Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

1927. december 23. 'BAčšMEGiia WÄPLö 103. oTJái Nehéz igazat mondani! A Bdcsmegyel Napló karácsonyi pályázatának vég­eredményekén ezt a megállapítást kell leszűrni. Be kell ismernünk, hogy a pá­lyázat csak félsikert hozott. Igaz ugyan, hogy a pályázók száma — különösen a határidő letelte előtti utolsó napokban egyszerre hatalmasan megnövekedett, a pályázatok értéke azonban lényegesen a várakozáson alul , maradt* Négyszázharminc pályázat érkezett, de ezek legnagyobb részét el kellett dob­ni azért, mert a pályázók nem értették meg, Illetve nem akarták megél teni, a teltételeket. Több Ízben hangsúlyoztuk, hogy a pályázóktól nem igaz, tehát ha­zugság nélküli történeteket várunk, ha­nem egy hazugság nélküli nap történe­tét. Ezzel szemben legtöbben kedélyesen elmeséltek egy-egy, állítólag tényleg megtörtént történetet Volt, aki katona­éltéből mesélt, némelyek egész az iskola padjaira mentek vissza, mások megis­mertettek bennünket egy kirándulás él­ményeivel; szóval elmondtak mindenféle Igaztörténeteket. Minthogy ezek nem fe­leltek meg a kitűzött feltételeknek, egy­szerűen félretettük őket és nem bocsát­koztunk annak érdemleges bírálatába, vajion a beküldött történetek érdekesek voitak-e és jól volt k-e megírva. Épen Így nem vehettük figyelembe azokat a pályázatokat sem, amelyek egy egy­szerű, közönséges nap történetét mondot­ták el. Ezek hazugság nélkül mondot­ták el egy nap történetét ahelyett, hogy egy hazugság nélküli nap történetét mondották volna el. Ilyen megoldást is nagyon sokat küldtek be, amelyek közül azonban alig akadt érdekes, de még a sikerültebbeket sem lehetett figyelembe venni, hiszen nem a jeladott kérdésre válaszoltak. Voltak végül azok közül, amelyeket szintén nem vehettünk figye­lembe olyanok, amelyeknél a legszorgal­masabb vizsgálódás, többszöri átolvasás után sem tudtunk rájönni, hogy tulajdon­képen mi is van bennük. Sok érthetetlen és értelmetlen Írás került a pályázatok közé és úgy látszott, mintha sokan ebbe a pályázatba akarnák kitombolni eltit­kolt irodalmi ambícióikat. Mindezeket figyelmen kívül kellett hagynunk és, amikor félretettük őket, bizony nagyon kevés maradt. A pályázati feltételeknek nem megfelelő Írásokról nem mondhatunk bírálatot, még akkor sem, ha a pályázó maga kérte ezt, mert saj­nos erre nincs időnk, igy csak azokkal foglalkozunk, ame­lyek a pályázati feltételeknek meg­felelően egy hazugságmentes nap történetét Írták meg. Ezeknek a pályázatoknak általánosság­ban az a hibájuk, hogy nem elég ötlete­sek és nem elég fordulatosak. Legtöbb nem egyéb, mint bizonyos mértékig való kibővítése annak a mintatörténetnek, a melyet a pályázat kitűzésekor mutatóba közöltünk. Különlegesen érdekesebb él­mény egy igazmondó pályázónkkal sem Igen történt és alig akad egy-kettő, akik­nek életében sorsdöntő szerepet játszik a hazugság nélkül eltöltött nap. A leg­érdekesebbeket kiválasztottuk és alább közöljük Is, de sajnos egy olyan sincsen, amely a köz­lésért fizetendő rendes cikkhono­­ráriumou kívül még egyéb díjazást U érdemel A legjobb megoldásokat dr. Árpássy Szüárdné Bogo’evó, dr. Boschán Sándor Szenía, Klz­­met Szubot ca, Heller CHus Novl­­vrbász és Székely Lázárné Vellki­­becskerek kflldötték be. Ezeknek a pályázatát le­közöljük. Helyes megfejtést küldtek még be a következők: Gombó Lajos Bácskatopola, Pólyák Dezső Szenta, Bruck Tibor Szombor, Szi­geti János Zsabalj, Lederer Soma Dor.ji Miholjac, Vilma asszony, Szeretnék nyerni jelige, Charon, M. V. Odzsaci, Ró­nai László Szombor. Ezek közül néhányat azért kellett fél­­retennünk, mert túlságosan hosszúak vol­tak, viszont nem nagyon érdekesek, másokból teljesen hiányzik a komikus elem és egész tragédiát gondoltak ki. M. V. megfejtése elég Jó, de annyira ösz­­sze-vissza irt egy amúgy is telenyomta­tott papirost, hogy nincs az a szedő, a ki a kéziratán kiismerné magát. Saj­nos nincs annyi időnk, hogy lemásolhat­nánk és igy nem közölhetjük. Vilma asz­­szony kedves elismerő sorait hálásan kö­szönjük. Inkognltóját nem bolygatjuk, mert igy talán még jobban esik a lap szerkesztőjének egy ismeretlen kedves olvasó rokonszenvének kifejezése. Levele — legalább egy napra — elhitette ve­lünk, hogy munkánk nem egészen hiába­való. Rónai László Írása igen jó, de későn érkezett és igy csak megemlíthet­jük. A többiek általában elég jók, de ke­vés bennük az ötletesség és önállóság és Így nem közölhetők. Ami a pályázat tanulságait illeti, mindegyik pályázatból azt a következte­tést lehet levonni, hogy sajnos hazugság nélkül nem lehet meg­élni. Legalább Is konvencionális, úgynevezett udvariassági hazugságok a mindennapi életben elkerülhetetlenek. Ezekből a kis ártatlan hazugságokból nem csinálhatunk magunknak lelkiismereti kérdést, mert különben beteljesedik rajtunk a közmon­dás: Mondl Igazat, betörik a teled. Az öt legjobb pályamű alább követke zik: A hazugság áldozata Igen kedves Barátom, ml ügyvédek az Igazság bajnokai vagyunk. Nélkülünk ez a gyönge virág elfonnyadna, elhervad­na, s mivé lenne a világ nélküle? Sötét, nyirkos tömlöc. Az igazság napja éltet és világit az emberi társadalomban, mint a nap a természetben. Mit mondasz? próbálluk meg? egy na­pig hazugság nélkül, jó, hisz nem gon­dolom. Hát kezdjük. Nagyon érdekes. Semmi Izgulás. Mint egy novella cím: egy nap hazugság nél­kül — Te tudod, hogy öregszel, a hajad, már ahol megmaradt, kezd őszülni, a homlokod világit... totyakos az arcod, igazán nem csodálom, ha feleséged meg­csal. Hogy kivel, azt nem tudom, de egész biztosan meg Is csal. ha esze van. Na, na, miért ez a nagy harag, nem hazudunk, azért nem kell a tintatartót a fejemhez vágni. Ez fáj. Jobb is, ha takarodót fujatsz, magyarán, elhordod az irhádat. Az ezer dinárt majd küldd el postán, eleget vártam már rá. Eredj a fenébe. Agyő ... No ez elment, ime itt maradtam a tin­tában. Ez a nap is szépen kezdődik, szappant, törülközőt, ez az állat, dr. idióta egész befeketitett. Tudod Julcsa, hogy te nem is vagy rossz bőr. Meg­tudnál te engem érteni? Az alakod kifo­gástalan. No azért nem kell kiabálni mindjárt. Hát csak hadd hallja meg a nagysága. — De Rozaünda drágám, miért ez a nagy felhevÖlés. Nem történt Itten sem­mi sem. Hát igen, de egészen kézzel­­íoghatntlanul. — Nézd kérlek, ha tudod, hogy csak a pénzedért vettelek el, miért a nagy ricsaj? Fő az őszinteség. Ugyebár, csak semmi hazugság. Higgadtság. Higgadt­ság. Nem tévedsz, nem zavarodtam meg. Semmi, csak egy kis próba, egy nagy próba, Igen főpróba a nagy szín­játékhoz. Tragédiához, vagy komédiá­hoz, amit úgy hívnak, az élet hazugság nélkül. Ne nézz rám. mint egy betegre. Igazán te alapjában véve tó teremtés vagy, bár kicsit hárpia. Hiszen szeretlek is, azért, hogy néha megcsallak. Ez Iga­zán nem ront a házasságon. Csak nem kell megtudni. Hogy miért mondtam meg? Úgy rámjött,, egyszer csak meg kell mondani most ép rámjött A ba rátnöddel az Elzával nem. de a Margit­tal Igen. — »Hah, nyomorult, ezért meghalsz!« Ez szép volt, csak kicsit banális. No nézd csal:, tényleg elájult. Mégis csak meggyőző ereje van ^ igazságnak. Saj­nálom, de itt kell hagynom szegényt. Mennem kell a tárgyalásra, azt a bank­­igazgatót egész szépen kihúztam a csá­vából. — Halló doktor ur, legyen szive* »• jönni, a feleségem rosszul lett. Sajnos nekem el kell mennem tárgyalásra, nem súlyos, különben úgy sem magát hívtam volna, hanem egy okosabbat. No tessék, ez is lecsapta a kagylót. Tekintetes Törvényszék. Védencem be» csületes Adolár, igaz hogy nem ártatlan, igaz, hogy csalt, lopott, sikkasztott, de azért fel kell menteni, mert különben hogy kapom meg a honoráriumot. — A Tekintetes Törvényszéknek ea nem tetszik, pedig Így van. Igenis há­lával tartozunk nekik, kenyéradóinknak, Ök adnak nekünk kenyeret, ügyvédek­nek, bíráknak, fegyházőröknek, csend­őröknek. ök, a tolvajok, sikkasztók, rablók, utonállók, gyilkosok. A becsüle­tes emberek bennünket nem érdekelnek. Nem, nem engedem magamat elhallgat­tatni. Nem engedem, hát erőszakkal, de minek ragadják meg a karomat, hisz összetörik, jaj, a fejem, ez volt egy csa­pás, pont a halántékomon, pfü, de rosz­­szul érzem magamat, forog a világ, mi­csoda állatkert. Jaj, hamar egy lavórt— Utószó. Hősünket a különben is apoplecticu* öreg urat — kiváló jogászunkat — az Izgalmak hevében megütötte a guta. így legnagyobb sajnálatára nem folytathatta tovább a hazugság nélkül való nap tör­ténetét. Az újságok, miután rájuk nézve nem kötelező föltétlenül az igazmondás, azt fogják ugyan írni. hogy heveny őrült­­sági rohamban halt meg. ez nem Igaz, 6 a hazugság áldozata, ami nélkül egy na­pig sem tudott meglenni. De legalább megnyerte a Bácsmegyei Napló pálya­diját. Éljen az Igazság! Bogojevó, 1927. december 1. Dr. Árpássy Szllárdni Egy fiatal lány naplójából Milyen peches napom voit ma, őrület! Mindjárt reggel kezdődött, amint az ajtón kiléptem, először a szomszédasz­­szonnyal találkoztam és hogy mi lelt magam sem tudom, ahelyett, hogy szo­kott szives mosolyommal köszöntöttem volna, dühösen rászóltam’ — Ma sem lesz szerencsém, korán reggel vénasszonnyal találkozom! Kénytelen voltam nevetni, olyan fur­csa arcot vágott. De nem értein rá so­kat törődni vele. mert rengeteg elintézni valóm volt. Bementem megvenni a ki­választott szövetet, nézegettem és a se­géddel tárgyaltam, mikor odajött a fő­nök: — Nagysád, ez a szövet valóban gyö­nyörű! — Tűrhető, de nincs pénzem drágább­ra, egyébként igy ts tultizctem1 — De kérem, ez Igazán olcsó ár, mond­hatom nincs hasznom rajta!----- Nincs haszna?! Akkor igazán ki­váncsi vagyok, miből vette ezt a gyö­nyörű házat? Vagy a fizetésképtelensé­géből? Szegény egészen lila lett a dühtől. Nem vártam meg, míg kiutasít és emelt fő­vel távoztam. Elmentem próbálni a masamódhoz. föl­vettem a kalapot és mindjárt meg is mondtam neki: — Ebben nincs egy méter bársony! — De kérem, ez a raffolás! És a kalap után nyúlt, én pedig a ke­zére pillantva megkérdeztem: — A barátjától kapta ezt a sárga gyémánt gyűrűt? — Ez nem gyémánt, hanem brilüáns! A kisasszony magából kikelve ordított. A gyanúsítás nem fájt annyira, mint hogy lebecsültem az ékszerét Tizenkettőt mutat a toronyóra, hopp — gondoltam — jó lesz sietni, mert Gyuri vár a korzón. Tényleg már messziről látom vigyo­rogni céklavorös arcát. Megfogadtam, hogy nem szólok egy szót sem, mert Gyuri roppant érzékeny, beképzelt, a »majomsziget« hangadó tagja és azon­felül jó táncos, tehát csínján kell vele bánni. Am sajnos... — Miért nem jöttek tegnap este ká­véházba? — Mert már úgy unom magukatl — De jó kedve van! .. és harsogva nevetett, majd öntelten megkérdezte: — Nos mit szól hozzá, jól áll az uj ruhám? Végignéztem céklavörös arcát még jobban kiemelő téglaszínű ruháján és hirtelen kivágtam: — Lehetetlen maga minden ruhában, hát még ebben!... Szerencsére épen jött arra egy asszonyismerősóm és igy hozzácsatlakoztam. — Mi ujszág kedveszem, mit cinál a mama? Mindig dühösit, ha selypesen beszélnek, hát epésen válaszoltam: — A mama? Nadon mélgelődik, melt a néni elcalta a celédjét!... Ebéd után Klári a barátnőm küldött értem. Átszaladok és azonnal feltűnt nekem, hogy milyen rossz szinbén van és ezt meg is mondtam neki. Sértődöt­ten végigniért. — Nem lehet mindenki olyan kövér, mint te! Bár a nyelvem hegyén volt. mégsem akartam részletez­ni, hogy mennyivel iobb alakom van. mint neki Kárörvendő mosollyal bevitt szobájába és mutatott egy csokrot: — Dezső küldte! — Azt hiszed, hogy te kaparltottad *1

Next

/
Oldalképek
Tartalom