Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
42. oldal BACSMEGYm NAPLÓ 1927. december 25 iegedctt még rendesen fel. A hideg sokkal jobban kínozta, mint odafelé. Egyszerre az a kizárt kutya jutott eszébe, ott az ablakával szemben és mindenféle keserít párhuzamot vont kettőjük között. Amint igy leszegett fejjel rohant a keskeny járdán majd feldöntött egy nőt, aki kapukulcsával iparkodott beletalđvi a sötét kulcslyukba és közben, ahogy rövufldtóan előrehajolt, egészen elállta a járdát. — Pardon — kiáltotta dühösen Péter. Hangos nevetés felelt neki. — Te vagy az Kásás Péter! Te repülsz itt a sötétben mint a garabonciás diák! Péter bizonytalanul állt meg, aztán megismerte 6 is a hang tulajdonosát. — Jó estét Jolán — mondta — bocsáss meg, hogy majdnem elsodortalak. Cudar idő van. Péter segített a kaput kinyitni. — Te most itt laksz Jolán? — kérdezte, csak hogy mondjon valamit. De máris megbánta, mert a kérdésről, úgy mint neki, Jolánnak is arra kellett gondolnia, hogy évek óta nem volt nála. — Itt. Gyere be nézd meg, egész szép bútorozott szobám van. Jolán agy látszik nem neheztelt, de Péter mégis rossz lelkiismerettel állt előtte. Gyerekkori játszótársak voltak, szüleik nagy barátságban voltak egymással De aztán Péter fölkerült az egyetemre és mire mint kész ügyvéd haza jött, társadalmilag is, de meg lakásban is messze elkerültek egymástól. Jolán tanítónő lett és valamelyik külső kerületben kapott állást. A szülők elhaltak, Péter mind ritkábban látta Schultz Jolánt. Meg is feledkezett róla és ha olykor eszébe jutott, ez mindig az elmulasztott kötelesség kellemetlen mellékizével járt. Most is ezt a kesernyés izt érezte és ezért iparkodott szabadulni, mielőtt sor kerül a szemrehányásokra. — Dolgom van... várnak rám... De Jolán már húzta befelé. — Csak tíz perce, kiszen egészen át vagy fagyva! Felmelegszel és tovább mégy. Egy csésze tea nem kötelez semmire — tette hozzá némi élld. Péternek nem volt több ellenvetése. Jól esett, hogy valaki törődött vele. A kutyára gondolt, hogy azt vájjon beeresztették-e már, vagy még mindig ott sir e a kapuban. Jolán felcsavarta a villanyt. Az erős fény elömlött a bútorozott szóba egyénieden, unalmas berendezésén. A kályha mellett állt egy nagy, fekete viaszosvászon karosszék, Jolán abba tessékelte a Vendéget, maga pedig ledobta borzas rövid hajáról a kalapot, a szekrényből villanyos teafőzőt vett elő és hozzálátott a kis asztal megtérítéséhez. Péter elégedetten nyújtotta lábait a kályhához. Jolán fecsegett, de ő nem is Egyelt rá, csak élvezte a fó karosszéket meleget, fényt és visszatérő jó hangulatában kedvtelléssei nézte a lány kicsi, vékony alakját, a hidegtől kipirult arcát és ügyes, gyors mozdulatait. — Nem is olyan csúnya — gondolta. — Te semmit se öregszel Jolán. — tette hozzá hangosan. — pedig azt hiszem csak két évvel vagy fiatalabb mint én. Nézd milyen ősz vagyok. — O, te neveletlen, ilyesmire nem illik emlékezni! — Egyébként én is őszülök. És dús, jószagu haját oda hajtotta Péter elé. — Nézd, itt is egy szál. Erre is van sok! — Ezzel a rövid hajjal éppen olyan vagy, mint kislány korodban — mondta Péter. — Csak szebb lettél. Nagyon csúnya gyerek voltál. — Én szebb? — nevetett Jolán és kimutatta nagy fehér, kissé kidió fogsorát. Borzas hajával most olyan volt, mint egy mulatt nő és Péter magában megállapította, hogy bizony éppen olyan csúnya, mint volt. De valahogy ez a csúnyaság most nem hangolta le. Egyszerre egész gyerekkorát felidézte és Jolán, mbit ha nála is ezt váltotta volna ki a Péter látása, csupa gyerekkori emlékről beszélt. — Nézd — mulatta — ezek a »madaras csészék« emlékszel? Ezekből csak születésnapon, meg más ilyen nagy ünnepen kaptunk inni. — Csakugyan — örült meg Péter — És volt egy, aminek kicsit más volt a mintáia. belül is volt egy virág. Azon mindig összevesztünk, hogy az kié legyen. Megvan még? Jolán büszkén mutatta: — Emlékeztem rá! Nézd. azt készítettem ide neked. Az átlátszó folyadékon át halványan fénylett a kis arany virág a csésze fenekén. — Azt hiszem ezért szerettem meg a teát — mondta Péter. — Mert abban látszott a virág. A kávéban meg nem. — Ml van benne? — kérdezte aztán gyanakodva. — A teában? Egyelőre csak a kis aranyvlrág. De parancsolj — és odakinálta a kis készletet amin cukor, tej, meg a teához való egyéb holmi állt. Péter a lány kezére nézett, amint az ezüst tálat tartotta és átvillant az emlékezetén egy rózsás ujja fehér kéz, szőkén csillogó haf és halványszőke tea, hetiotripillata kar és vaniliaszagu tea.. '. Aztán a tea fölé hajolt és a született gourmand érzékiségével szívta be a pirosbama, párolgó ital illatát. Ebben a percben érthetetlennek találta, hogy tetszhet valakinek szőke nő. Úgy vélte, hogy az mind langyos, émelygős és vahilia szaga. Kaphatok még egy csészével? — kérdezte, miután szinte áhitatos lassúsággal kiitta az elsőt. Két hét múlva Kásás Péter feleségül vette Schultz Jolánt. Kalanó Irta major József Hétesztendei bécsi tartózkodásom alatt alig volt egyetlen szombat délután vagy vasárnap, amelyet Bécsben és nem a Bécset környékező hegyekben töltöttem volna. Az osztrák fővárosban a turistaláz oly általános és járványszeríi, hogy még azokat is magával ragadja, akik külömben nem a leglelkesebb turisták vagy természetbarátok. Külömben is kevés világváros dicsekedhet azzal a páratlan előnnyel, hogy sznte villamossal érhetők el a közeli hegyek vagy vasúton, Bécsböl elindulva, már két órával később a Rax fensikon gyönyörködhetünk abban a festői panorámában, amelyet a Semmering vidék, a Schneeberg és a többi 1000—2200 méteres hegyek látványa nyújt. Engem is megbüvöltek ezek a csodás szépségek és a világért sem mulasztottam volna egyetlen alkalmat, hogy a hétvégét valamelyik magaslaton ne töitsem. Egy ilyen alkalommal könnyen végzetessé válható veszélyes kalandban volt részem. Egy amatőr-turistatársasággal, amely három hölgyből és ugyanannyi férfiből állott, dacára a napok óta tartó erős havazásnak, a télen-nyáron hóboritott Schneebergre rándultunk ki. A fogaskerekű vitt fel bennünket a 2000 méter magasságban levő és nyugateurópai komforttal berendezett Schneeberg Hotelig. Fenn a hegyen hatalmas hóvihar pusztított és még a gyakorlottabb turisták is beérték a szálloda nagy ablakaiból elénk tárult gyönyörű téli látvánnyal. De nem úgy a ml társaságunk, amely nem tartotta fashionabelnak, hogy mi a hotelből gyönyörkdjünk a Schneeberg misztikus szépségében és végül is szavazattöbbséggel, — a hegyekben a legteljesebb jogegyenlőség uralkodik, — úgy döntött a társaság, hogy vasárnap reggel két-három órás kirándulásra indulunk. Meg kell jegyeznem, hogy turistafelszerelésünk inkább alkalmasabb volt és jobban hasonlított a turistahotelek teadélutánjainak öltözékeihez, mint 2200—2500 méteres hóhegyek megmászásához. Visszamaradni, — gyávaság lett volna és igy, mind a hatan utrakeltünk. Amikor a hotel télikertjéből a másfélméteres hófedőkre léptünk, a szállodá»AUTOMOBILJA« garage, autó javítóműhely, „D u c c o" lakkozás, „V art a" accumulator és „Mi c b e- 1 in“ gummilerakat. Autójavításokat elsőrendű szakemberekkel - garancia mellett - leggyorsabban elvégezünk. — D ucco lakkozás, kárpitozás, k a r o s s eria javítások. Eddig a legjobb eredmények. Garazs ir ozást és kocsiápolást havi 250 dinárért belvárosban levő modern garázsunkban e 1 v áll aljuk. öl Torinói FŰT főképviselőié autógyár A vajdasági utakon eddig legjobban bevált kocsi a Fiat, ezért a ie:elterjedtebb és iegkedvaltobb ez az autó. 503 -es 5 (rése* 4 hengeres 507 -es 6 üléses 4 hengeres 509-es 4 üléses 4 hengeres 512 -es 6 üléses 6 hengeres Ezek a típusok mind csukottak. Minden autó érdeklődő tekintse meg a Fiat legújabb kocsitípusait, állandó és gazdag kiállításunkat és kérjen ajánlatot az autókról.--------------------- Töltse ki az alanti kupont --------------------„Au'o obiba“ Fiat fffképvise’et Subotlca Kére egy prospektust és árajánlatot egg_____üléses kocsira. Típus___________________ Cím :_______________________ _ _ .... iiiilliiSH ban tartózkodó és gyakorlott turistákból álló társaságnak egyik tagja — amint erről, sajnos csak utólag értesültünk, — ujjal mutatott reánk és mondta a többieknek: — Lássák, ez olyan turistatársaság. amelyet majd meg kell menteni! Sajnos nem hallottuk a hűségesen bevált jóslatot és nekiindultunk a hóvégtelenségnek. Két órával utóbb, — Isten kegyelméből, — a Fischer Hütténél voltunk. 2200 méter magasságban. Forró teát és forralt bort kaptunk inni. A bátrabbak, — felbuzdulva a »sikeren«, — továbbindulást ajánlottak. És a kis csapat nekivágott a kietlen, emberektől még jó időben is elkerült és nehezen megközelíthető Kuh-Schneebergnek, amelynek csúcsa 2500 méter magasságban volt a nehéz hófelhőkhöz közel. A turistajelzések egyszerre megszűntek és mi támpont nélkül tapostuk a hatalmas hófedőt Nyolc órája lehettünk már utón, amikor a vezetőnk is beismerte, hogy nem ismeri ki magát. Tőlünk balra ezerméteres hegyszakadékok, — egy hibás lépés és végünk van. Szótlanul, halálfélelemmel, étlen-szomjan, de még egy kortynyi ital nélkül is, támolyogtunk a nagy bizonytalanságban. Már besötétedett, amikor a vezetőnk örömrivalgással kiáltotta: — Meg vagyunk mentve! Vadászházat látok! A térképből, melyet meggémberedett ujjakkal tartottunk a kezünkben, láttuk, hogy gróf Hoyos vadászházikójánál vagyunk, az egyetlen épület, amely a Kuh-Schneebergen van. Ez a tudat uj lendületet, uj hitet öntött belénk és késő este elértük a vadászházat Ajtaja, ablakai nemcsak zárva, de vaspántokkal le voltak feszítve. A turisták külön önkészitette törvénye szerint Ilyen »végső esetben* nem »betörés«, ha erőszakkal hatolunk be ebbe a menhelybe. De ez a törvény elfelejtett intézkedni, hogy mikép lehet a nehéz vaspántokkal megbirkózni és azok minden emberfeletti erőlködésükre* sem tágítottak. Hiábavaló volt mindég küzködés, az éjszakát a hófelhököaj kellett állva, étlen-szomjan, kabát nélkül tölteni. A szegény hölgyek kétség beesése leírhatatlan volt Egyikünknél egyji darab gyertya és egy skatulya gyufái volt A gyertyával tüzesiteni próbáltuk a lakatok zárját hogy ralamlkép 11 yearn ódon engedékenységre bírjuk, de ez is eredménytelen kísérletnek bizonyulj Rémes éjszaka után reggel ötkor* amikor csak ép kihal nalodott, sört láthatatlan ködben, neki indultunk — • megmenekülés felé. Mentünk, mentünk? csigalassúsággal, lábainkkal keresve a talajt amerre léphetünk. Újabb hét ' * ig tartott ez a bizonytalanság, leirhatatlan szélvihar kétségbeejt tette a helyzetünket Fa nem Is nő ebben a magasságban, apró tör jék huzódzkodtak meg a hórétegbenJ Ezeket kapartuk ki és azokba fogódzkodtunk, hogy a vihar le ne sodorjon at szakadékokba. így maradtunk órákig é*. amikor a vihar végre szünőben volt,: vezetőnk, felelősségének tudatában és lelkiismeretétől marcangolva, bcnnün-1 két visszahagyva, egymaga vágott neki a — segítség felkutatására. Éjjel tizenegy órakor a még mindly erős szél emberi hangokat ho-dott hozzánk. Hallói Halló! — hangzott több' torokból és alig tudtunk válaszolni. A» izgalom, a fáradság, az étlen-szomjuság kimerített bennünket Fáklyák lobogó fénye mellett akadtak ránk a Fischer Hütte gyakorlott életmentői, Meggémberedett testtel apatikusan bámultunk a megmenekülést jelentő vörös fénybe. A mentőcsapat tagjai nekünkestek, a hátunkra fordítottak és a fehér hófedőm oly misztikusan ható fáklyafény mellett dörgöltek, élesztgettek. Jó félórával később forró láva ömlött a torkunkon végig, a magukkal hozott kulacsokból párolgó tea volt két nap után az első táplálékunk. Soha ételnek, italnak úgy nem örültünk, mint ennek a forró teának. Hajnali háromkor a menhelyen voltunk és két nap telt el, mig útra kelhettünk — haza.
