a lélek rejtett elfajulásai, perverz és ösztönös hajlamok, amelyekre a tudomány hatalma eddig j még nem terjedt ki, továbbá azonban ! uralom- és nyereségvágy, bosszuérzés j is irányítják az ilyen nőt és teszik ke- i gyetlen, kíméletlen, embertelen eszkö- 1 zükké. Medici Catarina szegényes társadalmi és vagyonvlszonyai nem magyaráznak meg mindent, bár valószínű, hogy nagyban közrejátszanak. Érdekes pszichológiai jelenség, hogy ezek az asszonyok épen a méreg fegyveréhez nyúlnak. A történelem számtalan nevezetes mérgezési esetet jegyzett fel. Gyávaság és álnokság itt a döntőmotivumok, a feltünésnélküli, lassú, de biztos megsemmisítés a cél. Már az ókorban, sőt az előtt is akadtak méregkeverőasszonyok. Itt van mindjárt a mondabeli Circe aszszony, aki Odysseus bajtársait növényi méreggel sertésekké változtatta, vagy legalább is előidézte bennük ezt a tévészetet. Ismeretes azután Kleopátra, a ragyogó egyiptomi királynő varázs italos története. A klasszikus Róma aszszonyai, Locusta, Martina után, a középkoron át egészen a jelenkorig húzódik ez a borzadályos vörös fonál az idő szövedékén s olykor rikiíóan világit, mint például a keleti méreghistóriákban, a középkori boszorkánypörökben, a reneszánsz pápák idején. A 17. és 18. század francia metressz-politikájában is elő-A reneszánszkori Itáliában főleg a Sforza és Medici családok voltak azok, amelyeknek nőtagjai kiváltkép kitűntek a méregnek ölőfegyverként való felhasználásában. Csaknem mindig gyűlöletből, hatalom- és bosszúvágyból követték el bűnös tettüket és kevés esetben önvédelemből, mint például Sforza Catarina, akinek élete egy kevésbé mozgalmas korszakban bizonyára normálisan telt volna el. így azonban az állam hatalmasaitól üldöztetve és gyanúsítva, sokszor találta magát abban a helyzetben, hogy az atyai ágról örökölt méregkeverési tudományát értékesítenie kell. Rokonában, Medici Catarinában, aki mint Franciaország királynője minden eszközzel igyekezett ura maradni a helyzetnek, még egyszer feléledt nemzetségének egész tradíciója: művészet és tudománykedvelés, értelem, politikai határozottság, de az uralmi vágy is. Terveinek keresztülviteléhez minden eszközt jónak talált. Lehet-e hát csodálkozni, ha a méreg tipikus korszakában ő Is ezzel az aktuális szerszámmal foglalatoskodott. A gyilkosságok száma, amelyeket vele kapcsolatban emlegetnek, egész légió. Egy másik méregkeverőnöt, Cenci Beatricét később többszörösen idealizált alakban mutattak be. Pedig ennek áldozata a tulajdon édesapja volt. No de előzőleg az apa is többször szolgálatába állította a méregkonyhát. A Cencileányt és fivérét, Giacomot 1599-ben kivégezték. (Cenci Beatrice portréja ott látható a római Barberini-gaiériában, Guido Reni festette.) A tizenhetedik század utolsó harmadában Franciaországban különösen elszaporodtak a mérgezést gyilkosságok. Poudre de succession — örökösödési por — ezt a szellemesen cinikus nevet kapta az arzénpre-' perátum, amely otthonos lett a legmagasabb társadalmi körökben és ezek skrupulus nélkül alkalmazták. A leghíresebb méregkeverő nők ebből a korból: Brincillers márkiné, Cayla grófnő, akinek kajla vonásait Gérard festőművész örökítette meg, továbbá Talon ügyvéd egyik leánya és Madame Bosse. Ide tartozik Voisin asszony, a hírhedt angyal*bsiná!ó is, akinek lelkét 2500 gyermekgyilkosság is terhelte. A Mancini-növérek az akkori idők legfőbb méregkeverői voltak. Végül Montespnn grófnő, XIV. Lajos szeretője szintén ide sorozható, bár bűnösségét az újabb történeti kutatások alapján kétségbevonják. Az arzénnel való emberölésben a legelső és leghíresebb előd Brinvilliers marQiiise volt. Ennek a márkinénak történetében a legbujább bűnök sötétlenek. Huszonegy éves korában ment férjhez, egy daliás, de jellemtelen katonatiszthez, aki a szépasszonyt Ugyanúgy szabadjára eresztette, ahogyan maga is élt és maga vitte házába az asszony szeretőjét, Saint Croix kapitányt. Ä botrány odáig fejlődött, hogy a fiatalasszony az apja előtt kérkedett a tiltott szerelmi viszonnyal, mire az apa, bírósági főtisztviselő lévén, elfogatási parancsot eszközölt ki leányának kedvese ellen és két hónapi fogságra vetette a Bastilleban. Becsületének ezt a kéretlen és kellemetlen védelmezőjét az aszszony mindenáron el akarta tenni láb alól. így került elsősorban szörnyű alkalmazásra az arzénikum, Gloser Christoph svájci származású vegyésznek, a sdnt-germaini királyi patikusnak, a szerelmes kapitány barátjának receptje. A bűnügyi krónikáknak egyik legsötétebb fejezete az, amilyen hideg és kegyetlen tervszerűséggel valósította meg elhatározását a szép márkiné: irgalmas nővérnek állt be, sorra látogatta a kórházakat, a betegeknek bort és különféle csemegéket adott, — mindezt csak azért, hogy kipróbálja rajtuk a Gioser-féle méreg hatását. Mikor kedvező eredményre jutott, apjához utazott, aki vidéki birtokán betegeskedett. Ápolás közben, gyengéd kedveskedések mellett — mint később bevallotta — összesen harminc adag arGayla grófnő zént adott be apjának, aki nyolc hónap múlva meg is halt, az akkori orvostudomány szerint természetes halállal. A meggyilkolt apa után örökölni is akart a márkiné, de az örökség legnagyobb része két fivérére jutott. Úgy segített a dolgon, hogy szeretőjének egyik beavatott szolgáját lakájul adta fivéreihez és ez olyan hü tanítványa volt a méregkeverőnönek, hogy néíiány hónap alatt végzett mindkét fivérrel. Végre férjét is szerette volna eltenni útból Brinvilliers marquise; Csakhogy ezt a szeretőié nem engedte. Attól félt a kapitány, hogy majd házasságra kell lépnie az özveggyel. Egy napon azonban hirtelen meghalt Sainte-Croix kapitány is. Halálát baleset okozta: mérgekkel tevékenykedett éppen s eközben megrepedt a védőmaszkja, úgy, hogy a kiáramió gázok megfojtották. A kapitány hagyatékában volt egy skatulya, amely a márkiné levelein kívül méregüvegcséket tartalmazott és ez vezetett a szerelmespár bűneinek' nyomára. Még nem hajtották végre minden tervüket, mert a fekete listán a nővér és a sógornő neve is szerepelt, ezeket azonban már nem mérgezhették meg. Brinvilliers marquise a Moníespan grófnő bíróság elé került és csodálatosképen az egész közvélemény részvétét magára tudta vonni álseznteskedő alakoskodásával. A börtönörök sírva fakadtak, a mikor a kivégzésre került sor. 1576. júliusában, harminchat éves korában fejezték le ezt a bűnös szépasszonyt. VALVÖ EADIOLÁ ;1PÁK a legjobbak Vezérképviselet: „Audion“ Xovisad, Jermenskaul.3. II 28 Voisin asszony
