Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
1927. december 23. 'BAčšMEGiia WÄPLö 103. oTJái Nehéz igazat mondani! A Bdcsmegyel Napló karácsonyi pályázatának végeredményekén ezt a megállapítást kell leszűrni. Be kell ismernünk, hogy a pályázat csak félsikert hozott. Igaz ugyan, hogy a pályázók száma — különösen a határidő letelte előtti utolsó napokban egyszerre hatalmasan megnövekedett, a pályázatok értéke azonban lényegesen a várakozáson alul , maradt* Négyszázharminc pályázat érkezett, de ezek legnagyobb részét el kellett dobni azért, mert a pályázók nem értették meg, Illetve nem akarták megél teni, a teltételeket. Több Ízben hangsúlyoztuk, hogy a pályázóktól nem igaz, tehát hazugság nélküli történeteket várunk, hanem egy hazugság nélküli nap történetét. Ezzel szemben legtöbben kedélyesen elmeséltek egy-egy, állítólag tényleg megtörtént történetet Volt, aki katonaéltéből mesélt, némelyek egész az iskola padjaira mentek vissza, mások megismertettek bennünket egy kirándulás élményeivel; szóval elmondtak mindenféle Igaztörténeteket. Minthogy ezek nem feleltek meg a kitűzött feltételeknek, egyszerűen félretettük őket és nem bocsátkoztunk annak érdemleges bírálatába, vajion a beküldött történetek érdekesek voitak-e és jól volt k-e megírva. Épen Így nem vehettük figyelembe azokat a pályázatokat sem, amelyek egy egyszerű, közönséges nap történetét mondották el. Ezek hazugság nélkül mondották el egy nap történetét ahelyett, hogy egy hazugság nélküli nap történetét mondották volna el. Ilyen megoldást is nagyon sokat küldtek be, amelyek közül azonban alig akadt érdekes, de még a sikerültebbeket sem lehetett figyelembe venni, hiszen nem a jeladott kérdésre válaszoltak. Voltak végül azok közül, amelyeket szintén nem vehettünk figyelembe olyanok, amelyeknél a legszorgalmasabb vizsgálódás, többszöri átolvasás után sem tudtunk rájönni, hogy tulajdonképen mi is van bennük. Sok érthetetlen és értelmetlen Írás került a pályázatok közé és úgy látszott, mintha sokan ebbe a pályázatba akarnák kitombolni eltitkolt irodalmi ambícióikat. Mindezeket figyelmen kívül kellett hagynunk és, amikor félretettük őket, bizony nagyon kevés maradt. A pályázati feltételeknek nem megfelelő Írásokról nem mondhatunk bírálatot, még akkor sem, ha a pályázó maga kérte ezt, mert sajnos erre nincs időnk, igy csak azokkal foglalkozunk, amelyek a pályázati feltételeknek megfelelően egy hazugságmentes nap történetét Írták meg. Ezeknek a pályázatoknak általánosságban az a hibájuk, hogy nem elég ötletesek és nem elég fordulatosak. Legtöbb nem egyéb, mint bizonyos mértékig való kibővítése annak a mintatörténetnek, a melyet a pályázat kitűzésekor mutatóba közöltünk. Különlegesen érdekesebb élmény egy igazmondó pályázónkkal sem Igen történt és alig akad egy-kettő, akiknek életében sorsdöntő szerepet játszik a hazugság nélkül eltöltött nap. A legérdekesebbeket kiválasztottuk és alább közöljük Is, de sajnos egy olyan sincsen, amely a közlésért fizetendő rendes cikkhonoráriumou kívül még egyéb díjazást U érdemel A legjobb megoldásokat dr. Árpássy Szüárdné Bogo’evó, dr. Boschán Sándor Szenía, Klzmet Szubot ca, Heller CHus Novlvrbász és Székely Lázárné Vellkibecskerek kflldötték be. Ezeknek a pályázatát leközöljük. Helyes megfejtést küldtek még be a következők: Gombó Lajos Bácskatopola, Pólyák Dezső Szenta, Bruck Tibor Szombor, Szigeti János Zsabalj, Lederer Soma Dor.ji Miholjac, Vilma asszony, Szeretnék nyerni jelige, Charon, M. V. Odzsaci, Rónai László Szombor. Ezek közül néhányat azért kellett félretennünk, mert túlságosan hosszúak voltak, viszont nem nagyon érdekesek, másokból teljesen hiányzik a komikus elem és egész tragédiát gondoltak ki. M. V. megfejtése elég Jó, de annyira öszsze-vissza irt egy amúgy is telenyomtatott papirost, hogy nincs az a szedő, a ki a kéziratán kiismerné magát. Sajnos nincs annyi időnk, hogy lemásolhatnánk és igy nem közölhetjük. Vilma aszszony kedves elismerő sorait hálásan köszönjük. Inkognltóját nem bolygatjuk, mert igy talán még jobban esik a lap szerkesztőjének egy ismeretlen kedves olvasó rokonszenvének kifejezése. Levele — legalább egy napra — elhitette velünk, hogy munkánk nem egészen hiábavaló. Rónai László Írása igen jó, de későn érkezett és igy csak megemlíthetjük. A többiek általában elég jók, de kevés bennük az ötletesség és önállóság és Így nem közölhetők. Ami a pályázat tanulságait illeti, mindegyik pályázatból azt a következtetést lehet levonni, hogy sajnos hazugság nélkül nem lehet megélni. Legalább Is konvencionális, úgynevezett udvariassági hazugságok a mindennapi életben elkerülhetetlenek. Ezekből a kis ártatlan hazugságokból nem csinálhatunk magunknak lelkiismereti kérdést, mert különben beteljesedik rajtunk a közmondás: Mondl Igazat, betörik a teled. Az öt legjobb pályamű alább követke zik: A hazugság áldozata Igen kedves Barátom, ml ügyvédek az Igazság bajnokai vagyunk. Nélkülünk ez a gyönge virág elfonnyadna, elhervadna, s mivé lenne a világ nélküle? Sötét, nyirkos tömlöc. Az igazság napja éltet és világit az emberi társadalomban, mint a nap a természetben. Mit mondasz? próbálluk meg? egy napig hazugság nélkül, jó, hisz nem gondolom. Hát kezdjük. Nagyon érdekes. Semmi Izgulás. Mint egy novella cím: egy nap hazugság nélkül — Te tudod, hogy öregszel, a hajad, már ahol megmaradt, kezd őszülni, a homlokod világit... totyakos az arcod, igazán nem csodálom, ha feleséged megcsal. Hogy kivel, azt nem tudom, de egész biztosan meg Is csal. ha esze van. Na, na, miért ez a nagy harag, nem hazudunk, azért nem kell a tintatartót a fejemhez vágni. Ez fáj. Jobb is, ha takarodót fujatsz, magyarán, elhordod az irhádat. Az ezer dinárt majd küldd el postán, eleget vártam már rá. Eredj a fenébe. Agyő ... No ez elment, ime itt maradtam a tintában. Ez a nap is szépen kezdődik, szappant, törülközőt, ez az állat, dr. idióta egész befeketitett. Tudod Julcsa, hogy te nem is vagy rossz bőr. Megtudnál te engem érteni? Az alakod kifogástalan. No azért nem kell kiabálni mindjárt. Hát csak hadd hallja meg a nagysága. — De Rozaünda drágám, miért ez a nagy felhevÖlés. Nem történt Itten semmi sem. Hát igen, de egészen kézzelíoghatntlanul. — Nézd kérlek, ha tudod, hogy csak a pénzedért vettelek el, miért a nagy ricsaj? Fő az őszinteség. Ugyebár, csak semmi hazugság. Higgadtság. Higgadtság. Nem tévedsz, nem zavarodtam meg. Semmi, csak egy kis próba, egy nagy próba, Igen főpróba a nagy színjátékhoz. Tragédiához, vagy komédiához, amit úgy hívnak, az élet hazugság nélkül. Ne nézz rám. mint egy betegre. Igazán te alapjában véve tó teremtés vagy, bár kicsit hárpia. Hiszen szeretlek is, azért, hogy néha megcsallak. Ez Igazán nem ront a házasságon. Csak nem kell megtudni. Hogy miért mondtam meg? Úgy rámjött,, egyszer csak meg kell mondani most ép rámjött A ba rátnöddel az Elzával nem. de a Margittal Igen. — »Hah, nyomorult, ezért meghalsz!« Ez szép volt, csak kicsit banális. No nézd csal:, tényleg elájult. Mégis csak meggyőző ereje van ^ igazságnak. Sajnálom, de itt kell hagynom szegényt. Mennem kell a tárgyalásra, azt a bankigazgatót egész szépen kihúztam a csávából. — Halló doktor ur, legyen szive* »• jönni, a feleségem rosszul lett. Sajnos nekem el kell mennem tárgyalásra, nem súlyos, különben úgy sem magát hívtam volna, hanem egy okosabbat. No tessék, ez is lecsapta a kagylót. Tekintetes Törvényszék. Védencem be» csületes Adolár, igaz hogy nem ártatlan, igaz, hogy csalt, lopott, sikkasztott, de azért fel kell menteni, mert különben hogy kapom meg a honoráriumot. — A Tekintetes Törvényszéknek ea nem tetszik, pedig Így van. Igenis hálával tartozunk nekik, kenyéradóinknak, Ök adnak nekünk kenyeret, ügyvédeknek, bíráknak, fegyházőröknek, csendőröknek. ök, a tolvajok, sikkasztók, rablók, utonállók, gyilkosok. A becsületes emberek bennünket nem érdekelnek. Nem, nem engedem magamat elhallgattatni. Nem engedem, hát erőszakkal, de minek ragadják meg a karomat, hisz összetörik, jaj, a fejem, ez volt egy csapás, pont a halántékomon, pfü, de roszszul érzem magamat, forog a világ, micsoda állatkert. Jaj, hamar egy lavórt— Utószó. Hősünket a különben is apoplecticu* öreg urat — kiváló jogászunkat — az Izgalmak hevében megütötte a guta. így legnagyobb sajnálatára nem folytathatta tovább a hazugság nélkül való nap történetét. Az újságok, miután rájuk nézve nem kötelező föltétlenül az igazmondás, azt fogják ugyan írni. hogy heveny őrültsági rohamban halt meg. ez nem Igaz, 6 a hazugság áldozata, ami nélkül egy napig sem tudott meglenni. De legalább megnyerte a Bácsmegyei Napló pályadiját. Éljen az Igazság! Bogojevó, 1927. december 1. Dr. Árpássy Szllárdni Egy fiatal lány naplójából Milyen peches napom voit ma, őrület! Mindjárt reggel kezdődött, amint az ajtón kiléptem, először a szomszédaszszonnyal találkoztam és hogy mi lelt magam sem tudom, ahelyett, hogy szokott szives mosolyommal köszöntöttem volna, dühösen rászóltam’ — Ma sem lesz szerencsém, korán reggel vénasszonnyal találkozom! Kénytelen voltam nevetni, olyan furcsa arcot vágott. De nem értein rá sokat törődni vele. mert rengeteg elintézni valóm volt. Bementem megvenni a kiválasztott szövetet, nézegettem és a segéddel tárgyaltam, mikor odajött a főnök: — Nagysád, ez a szövet valóban gyönyörű! — Tűrhető, de nincs pénzem drágábbra, egyébként igy ts tultizctem1 — De kérem, ez Igazán olcsó ár, mondhatom nincs hasznom rajta!----- Nincs haszna?! Akkor igazán kiváncsi vagyok, miből vette ezt a gyönyörű házat? Vagy a fizetésképtelenségéből? Szegény egészen lila lett a dühtől. Nem vártam meg, míg kiutasít és emelt fővel távoztam. Elmentem próbálni a masamódhoz. fölvettem a kalapot és mindjárt meg is mondtam neki: — Ebben nincs egy méter bársony! — De kérem, ez a raffolás! És a kalap után nyúlt, én pedig a kezére pillantva megkérdeztem: — A barátjától kapta ezt a sárga gyémánt gyűrűt? — Ez nem gyémánt, hanem brilüáns! A kisasszony magából kikelve ordított. A gyanúsítás nem fájt annyira, mint hogy lebecsültem az ékszerét Tizenkettőt mutat a toronyóra, hopp — gondoltam — jó lesz sietni, mert Gyuri vár a korzón. Tényleg már messziről látom vigyorogni céklavorös arcát. Megfogadtam, hogy nem szólok egy szót sem, mert Gyuri roppant érzékeny, beképzelt, a »majomsziget« hangadó tagja és azonfelül jó táncos, tehát csínján kell vele bánni. Am sajnos... — Miért nem jöttek tegnap este kávéházba? — Mert már úgy unom magukatl — De jó kedve van! .. és harsogva nevetett, majd öntelten megkérdezte: — Nos mit szól hozzá, jól áll az uj ruhám? Végignéztem céklavörös arcát még jobban kiemelő téglaszínű ruháján és hirtelen kivágtam: — Lehetetlen maga minden ruhában, hát még ebben!... Szerencsére épen jött arra egy asszonyismerősóm és igy hozzácsatlakoztam. — Mi ujszág kedveszem, mit cinál a mama? Mindig dühösit, ha selypesen beszélnek, hát epésen válaszoltam: — A mama? Nadon mélgelődik, melt a néni elcalta a celédjét!... Ebéd után Klári a barátnőm küldött értem. Átszaladok és azonnal feltűnt nekem, hogy milyen rossz szinbén van és ezt meg is mondtam neki. Sértődötten végigniért. — Nem lehet mindenki olyan kövér, mint te! Bár a nyelvem hegyén volt. mégsem akartam részletezni, hogy mennyivel iobb alakom van. mint neki Kárörvendő mosollyal bevitt szobájába és mutatott egy csokrot: — Dezső küldte! — Azt hiszed, hogy te kaparltottad *1
