Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
74 oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 december 25 ÍGY SZERKESZTENETEK TI!... Hogy szerkesztené a Bácsmegyei Naplót a laptulajdonos, a vezér cikkíró, a sportrovatvezető, szépirodalmár, színikritikus, hogy a többiről ne fi beszéljünk Irta TAMÁS ISTVÁN Balázs Árpád rajzaival Egyszer régen, serdülő volontőr koromban megtörtént, hogy a főszerkesztőnek valami fontos ügyben el kellett utaznia és a lapot átadta a segédszerkesztőnek. A segédszerkesztő azonban BRÓDY: »Melyiket szeressem?« súlyosan megbetegedett és még aznap vakbéloperációt hajtottak végre rajta. Rábízta tehát a szerkesztést a redakció legidősebb tagjára, aki immár huszonöt esztesdeje vezeti lapunkban a vízállás rovatot. Másnap aztán az előfizetők vonakodtak átvenni az újságot, amely az első oldaltól kezdve a vízállás rovatig vízállásai volt tele, hogy BAEDEKER: Hoztam egy kis tárcát... milyen magos a Duna vize Apatinnál és hogy mennyit apadt a Tisza Minden újságírónak a saját resszortja a legérdekesebb, legizgatóbb, legörökbecsübb. A Bácsmegyei Naplóban az olvasó mindent megkap: vízállást, tár\r cát, verset, spor•čtf) tot, vezércikket, fj?ib****\ bel- ás külpolitikát, ■i\Jv<?iy\ apróhirdetést, regényfolytatást, oi> vosi dolgokat és szerkesztői üzeneteket. De például a vezércikkíró már nem ilyen sokigényü és mikor Tolsztojt olvassa, így sóhajt fel őszintén: «Olyan unalmas, akár a konkurrens lap vezércikkei!« A törvényszéki riporter semmi mást nem olvas el az újságban a saját törvényszéki cikkein kiviil egyetlen kedvenc költeménye, a rcdvünyi sötét erdőben halva találták Bárci Benőt és a markába nevet, ha Shakespeareről esik szó. Mit tudhat ez az ódon angol zseni egy suboticai bűnügyi tárgyalás drámai szépségeiről? Vagy annak a Flaubertnek lehet fogalma a futball-sport ezer izgalmáról, hogy Ördög II. orron rugja-e Kovács l.-et a kapu előtt a bőrgombócért folyó küzdelemben? A kintorna szerkesztője természetesen elagott adomákkal HAPASZTHY: »Csak szelíden-« Dr. FENYVES: »Engedjétek hozzám a kisdedeket.« LÁSZLÓ: Mükritika. tömné tele a B. N. hasábjait, Szigethy Vilmos (Bob) csupa torontáli emlékkel, Csuka Zoltán aktivista költeményekkel, az orvosmunkatárs fagyás és reuma elleni receptekkel. A vidéki tudósitó is saját képére formálná az újságot. Mayor József sohasem hagyná szóhoz láláskor alig 773 hivatásos Írót sikerűit csokorba szedni, de ezrekre rug a reprezentatív hívatlanok száma... Az itt következő kis Bácsmegyei Naplók csak kóstolót nyújtanak az olvasónak, hogy milyen rémségek várnának rá, ha tényleg kedves kollégáim TAMÁS: »írj igazat, beverik a fejed!« jutni Szombort, Szentát vagy Szuboticát; Hesslein József begaparti szenzációkkal, míg dr. Fiam József ex-szinigazgató és Geleji Dezső beogradi munkatársaink belpolitikai kacsái számára aggasztóan kevés lenne a B. N. 12 oldala. És végül: mi lenne a Bácsmegyei Napló-ból, ha a vajdasági írókra bíznák a szerkesztést? Itt, ahol a népszámvennék a kezükbe a lap kormányrudját. Briand nyilatkozatából az derülne ki, hogy a SzAND megérdemelten győzött, amikor az FTC-töl kikapott 2:l-re. Ez nem tréfaság. Csak a nyolcadik kis lapot ne tessék komolyan venni. Azt a szerkesztőség tagjai Írták ellenem, bosszúból, amiért lelepleztem őket. HUBERTH: »Ne féljen barátom, gyönyörű cikket irok majd a kivégzésről.« DÓMI: »Könnyű testi sértés.« KOMOR: »Válaszúton« SZEGEDI: »Ut a boldogság felé.«
