Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-01 / 334. szám

KÖZGAZDASÁG! Á BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Produktiv és nem produktív hitel az államháztartásban Irta: Tőrok Árpád Az utóbbi időben különösen Német­országban sok szó esett arról, hogy meddig mehet a nyilvános kéz (állam és autonom testületek) hitel igénybevéte­lénél. Ez a kérdés főleg azóta lett aktu­ális, mióta Praker Gilbert a német kor­mányhoz memorandumban fordult, a melyben egyrészt az ország rohamos eladósodására, másrészt a nyilvános ház­tartásban szerinte mutatkozó pazarlásra hívja fel a kormány figyelmét. Ennek a hatása alatt a német . felelős tényezők mind határozottabban propagálják a jel­szót, hogy a nyilvános kéznek csakis produktiv hiteleket szabad igénybe ven­ni. Eszerint a nyilvános kézben levő üzemek részére, azonkívül hidak, utak építésére stb. felvett hitelek produktívak, holott a budgetdeficit kiegyenlítésére, bi­zonyos kulturális, szociális, vagy eszté­tikai igények kielégítésére szolgáló hite­lek mint nem produktiv hitelek szerepel­nek. Indokolatlannak tartják, hogy ezek­kel a hiteleikkel egy gazdaságilag még meg nem erősödött társadalmat megter­heljenek, amikor sokkal súlyosabb és. siifcgfiáebb; prbBföhiSk várnak "’hiegoldás­­ra. Ebben a beállításban ez feltétlenül igaz. Mindazonáltal nehézséget okoz a produktiv és nem produktiv hitel közötti határvonalat élesen megvonni. Bizonyos befektetések, melyek a gazdaságilag gyenge társadalomban még nem nevez­hetők produktívnak, egy gazdag társa­dalomban, mely valamilyen berendezés, gazdasági halasát könnyön kit tudja várni, már produktívakká válhatnak. A helyes megállapításnak nehézségeit ki­kerülhetjük azáltal, ha a nyilv'^os kéz hitel-igénybevételét más 1 unió! tesszük függővé. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy államok és autonom testü­letek adósságai rendszerint nem kerül­hetnek visszafizetésre. Ha bizonyos adósság-tételeket formálisan tö-rleszte­­nck is, ez rendszerint megint csak újabb intelek igénybevétele által történik. El­sősorban a kamatszolgálatnak kell kifo­gástalanul működni, mert hiszen az adósság fedezetéül ott vau a közvagyon. A nyilvános kéz hi.e’-igénybevételét ak­kor mondhatjuk indokoltnak, ha a hitel felhasználásával a lakosság jövedelme legalább olyan mértékben szaporodik, hogy a nyilvános kéznek módjában le­gyen az igy megnövekedett jövedelem­be! annyit levonni adó formájában, hogy a befektetés karbantartása mellett a kamatszolgálatot teljesíthesse. Ha pél­dául valahol itt épül, akkor lehetséges, hogy az utat igénybevevő lakosság ez? áltanl kedvezőbb piachoz jut és termé­keit, melyeket eddig egyáltalán nem, vagy csak értékükön aíul tudott eladni, jói tudja értékesíteni. Lehetséges, hogy az uj ut rövidebb mint a régi, amiálta! jelentékeny munkát takaríthat meg. Majdnem minden uí építésénél fennáll az az eset, hogy a jobb utón a közleke­dési eszközök kevésbbé használódnak el, át a lombokon, az éjszakán, a levegőn és ami a lakosságnak pozitív megtakarítást jelent. Mindezekben az esetekben a la­kosság jövedelme legalább ebből a tétel­ből kifolyólag megnövekszik s vele egye­temben az adóalap. Ez az elv természetesen még nem je­lent olyan pozitív szabályt, melyet, min­den individualizálás nélkül, a nyilvános kéz hitel-igénybevételének kérdésénél al­kalmazni lehetne. A pénzügyi politikusok ma mind azt az elvet vallják, hogy bud­­getdeficitet nem szabad kölcsönpénzzel kiegyenlíteni, hanem csakis takarékos­sággal a kiadásokban. Ilyen általánosí­tással azonban nem lehet a problémát megoldani, mert az elv alkalmazása a deficit mibenlététől függ. A mi kormá­nyunk arra az álláspontra helyezkedik, hogy az egyensúlyt az államháztartás­ban feltétlenül helyre kell állítani. A kormánynak ez a pénzügyi politikája általában helyeslésre talál mindenkinél és a kritika legfeljebb arra szorítkozik, hogy megállapítsa a tényleges egyen­súlyt. Mégis meggondolandó, vájjon he­lyes-e ez a merev egyensulypoiitika ak­kor, amikor ezáltal az állami funkciók teljesítésének optimumáról le kell mon­dani. A nyilvános kéz akkor is vehet fel hi­telt, ha funkciói teljesítésében egyébként (hitel igénybevétele nélkül) olyan hiány állna be, melynek következtében a lakos­ságnak anyagi kára lesz; illetve a funkciók nem, teljesítése következtében szervezeti destrukció áll be, melynek, helyrehozatala olyan anyagi áldozatodat, kivan, melyek á kérdéses hitelt felül­múlják. Ha a nyilvános kéz ilyen eshető­ségek kikerülése ' geít hitelhez nyúl. akkor a budget formálisan nincsen Ugyan egyensúlyban, annál nagyobb azonban az egyensúly az állam szervezetében. A kamatszolgálattal és a hite! esetleges törlesztésével a jelen és Jö\ j generáció meg van ugyan terhelve, de ugyanakkor módja nyílik arra is, hogy ezeket a ter­heket könnyen elviselhesse, mert az ál­lami funkciók hiánytalan működése kö­vetkeztében jövedelme abban az arány­ban emelkedik is. Nálunk ez a kérdés a bírói szervezet kiépítésénél c!t konkrét alakot. Tudva levő, hogy a Vajdaságban a bíróságok sok helyen rendkívül nagy restanciával dolgoznak, aminek következtében két­szer, háromszor annyi idő kell egy per lefolytatásához, mint rendes körülmé­nyek közeit. Ennek az állapotnak nem kis mértékben' van gazdasági kihatása. Az igazságszolgáltatás működése rész­ben az állam hitelképességének a fokmé­rője. Mennél megbízhatóbb és pontosabb az igazságszolgáltatás, annál nagyobb garanciát kap a külföldi hitelező arra, hogy kö'csönadott vagyona a reális le­hetőség határain belől védve van. Álla­tnunk hitelképessége a jelen pillanatban életkérdés ránk nézve. A jelen gazda­sági krízise csak egy kiutat ismer és ez külföldi kölcsön. A nemzeti jövedelemből képezhető tőke elenyésző ahhoz, hogy cspk mezőgazdaságunk és nyeftterme­lésünk hiteligényeit kielégíthesse. Erre a hitelre azonban szükségünk van egy­részt a termelés fenntartásához, más­részt annak fokozásához. A külföldi köl­csön első feltétele azonban az igazság­­szo'gáltatás hibátlan működése Az .igazságszolgáltatás megjavítása közve,len gazdasági hasznot is hoz. Ha a hitelező pénzkövetelését csakis per utján tudja érvényesülni, ezáltal már improduktív kiadások lépnek fel, melyek a per halasztásával csak emelkednek. Mennél tovább húzódik a per, annál na­gyobb a hitelező vesztesége azáltal is, hogy a biróság kisebb kamatot állapit meg, mint amennyi a kamatláb a pénz­piacon. A hosszú per következtében köz­­gazdasági kár is áll elő és pedig azáltal. hogy a többnyire már improduktív adós leköti a hitelező tőkéjét és megakadá­lyozza abban, hogy az a gazdasági élet­ben produktive lehelyezkedjék. Az adós nem vonja le a konzekvenciát az uj gaz­daság helyzetből, melybe jutott, mind­addig amig a felperes hitelező vagyoná­val rendelkezhet. Itt is közgazdasági kár áll be, mert az adós úgy a magánéleté­ben, rr.nit a magángazdaságában égy már nem odavaló tényezővel rendelke­zik, amiáltal hosszabb ideig mentesítve van attól az erömcgfeszitéstől, melytől tulajdonképen az ő gazdasági előreha­ladása függ. A közgazdaság egyik té­nyezője a lekötött hitel miatt nem fejt ki elég aktivitást, egy másik tényezője nem fejthet ki kellő aktivitást, mert nem juthat az adósnál lekötött hitelhez. Ha mindezt figyelembe vesszük, le­vonhatjuk a következtetést: amennyi­ben az igazságszolgáltatás megjavításá­hoz más mód, mint hitel igénybevétele nincs, akkor ez a hitel igénybevehető akkor is, ha általa az államháztartás egyensúlya pillanatnyilag meg is inog mert az ilyen hitel pozitív gazdasági hasznot hoz, tehát produktiv. Százoívenezerre emelkedett a berlini munkanélküliek száma A Guaran.y Truat körlevele nímet ügyfeleihez Berlinből jelentik: A németországi gazdasági helyzet teljesen bizonytalan, szakkörök véleménye szerint hosszú évekre megmarad a lanyha alaptenden­cia, mig ki nem derül, hogy birja-e Né­metország a Daves-tervezet által rárótt kötelezettségeket. Az amerikai Guaran­ty Trust körlevelet bocsátott ki ügyfelei­hez, amely Németországban nagy visszatetszést keltett. ... ■ '• ■ A Guaranty Trust hosszú levélben Lgycfiitieítette Agyieleit, akiknek' tőkéje német bonnekban fekszik, hogy az 1929- iki transzfer súlyos terheket ró Német­országra és félő, hogy a maximálás szol­gáltatások fizetése körül zavar állhat be és igy ajánlania kell, begy a német bon­­nokat az ügyfelek adják el. A Guaranty Trust körlevele miiyen hallatlan izgal­mat keltett a kötvénypiacon és a tőzs­dén, ahol az a vélemény alakult ki, hogy a Guaranty Trust attól való félel­mébe szánta el magát erre a lépésre, hogy a német politikai helyzet esetle­ges fordulatánál beálló 'árfolyamzuha­nás esetén anyagilag is felelősségre vonják az általa eszközölt invesztíciók­ért. Ez csak a trust ügyfelei állal ösz­szevásárolt stokra vonatkozhatok ter­mészetesen és semmiesetre a Guaranty Trust birtokában lévő hatlmas kötvény­pakettokra. Más társaságok nem követ­ték a Guaranty Trust példáját. Berlinben az a vélemény, hogy a Gu­aranty Trust körlevele csak formális do­log, amelyet az amerikai intézet min­den eshetőségre számítva bocsátott ki, hogy minden .esetre fegyver legyen kli­enseivel szemben. Azt azonban Berlin­ben is tudják, hogy ez az esemény nem maradhat hatástalanul a piacra. Érvel­nek azzal is, hogy az amerikai piac fel­fogása a praxisban egészen más, amit a Norddeutscher Lloyd legutóbbi köl­­csönkibocsátása is bizonyít. Németországban természetesen tart az idegesség. A bizonytalanságba, mint rendesen, csak nyilatkozatok és jelenté­sek visznek némi fényt. A legutóbbi napokban a Reichsverband der deutschen Industrie foglalkozott a gazdasági helyzet problémáival és dr. Silverberg vezérigazgató dolgozik egy részletes memorandum kidolgozásán, a melyet Parker Gilbert és a kormány jegyzékválíása kaocsán fognak átnyúj­tani az illetékes köröknek. A memorandum lényege az, hogy a Reichsverband lehetségesnek tartja a jövő évi maximális jóvátételi fizetések zavartalan lebonyolítását. Ehhez azon­ban az iparnak, amely a jóvátételi ter­hek legnagyobb részét viseli, különböző reformokra van szüksége, hogy olcsób­ban dolgozhasson, mert csak az önkölt­ségi árak olcsóbodásával tudja ellensú­lyozni a jóvátétel folyton növekvő ter­heit. A Selbskosten-krizis egyedüli re­­mediuma a hitelek olcsóbbodása és ezen a téren a Reichs verb and az iparnak elő­jogokat kér a közintézmények hiteligé­nyeivel szemben. Ezzel a Reichsverband a legkényesebb területeket érinti, azt, amely körül a Reichsbank, a kormány és a közintézmények már egy év óta folyatnak közelharcot. fÁ Réíotisverband egy másik ülésén saintéjií érdekes, -elszólalás hangzott el Reusch, a Hoffnungshütte vezérigazga­tója részéről. A Hoífnungshütte vezér­­igazgatója nem sok reményre buzdít, ö főleg azt kifogásolja, hegy a német ipar terhei hallatlanul megnövekedtek a há­­boruélöttiekhez képest. A szociális ter­hek 1.3 m'.'iiárdról 5 milliárdra emelked­tek. Most már attól lehet félni, hogy bizonyos speciális iparágakban megin­dul a kivándorlás az országból és egész gyárak költöznek át külföldre. Az ö vé­leménye szerint az ipari konjuktura már túl van a tetőponton. Nagyjából ezt a vé­leményt tükrözi vissza a Disccnto Ge­sellschaft jeelntése is. A Disccnto Ge­sellschaft szerint az ipar még egy hó­napra van ellátva rendeléssel, úgyhogy a jelenlegi kapacitással dolgozhasson. Az azután következő időre is szintén jelen­tős mennyiségű rendelések érkeztek be, azonban ezek távolról sem biztosítják a jelenlegi kapacitás fentartását, amely úgy a termelés, mint a forgalom terén körülbelül 15 százalékkal van az előző évi felett. A konjuktura lendülete azon­ban már megtorpant és jelenleg várako­zási állásponton van. A pénzügyek te­rén az ipar nagyon rosszul áll és jelen­leg utolsó tartalékaival dolgozik és a likvidálás állandóan rosszabbodik, amit a minden oldalon megnehezedő inkasszó L, bizonyít. A tőzsde visszatükrözi a bi­zonytalan helyzetet, a közönség telje­sen távoltartja magát. Ismeretes, hogy a berlini tőzsdeiizlet napról-napra jobban összezsugorodik is az utóbbi napokban rendkívül kedvezőt­len hatást keltett az, hogy a külkeres­kedelmi mérleg október hónapban me­gint rosszabbodott. A Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg, amelyről mult hé­ten irtuk meg, hogy nem fizet dividendát, tényleg keresztülvitte ezt az elhatáro­zását, amit azzal okol meg. hogy a sú­lyos kamatok miatt és az állandó pénz­hiány miatt debitoraínak számlája 11 millióra emelkedett. Kamatszolgálatra 2.5 millió márkát volt kénytelen fordí­tani a gyár, ami jellemző a német pénz­viszonyokra. A berlini munkapiacon is romlott a helyzet a legutóbbi napokban és 5000 újabb munkanélkülivel ezeknek teljes wáma 14.3.000-rp. emelkedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom