Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
1927 december 25. «ÄCSMEGYEI NAPLÓ 73. oMr! A’z iif ailéltédes; Irta Fischer Jákó dr. Minden országnak érthető törekvése az, hogy necsak élesen körvonalazott politikai határok' vegyék körül, hanem az is. hogy a nemzeti jellege és egysége, az intézményekben, szokásokban és a törvények azonsságában jelentkezzék. Netncsak az elméleti, hanem a gyakorlati szempontok is kívánatossá teszik, hogy ugyanazon nemzet határain belül különböző jogrendszerek ne uralkodjanak és ezzel a kormányzat gördülékenysége fenakadást ne szenvedjen és hogy ugyanegy nemzet polgárai más és más sorsnak alá ne vettessenek. Hazánkban eddig ötféle #adórendszer volt ami nemcsak a közjogi * egységet, hanem az alkotmány 1)6 §-át is sértette, amely előírja, hogy az adózási kötelezettség általános és a közterhek az egész államban egyenlöek. Az adóaz adózóképesség szerint — progresszive tize tenáő .« Az országnak ez az alaptörvénye, magna kartaia, 1921 évi junius 28-án lépett hatályba és az adőegységesitéshez már 1922 évben hozzá fogtak, de az — pót tot diskrimina rerum — mai napig, öt külömböző javaslat elkészítése után, sem lett élő valósággá. Ennek a lassú törvényho zási munkának az eredménye az, hogy a Vajdaság népe — az egyesülés óta — a legnagyobb adóterhet viseli az egész országban, hogy itt sok olyan adót és pótadót kell fizetni, amit az ország más részeiben nem ismernek és hogy a valamikor legaktivabb vidéke az országnak passzivitásba, a gazdasági tönk szélére jutott. Innen van az, hogy noha a Vajdaság területe az ország területének csak egy tizedrésze, a lakosság száma tekintetében pedig csak egy heted része, mégis egyenes állami adó fejében több mint egynegyedet, tehát több mint huszonöt százalékot fizetett az elmúlt évben, amikor az egyenes állami adó bevétel, a p. ii. min. kimutatása szerint 7.764.011.028 dinárt tett ki. Ebből az öszszegből Szerbia és Montengróra esett 22.72% Boszniára és Hercegovinára 13.56% Dalmáciára 2.80 % Horvát-Szlavoniára 21.09% Szlovéniára 14.08% Vajdaságra 25.75% habár a lakosság száma a következőképen oszlik meg az egyes tartományokban: Szerbia és Montenegró 4.329.495 = 36.03% Bosznia és Hercegovina 1.889.929 = 15,73% Dalmácia 621.429 = 5.16% Horvátország és Szlavónia 2.332.068 = 19.42% Szlovénia 1.0"6.464 = 8.80% Vajdaság 1.787.438 = 14.86% és habár az egyes tartományok területnagysága négyzetkilométerekben kifejezve Szerbia és Montenegro 105.335 = 42.30% Bosznia és "Hercegovina 51.199 = 20.55% Dalmácia 12.732 = 5.13% Horvátország és Szlavónia 39.956 = 14.84% Szlovénia 16.197 = 6.52% Vajdaság 26.568 = 10.66% Ezekből az adatokból megállapítható, hogy fejenként Szerbia és Montenegróban 407 dinár 90 para Bosznia és Hercegovinában 556 dinár 88 para Da'máciában 349 dinár 33 para Horvátország és Szlavóniában 702 dinár 37 para Szlovéniában 1035 dinár 08 para Vajdaságban 1118 dinár 29 para esik egy-egy személy után. Itt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogv ebben az elmúlt évben eltö röltetet a vagyonadó, amelyet sok más tartományban nem is ismertek és nem létezett a hadinyereség adó, amely a Vajdaságban 1914 évig visszamenőleg újból beszedett, míg Szerbiában és Montenegróban — a hatályosságának ideje alatt annak legnagyobb részében elengedtetett. Ha tehát a statisztikai adatok abból az időből is rendelkezésünkre állanának, amikor ezek az adónemek is szerepeltek, akkor az arány lényegesen rosszbbodnék a mi terhűnkre. A felületes megítélés alapján azt mondhatnék, hogy a Vajdaság teherbíró képessége a 'egnagyobb, tehát agizságos, hogy a legtöbb adót is fizesse, de ez is nyomban cáfolatra talál, ha szem előtt tartjuk, hogv a gazdasági élet érverése a forgalom nagyságában nyilvánul meg legbiztosabban. Ámde a gazdasági élet fejlettségére cáfolatul szolgál a forgalmiadó kimutatás, amely szerint a forgalom tekintetében a Vajdaság csak a harmadik helyet foglalja e! az országban. Mig ugyanis Horvát-Szlavonországban a forgalmi adó 223.3 millió dinárt. Szlovéniában 183.2 milliót, addig a Vajdaságban 160.9 millió dinárt tett ki. Eszerint az első helyen említett tartományban 40 százalékkal, a másodikban 14 százaikkal nagyobb volt a forgalom és mégis a Vajdaságban 250 százalékkal több adó esik minden egyes adózó polgár felére, mint a Horvát-Sziavon és 200 %-aJ több mint a szlovén tartományokban. Az adóegységesítési törvény életbeléptetésének haiasztgatása eredményezte, hogv Beogradban nyolc magántisztviselő 300.000 dinár után állami adóban 80.000 dinárt, Veliki-Becskereken ugyanennyi tisztviselő 168.090 dinár jövedelem után 83.593 dinár 73 párát fizet. Az egyik 27, a másik 51 %-nak felel meg. Az egyiknél az állami és községi pótadók alig jönnek számításba, a másiknál többszörösen felülmúlják az állami adókat. A községi pótadók aránytalanságára nézve előttünk van Ruma község példája, ahol 3.456.000 dinár hiányt kellett domestikávai fedezni az 1925 évben, ami 500%-os pótadó kivetését jelentette. Ebből az egyes adónemek közül a földadó után 223.360 dinár a házbéradó után 439.355 dinár a III. o. kér. adó után 910.7S5 dinár a nyilv szám. köt. adó u. 1.466.625 dinár községi pótadó volt fizetendő. Ennek a községnek 11.000 hold termőföldje van. amelynek iővedelmét tízmillióra lehet becsülni és fizet 220.000 dinár közs. pótadót, ellenben öt részvénytársaság, melynek nem a jövedelme, hanem a vagyona 7.162.622 dinár és 123 évben összesen 1.619.317 dinár nyereséget tudott felmutatni, 1.466.625 din. közs. rótadót fizet, a rengeteg állami adón felül azzal, hogy a földművelő osztály által kifizetett állami és községi adók és pótadók regie tételnek, a részvénytáraságoké pedig nyereségnek tekintetnek és njabbi adóztatás alá esnek. Ugyanebben a községben 45 mngárí’sztviselő 147.660. 2832 földműves pedig ennél csak kb. 70.000 dinárral több közs. adóval, vagyis 223.000 dinárral van megterhe've. A szlavóniai Valpovo községnek 1926. évi adóval fedezendő szükséglete volt 1.761.657 dinár. Ebből a község az állam földadója után 27.448 din. házbéradója után 40.476 din. III. oszt. kér. adója után 183.998 din. IV. o. kér. adója után 60.840 din. társu'ati adója uMn 1.423.88? din. szedett be, vagyis 800 polgár 8322 hold termőföld után 40.000, nrg a néhány kereskedő és iparos kb 200.000 dinárt és az egyetlen részv. társaság az egész község szükségletének négyöröd részét egymaga viselte. A részvénytársaságokkal, mint a gazdasági élet nagy rezervoirjaival, különben is tuimostohán és aránytalanul bánt el a hatályos adórendszer, mert nálunk egy intézet, melynek 15.023.727 dinár saiát tőkéje és 2.328.932 jövedelme volt. fizetett 2.581.078 dinárt, mig ugyanezen eredmény után Szerbia és Montenegróban 817.334 dinár volt fizetendő. Egy másik vállalatnak saiát alap- és tartaléktőkéje volt 4.500.000 dinár, nyeresége pedig 1.125.000. Ezután nálunk 1.359.441 dinárt, Szerbiában pedig 275.000 dinárt ke'lett fizetni. 1.100.000 dinár tőke és 275.000 dinár nyereség relatióia alapján jár itt 340.709, amott 94.967 dinár adó. A fök’mives. akinek 20 hoH földié és né^v helyiségből álló háza van és 250.000 d.-ra becsült vagyona és 10.000 dinárra becsült évi jöve ’e'me van, fizet a Vajdaságban 5016 din. 88 párát. Szerbiában és Montenegróban 810 din. 74 parát. A kereskedő 1.000900 din. vagyon és 100.000 dinár jövedelem után az ország kétharmad részében fizet az összes adók fedőben 117.465 dinárt. az egyharmnd részében 44065 din. 50 párát. És habár a vidovdáni alkotmány nemcsak az egyenlő teherviseiest, hanem a progresszív adóztatást is megköveteli és előírja, ennek az alapvető jogszabálynak sem tettek e'czet ami — természetesen — sürgős és alapos orvoslásra szorul. Az adóegységesítési javaslatoknak esősorban azt a célt kellene szolgálniuk, hogy az ország minden területén egyformán és arányosan vegye ki a lakosság a közterhekből őt megillető részt és aztán, hogy ez az elv nevsak elmentben, nem a gyakorlatban is mielőtt megvalósitíassék. A különböző, egymást követő javaslatok azonban ezeket a feladatokat rém oldják meg tökéletesen és sok bírálatra adnak alkalmat. A főbb eb’ei közé tartozik, hogv fenta^-tin a volt Monarchia adórendszerét, azonban leegyszerűsíti azt a sokféde nótndó eltörlése által oK-módon hogy a pőtadók eltörlésével előálló hiányt, az adőku'cs emelésével kárpótolja az egyes adónemeknél, tovább*, hogy az egyes vagyonokból és foglalkozásokból származó tiszta bevételeket megadóztatja másodízben az ősszjövedelmi adóval, ahol azután progresszivitás meglehetősen magas fokig érvényesül. Elfelejtsenek azonban most is gondoskodni a létminimumról, sőt az adózók sorozatát a legszéV^ehb rétegekre, különösen az inari munkásosztályra is kiterjesztik azzal az eddifr rcrfdcJbczo^sc! bozv <\.7. összes, azelőtt a'lg behaithnfénak rmtafkozó adókért a munkaadót teszik felelőssé. Eddig ezeket a nem nagy jelentőségű adókat az állam átengedte a községeknek, a saiát szükségletük fedezésére, gondolván, hogy a behajtás igy maid intenzivebb lesz, ma az állam a szegényebb géposztály adója mellé jó kezeseket dilit magának a — munkaadók személyében. Az állami pótadók eltörlésének elvét azonban rögtön áttöri avval a kivétellel, hogy fentartja a rokkant adót, az eiőfogatos pótadót, a forgalmi adót és a hadmentességi dijat, sőt az agglegény adót is és továhbra sem vet gátat a községi, járási és tartományi pótadók kivetésének, amely eljárás ismét azt fogja eredményezni, hogy senki sem tudja könnyű szerrel kiszámítani a tényleges adótartozását. Sérti az alkotmányosság elvét az a rendelkezés is. hogy a fent felsorolt és ismeretes pótadókon kívül a törvény életbeléptetésének első évében, minisztertanácsi. — tehát nem parlamenti — határozattal egy ismeretlen pőtadót is lehet kivetni, amennyiben kitűnik, hogy az adóegységesítési törvény nem hozza meg a várt eredményt. Érezhető, hogy a mezőgazdaság, a kereske-5 delem és ipar felett újból kedvezőbb helyzetbe kerül, mert eltekintve attól, hogy a fö’dadónál a progreszivitás egyáltalában nem érvényesül, a mezőgazdaásgi hitelszövetkezeteket, mélyek már úgyis állami támogatásban részesülnek, mentesíteni igyekszik az adóztatás alól. épugv. miként a mezőgazdasági és falusi házakat az ipari és városi lakásokkal szemben előnyben részesítik, ebenben a többi szövetkezetek a legridegebb bánásmódban fognak részesülni. A javaslat maga elismeri, hogy n tiszta jőve-) delemnek körülbelül 21 -át kell majd az állam részére leadni. Ha ehhez hozzászámít luk a köz-j ségeknek. járásoknak és tartományoknak fizetendő közterheket és az állami és községi közvetett. más elnevezésű adókat és fogyasztási illetékeket, akkor könnyen elképze'hető. ho'pg a miniszteri indokolásnak azt a részét. amo1y kiemeli hogy a javaslat készítőit ne mvezetiék fiskális érdekek, kétkedéssel kell fogadni. Csak annyit koncedálhatunk, hogy ha már nekünk sok lesz az adó. másoknak sem lesz kevesebb. Ebből a szempontból az adóegységesítési törvény adókiegyenütő törvénynek is elnevezhető vo’na, amennyiben a kivitelnél ismét nem keletkeznek egyenlőtlenségek. Arra a kérdésre, hogy a törvényjavaslat folytán a mi lakosságunkat több vagy kevesebb adó, fogia-e terhelni? biztonsággal nem lehet válaszolni azért, mert a szükséges statisztikai adatok nem állanak rendelkezésre s?m nekünk, sem a kormánynak, a mely épen ezen bizonytalanság miatt kér a maga részére fe'hatalmazást ui pótadók kivetésére. Egyedül arra a sejtésre szorítkozunk, hogy az adóterhek idővel mégis lefognak szállni és elviselhetőbbé lesznek a Duna és a Száva innenső részein is, ha az ország minden tartományában egyforma lesz a törvény és egyforma a gyakorlati kivitel, de arra a sejtésre is, hogy az állam bevételei feltétlenül fokozódni fognak. Az ui törény folytán hatályát fogják veszíteni az öszes eddigi adótörvények, vonatkoztak legyen azok akár anyagi, aká- maki mgszab iiyokra és ezek helyébe ez a kode.rszerii adótörvény fog lépni, amelyet kiegészíteni lesz hivatva a xözségi pótlókra nézve beígért törvényjavaslat. Addig azonban, amíg ez elkészül, az az ideiglenes rende’kezés lép é!ette. hogy ezek a pótadók az ősszjövedelmi adó után ezentúl sem lesznek kivethetők és hogy ezentúl a pénzügym'niszer fog vigyázni arra,' nehogy az dUam adóalanyait a közigazgatási hatóságok túlságosan igénybe vegyék a maguk részére. Gondoskodás történik arról is. hogy az á’lam az adójövede’meket maga hajtsa be és bérbe ne adhassa. Ebből az következik, hogy a községek és városok, ame’yek eddig az állami adók behajtási közegei voltak, ezen feladat alól a jövőben felmentendők lesznek. A törvény é!etbe'éptetéséve! megszűnnek^ az első oszt. kér. adó. a vadászati és fegyveradó. a vagyoni és betegápolás], az ált. jövedelmi pótadó. a jövedelmi és a vagyonadók 120%-ig felmenő pótadói. a 60 % hadipótlék, a 30 illetve 500 %-os rendkívüli á'iami pótadó és az utazási jegyek adója. Ezek közül némelyek már 1926 év óta- h-ibár ideiglenesen— megszűntek. Ellenben fenmrrrdnak a föld, ház. kereseti, tőkék nmet és járadék, vele mint a nyilv. szám. kötelezett vállalatok kereseti adó’a és az ált.összjövedelmi adó. amelyek m'ndegyikérek még 1927 évi január e!sefén kellett volna életbelépői. A'közbeiött akadályok miatt az 1976/27 évi p. ü. törvényben a kormány fe’hata’maz^st kapott arra, hory rendelet utján eszközöljön könnybéseket, és módosításokat, most pedig azon gondolkoznak, hogy a meghozandó törvény 1923 évi ianuár 1-ig visszaható erőve! Hibáztassák fH, időközben oe(*t«r n rorrj bdi^toft rídórc nz élctbelé .tetős után elszámolandó e’őlegnek tekinttessenek. (Folyt, köv.)
