Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-04 / 336. szám
1927 december 4 BÄCSMEGTEI NAPLÓ 9. oldal Öröm az élet, Rádión egymaga mos! Bölcs Kató élvezi az életét! Nem kínlódik rumplival, dörzsöléssel, — Radionra bízza a mosást. Az helyette elvégzi a munkát! Egymaga, Rádión? Igen! Csakis igy mossatok: »Radiont hideg vízben feloldani! Az előzőleg beáztatott szennyest az oldatba tenni, — 20 percig kifőzni, — öblögetni!« A fehérnemű tiszta, vakítóan fehér lesz! Dörzsölés és rumplizás: haszontalan munka és vesződség! Tönkre teszi úgy a fehérneműt, mint a kezeketl Vagy tán: megszépít? Rádión oxigén által fehérít! Szavaltoltan mentes chlor és egyéb ártalmas vegyszerektől. Kíméli a ruhát! BÖLCS KATÓ SPORT — a — Szuboticai Sport — ZsAK SzAltD—Szombori Sport A vasárnapi bajnoki mérkőzésekkel végleg lezárul az őszi szezon. A legfontosabb mérkőzés a SAND—Szombori Sport, melytől az elsőség kérdése függ. Ha a bajnokcsapat győztesen kerül ki a küzdelemből, két ponttal a Bácska előtt végez, vereség esetén pedig csak gólarányával marad az élen. Erős, nagy küzdelem után a SAND egy-két gólos győzelmét jósoljuk. A ZsAK—Szuboticai Sport mérkőzés kimenetele egészen bizonytalan és mindkét csapatnak van esélye a győzelemre. Ha a kék-fehérek kijátszók rendes formájukat, könnyen 1 megszerezhetik a bajnoki pontokat. A ZsAK—Szubotioai Sport délben, a SAND—Szombori Sport mérkőzés háromnegyedkettőkor kezdődik a SAND Szegedi-uti pályáján. Vasárnapi sport Noviszadon. Noviszadról jelentik: Noviszadon vasárnap Zemun többszörös bajnokcsapata, a Zemuni AK a noviszadi Vojvodinával fog a Karagyorgye-pályán barátságos mérkőzést játszani. Újpest Beogradban. A budapesti Újpest proficsapata vasárnap Beogradban játszik a BSK-val. A mérkőzés iránt a fővárosban nagy érdeklődés nyilvánul meg és előreláthatólag nagy számú közönség nézi végig a csapatok küzdelmét. E Az elismert divat ODDRE ION PARFÜM Bourjoi v-Paris REGÉNY LÁNGNYELV Ennek a kisérő levélnek a tartalma késztette Innest előbbi megjegyzésére. A szakvélemény a következőképp szólt: »Kedves Merton! Köszönöm önnek és Harley urnák, hogy alkalmat adtak a mellékelten visszaküldött szalvéta megvizsgálására. Tudom, hogy ennél az olajnál minden rendes analízis hiábavaló, ön azonban a foltok mikroszkopikus megvizsgálásánál különös, önnek érthetetlen kristályozódást állapított meg a felszínen és ez a körülmény abszolút biztonsággal rávezetett arra, hogy honnan származik a használt olaj. En magam ugyanis tulajdonában vagyok ama borzalmas virág égy szárított példányának, amelyből ez az olaj származik. Ezt a virágot egy reapeli törzs költői kifejezéssel »az álom orchideájáénak nevezi. A Himalaja nyúlványain található szórványosan és illata rovarokat, sőt néha kisebb állatokat is vonz, bár belélegzése menthetetlenül halált eredményez. Olajat ebből a virágból csak e vU déknek egy titkos szektája tud késziteni és úgy mondják, hogy ez a szekta ezzel a méreggel teszi el láb alól ellenségeit. Minden tárgy, amely ezzel az olajjal van meglocsolva, vagy átitatva, a biztos pusztulást rejti magában, mert ennek a szegfűhöz hasonló illatnak a belélegzése azonnali szivszélhüdésre vezet. A pontos fiziológiai folyamatot azonban soha sem sikerült megállapítanom. Kétszer láttam Reapelban annak idején ezeknek a bíbor-foltoknak a kristályait bennszülöttek ruháján, akik hirtelen, titokzatos módon meghaltak. A mangarok egyszerűen azt mondták: »Valakit megsértett és ezért megszagoltatták vele az álom virágát.« Ennek a »valakinek« a kilétét sohasem sikerült megtudnom. Mindenesetre nagyon érdekelne, ha közelebbit tudhatnék meg ennek a szalvétának a szerepéről. Készséges hive, Warwick Grey.« — Sir Charles Abingdont tehát megmérgezték — mondotta Wessex tompán. — Sajnálom ugyan a lányát. de kénytelenek leszünk kérni az exhumálását. — Ez lehetetlen. A holttestet elhamvasztották. De az ismert körülmények dr. Grey szakvéleményével együtt amugyis elegendők ahhoz, hogy megállapítsuk a gyilkosságot. De sejtjük-e, hogy kik lehettek a tettesek? — Sajnos, fogalmunk sincs! — dörmögte a rendőrbiztos. — És ami ennél is kellemtlenebb: nekem most már ugyancsak lesz mit na'.lgatnom a rendőrségen! Először Harley tűnt el és utána most Nicol Brinn! Innes izgatottan felállt. — Talán hamis nyomon van Wessex! Nem gondolt még arra, hogy Brinn talán szándékosan ment ugyanarra az útra, amelyen Harley eltűnt? Es nem is sejti, hogy hová akart jutni? — Fogalmam sincs róla. Némi utbaigazilást legfeljebb csak az ad, hogy ma reggel telefonáltak lord Wolwershamtól, a csendörség parancsnokától és a tőle kapott közlés azt mutatja, hogy Brinn ugylátszik nemcsak a biinügyi rendőrség egyik tagját korlátozta szabadságában, hanem a Cavalry-Klub előtt egy Rolls-Royce-kocsit lopott. — Hogyan? — kérdezte Innes álmélkodva. — Egy autót lopott? — Szemtelenül eltulajdonította lord Wohverham kocsiját és nyugodtan elhajtatott vele. És eddig sem a kocsit, sem Brinnt nem találták meg! — Wessex sóhajtott. — Vissza kell mennem Scotland-Jardra. Most igaza lesz Stokesnak, ha kinevet! Rosszkedvűen ment Wessex a rendörigazgatóságra, ahol a központi főfelügyelő már várta. Magas ember, volt, fáradt tekintete és kiszabott mozdulatai a volt tisztet sejttették. — Oh. biztos ur! — fogadta alárendeltjét. — Érdeklődni akartam magánál a Brinn-eset iránt. Egy gyilkossággal gyanúsított személy becsületszavában hízni a fennálló körülmények közt nem volt épen helyénvaló. Igaz, hogy Nicol Brinn fedhetetlenségének hire bizalomraméitónak mutatta ezt az urat, fölöttébb különös eltűnése azonban lényegesen változtat most a helyzeten. — Magam is ezen a véleményen vagyok — dörmögte bátortalanul a rendőrbiztos. — A sajtó szerencsére nem tudott meg semmit a kellemetlen ügyről, gondoskodjék róla, hogy továbbra se kerüljön semmi nyiivánoságra. Közben pedig a legerélyesebben nyomozni kell Nicol Brinn kézrekeritése érdekében ... A főfelügyelő összeráncolta szemöldökét. — Az első rendőrtisztviselő, aki felismeri, tartóztassa le. A főfelügyelő fáradtan sóhajtott, amikor telefonja megszólalt. — Más mondanivalóm egyelőre nincsen. Wessex rendörbiztos feljebbvalójának szobáját a megkönnyebbülés érzésével hagyta el. Úgy találta, hogy nagyon enyhén bántak vele. Mégis kellemetlenül érezte magát és mialatt lassan tovább ment a folyosón, halkan kérdezte önmagától: — Nicol Brinnt letartóztatni? Micsoda anyag lesz ez a lapok részére, ha megtudják! #• Mary Abingdon furcsa lelkiállapotban érkezett a Sarrey-i házba. Dr. Mc Murdockné csak hosszas ellenkezés után fogadta el a meghívást, miután félt utólagos szemrehányásaitól. Útközben azonban anynyira hatása alá került Ormuz khán varázsának, hogy minden szavát szinte áhitatosan figyelte Mary Abingdon ezzel szemben nagyon tartózkodóan viselkedett, ami nem kerülte el a kitűnő megíigyelőképességü perzsa figyelmét: A lány félt és bizalmatlan is volt. De annak a tudatnak, hogy a tűzzel játszik, egyben varázsa is volt. Bízott józanságában és elhatározta, hogy óvatos lesz. A kastély előtt őexcellenciájának udvarias titkára fogkdta őket. Miután Mary már ismerte, Ormuz khán csak az orvos feleségének mutatta be. — Néhány perccel elkéstek és igy elkerülték Harley urat — mondotta az indus udvariasan, a sajnálkozás hangján. — Hogyan? — kérdezte Mary tágrameredt szemekkel. — Kérem, nincs semmi ok az aggodalomra. Harley ur csak a Lower-Claybury-i vasútállomásra ment le egy sürgős ügyben. Kéreti önöket, hogy ne várjanak rá az ebéddel, bár reméli, hogy hamarosan viszszajöhet. Mary Abingdon gyors pillantást vetett Ormuz khánra, ennek arcvonásai azonban nem mondtak semmit. Rossz érzése növekedett. Dr. Mc Murdockné, aki rosszul magyarázta arckifejezésének megváltozását, vigasztalói] ölelte át. — Ugyan ne bánkódj drágám — suttogta. — Hiszen hamar visszajön! Mary érezte, hogy elpirul. Egyrészt örült ennek, másrészt azonban szégyeite magát miatta. Ez a kedves zavar, amelyhez valamilyen fájdalomérzés is hozzájárult, uj élmény volt számára és nern is kellemetlen érzés. Zavartan nevetett és belekarolt a perzsába, aki a könyvtárba vezette, a másik kettő pedig követte őket. A ház csöndje feltűnt a fiatal lánynak és megkönnyebbülve üdvözölte volna egy angol inas, egy szobalsány, vagy saját faja valamely más képviselőjének a felbukkanását. (Folyt, köv.)
