Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
1927. december 25-_________________ BÁCSI” EGYE* NAFí/\___________________ 25. olrfal F. GALAMBOS MARGIT Évek útvesztője z kölcsönös megértés és szeretet ismét meghozza a derűt és boldogságot. Adja a jó Isten, hegy Így legyen! Uebhardt Éva Sztaríbecse] Vidéki vasárnapok és a nagyváros A Bdcsmegyei Napló szerkesztőségének jóvoltából egyszer már mi is a nagy nyilvánosság eiőtt panaszolhatjuk el a vidéki fiatal lányok egyhangú életét. £11 tizenhatéves bohó fővel állok az élet kapuja előtt és hogy életemről, álmaimról, időtöltéseim, ől és arról, hogy milyennek képzelem el az ideált, a férjet, az életet — írjak, arra még nagyon i.atalnak érzem magamat. Mindenesetre megpróbálom papirra vetni gondolataimat, hogy valamikor, úgy ötven év múlva, ha majd az akkori fiatalságnak véletlenül kezébe kerülne a mai Bdcsmegyei Napló-nak elsárguit lapjai, jussunk eszükbe mi is és hadd vitatkozzanak arról, hogy 1927-ben milyen gondolatok születtek meg egy behó kisleány fejében. A vidéki fiatal lányok élete egyhangú és unalmas. Ezt nem csak magamról, hanem kortársnőimről is tudom. Napközben otthon dolgozunk és jgy este kimerülve a csendes, jóleső pihenés után vágyaink, ami Vrbászon annál inkább érthető, mert esténként — persze az ünnepnapokat kivéve — nincs semmiféle mulatság, mozi vagy színház. A vidéki fiatal lány élete csak szombat este kezd virágozni, mert vasárnap lehet szórakozni. Délelőtt sokáig lehet aludni, délután moziba megyünk, vagy sportladyk vagyunk, futballmérkőzésre járunk, este néha színház és tánc jut osztályrészünkül. Hétfőn kezdődik újból a robot. Otthon segítünk a házi munkák elvégzésében, majd kézimunkázunk, estefelé egy keveset sétálunk és este gramofon mellett szórakozunk, egy kicsit olvasunk és végül lefekszünk. Vágyunk csak egy van: boldogok legyünk. Viszont a fiatal vidéki lányok álmairól-egy egész regényt lehetne összeírni. Minden fiatal lány álmodik és ennek az álomnak nincs soha vége. Mi lehet egy fiatal lány álma? Álmodunk... és egyszer csak magunk e’őtt látjuk a nagyvárost ezer és ezer bűnével együtt. Az uccára kihallatszfk a dzsesz fülsiketítő zaja. Bent a kávéházakban csinos fiatalemberek még csinosabb lányokkal táncolnak. Durran a pezsgőspalack és a nagyváros ellenállhatatlan ereje magával ragadja az álmodó, mit sem sejtó fiatal vidéki lányt. Kár, hogy az álomnak vége van, de nem baj, holnap is van egy nap és akkor lehet folytatni... A fiatal lányok udvarlóinak legnagyobb része — ezt bátran állíthatom — hetvenöt százalékban nem mond igazat. Az udvarlónak okosnak és ravasznak kell lennie, hogy minden pillanatban ré«en legyen, mert egy rosszul kiejtett szó a könnyen hevülő lányok haragját vonná maga után. Az ideált középmagas, barna, fess fiataiembernek képzelem el, aki sokat szeret sportolni és még többet beszélni. Amilyen az ideál, olyan legyen a férj is. Dolgát ne hanyagolja el (a feleségét még kevésbhé), ne legyen könynyüvérü és takarékoskodjék a pénzzel. Az élet nagyon szép, de vidéken nem o'van, mint a nagyvárosban. A vidéki Dny nem találja olyan értékesnek az é'otet. mert nincs olyan sok szórakozása. mint egy fiatal városi lánynak. Azért az. élet szép, de ilyenkor télen a r.-nsugpras, kékegű Olaszországban Veretnék lenni és kacagni, csak kacagni .. . Jakobovlcs Ilonka Novl-Vrbas A vidék — görbe tükörből nézve Kedves felhívásuk meglepett, de zavarba is hozott. Mi érdekeset tud mondani egy pici kis vidéki leány, aki alig tizennyolc éves és még kevesebbnek látszik? Aki nem is faluban él, 8-tól 6-ig irodában van, azontúl egy óra hosszat friss levegőt szív, hogy tudjon aludni és másnap Újból kezdeni. Ezzel a magamfajta vidéki leány életét és Időtöltését röviden el is mondtam. Évek útvesztője, furcsa labirint! Ariadna fonál benne nem vezet. Kiút nincs és hát vissza se lehet. Tévelygünk sután, vakon, észvesztetten. És nem látjuk, hogy csapádba vagyunk. Hiába dolgozunk és fáradunk. Van ki ráeszmél, hogy: nem érdemest Be mert ezer, meg százezer rohan, Utánna vágtat ő is botorán. Ugy-e bár, csöppet sem érdekes, ßn legalább nem tudnék ebből semmi érdekeset kisütni és úgy gondolom, hasonló helyzetben lesz sok más vidéki leány is. Talán helyesebb lett volna a vidéki fiatal embereket megkérni, hogy Írjanak valami érdekeset »időtöltéseikről, szórakozásaikról«, hogy legalább ezen mulassak, mikor az életben rajtuk még mulatni sem tudok. Sokfajta férfi van — amennyit én már értek hozzá. Van »bácsi« van »idősebb férfi«, van »még elég fiatal férfi«, van »harminc éves férfi« és van »gimnazista«. Ez utóbbi két fajta között van még egy amphibium — szóval béka fajta férfi, az úgynevezett »vidéki fiatal ember«. Ez a fajta nagyon ügyesen mozog szárazföldöli is, vízben is, a vére olyan mint a békáé és ép oly nyálas is. A szerelmi suttogás Is béka brekkegése. De azért hencegŐen beképzelt. Sokat beszél, még többet hazudik, de nem oly ügyesen mint az idősebb fajta férfi. Legjobban szeret kétértelműt mondani s ha a vidéki leány ezt nem érti, akkor röhög. A vidéki fiatal ember sok mindent nem tud, de táncolni egyáltalában nem tud. A vidéki fiatal ember »Sporthirlap«-on kívül mást nem olvas. Ha van pénze eljár a moziba js — amint mondja — unatkozni, de rendesen soha sincs pénze. Cigarettát is mindig mástól kér. Van azonban méz egy fajta fiatalember; szeretetreméltó, bölcs, inkább el — nrnt lenéző, humoros kedélyű és ez a fajta a »háború előtti fiatalember«. Sajnos, pusztulófélben van. En már csak néhánv példányt Ismerek belőle. Ez a fajta kitünően táncol. Ezek után könnyű eltalálni, hogy nekem nincs udvarlóm. De amint látom kortársnőimnek sincs, pedig ezek mind szebbek, csinosabbak és fejlettebbek mint én. Azonban, eszükben sincs szomorkodni emiatt. Elienkező'egl Az itteni lányok inkább egymásközt barátkoznak, semmint fiukkal. Rendesen két-három, de néha több rokonlelkii lány öszszefog és Így szövetkezve nincs az a világprob!éma, legyen az toalettkérdés, tánc, férfi vagy malacpecsenye, Wintery vagy bubifrizura, amely őket zavarba tudná hozni. Köztük nincs titok, viszont egyik sem hisz a másiknak egy szót sem és ez az oka annak, hogy az ilyen egymásközti jóviszony hónapokig, sőt évekig is eltart Férjhezmenni nem igen sietünk. Inkább moziba megyünk. Nagyon szeretem a happy-end darabokat, mert a való életben ilyesmi nem létezik. Ideált nem keresek, mert nincs. Van a filmen, meg a regényben. Szeretem is mindkettőt. Álmaimról nem mondok semmit: még saját magamnak sem merem bevallani: van még ezenkívül kedvenc parfőmem (másfélét nem is ismerek), kedvenc ceruzám, kedvenc nótám, mely reggeltől estig üldöz és én vele a többieket kedvenc tortám és kedvenc autóm, amely nem az enyém. De ez mind titok. Van korzó, ahol este hattól hétig sétálnak külön a lányok és külön a fiuk. Amióta uj kabátom van én is flörtölök. Ha nincs kedvem, itthon maradok és hagyom a korzót egyedül sétálni. Kaszinó is van. Most renoválták. Köröskörül faburkolat. Nagyon szép. Minden szombaton és vasárnap Itt mulatnak az emberek. Reggel felé szidni kezdik egymást és akkor a hölgyek hazamennek, hogy a verekedést ne zavarják. Másnap tele van a falu rémhirek-S e lélekölő, hajszds, vad Iramba' Jó szándék, szép cél, nemes akarat, Mint felesleges túlsúly lemarad. Besározódnak fehér angyalszárnyak Nem siratják meg, észre se veszik. A szennyesei tán jobban szeretik. Évek útvesztője, szörnyű labirint! Már útközben is mennyi borzalom, — A végét, jaj — tudni se akarom. kel. Szombaton aztán megjelenik a helyi újságban a sok helyreigazítás és az aznapi bálra való meghívás. Ezidőszerint sokat beszélnek helyipolitikáról és mindenki német akar lenni. Amióta a községnek önkormányzati van, az emberek egyre szidják egymást és azt mondják, hogy: végre itt a békebeli állapot. Hiába, szép a vidéki élet. Én legalább szeretem, mert érdekes és ami a fő, ismerjük egymást és igy nem vesszük egymást komolyan. Ež a való élet, az én vidéki életem, amely éppolyan gyorsan lüktet és P> reg, mint az önök városi élete, csak egyszerűbb és olcsóbb eszközök árán. Érdekes-e amit Írtam? Azt hiszem nem, de való. Miért is voltak -kiváncsiak reá? Arra azonban én is kiváncsi vagyok, hogy kortársnőim milyennek találják á vidéki életet. Skoda Mányó Novl-Vibas »Az Ideáiok eltűnőben, az ábrándok elveszöben... A Bdcsmegyei Napló felhívásában foglalt kérdések igaz, életbevágók, de viszont nagyon intimek, diskrétek. Lélektani, de etikai szempontból is elképzelhetetlennek tartom, hogy egy fárjhezmenendö fiatal leány, mégha vidéki is, szive egész őszinteségével és saját keze aláírásának megerősítésével a nagy nyilvánosság előtt, leplezetlenül tárja fel gondolkozását, érzésvilágát. Szóval a szerkesztőség ravaszul 'e akar leplezni bennünket. Úgy, hogy ez a vallomásunk, a sajnos még mindig kevés számú, netán-tán, nősüléssel foglalkozó komoly ifjút, ami rovásunkra, még egy pár évig gondolkodóba ejtenéy vagy az esetleges őszinte nyilatkozatok következtében a férjjelöltek, végleg lemondanának, házassági terveikről. Na dehát mégis megkísérlem, a feltett kérdésekre, nagy általánosságban válaszolni. A vidéki fiatal leány élete, normális gondolkozásu, mondjuk a régi rendszerű, szigorú szülők mellett. elég egyhangú. Házimunka! A régiek szerint tudjon a leány jól főzni, sütni, a házat rendbetartani és a családtagokról gondoskodni. Az egyhangúságot enyhíti egy kis zene. olvasás, kézimunka és ráadásul az idegcsillapltó és kedélyderitő stoppolás. Vannak azonban ezenkívül érdekességek is, főlügyelet nélküli üzleti és egyéb bevásárlások és a nap fénypontja az »esti korzó.« Itt túl teszünk napi gondjainkon, s ha korzóbeli terveink mindenben sikerülnek, elfelejtjük minden búnkat, bánatunkat. Itt találkozunk a komoly és komolytalan vidéki ífjakkal s kezdődik a végnélküli pletykázás, a vidék apró-cseprő eseményeiről és néha-néha érdekességekről. A korzó nyújtotta szórakozást túlszárnyalja azonban a mozi. Ez tartja öszsze nemre való tekintet nélkül nálunk is az öregeket és a fiatalokat, mert a mozi tanít, vidit, üdít, lelkesít sib. Mint mindenkinek, nekünk is vannak álmaink, ezek azonban sajna csak álmok. Hiú ábrándok! Az'udvarlók pedig hol nyíltak, hol tartózkodók, hol képzelődök, hol válogatósak, hol hozományvadászok, szóval nehéz velük zöld ágra vergődni. Annál kevésbé, mert érvelésük a nagy drágaság, a nehéz megélhetési viszonyok, az általános gazdasági pangás, a végletekig fokozott igények, — ezekben as előttünk is elcsépelt frázisokban összpontosulnak. Szóval fáznak a bátor legények a meleg otthontól és a családi boldogságtól. Marad tehát minden a régiben, az Ideálok eltűnőben, az ábrándok elveszőben és mi vidéki fiatal leányok továbbra is csak főzhetünk, stoppolhatunk, korzózhatunk és mozizhatunk. A sima és könnyű férjhezmenés ne-’ héz problémájának nagyfontosságu megoldását az igen tisztelt szerkesztőségre bízom, adja fel b. lapja farsangi számában körkérdés alakjában a nősülendő ifjaknak. A húsvéti szám megjelenéséig ezzel a kérdéssel talán tisztába jöhetünk és a vidéki fiatal leányok legalábbis szüretig, konty alá juthatnának. Sztrilkh Zsuzsi Szenta. Egy szrbobránl lány, aki maga tartja el a családját Mi fiatal leányok Szrbobránba, szám szerint mintegy tizenöten, mindannyian önállóan keressük kenyerünket Van közöttünk olyan is, aki még 1927-ben Parisban tanult és nemrég Rómába ment, ahol egy angol intézet titkárnője s önállóan keresi kenyerét. Egy másik eset: egy 21 éves barátnőm két és fél évig volt Párisban, félévig Rómában, most pedig Albániában van hivatalban. Egy másik barátnőm 20 éves koráig várt a »mesebeli hercegre«, de mivel Igen szerény és okos gondolkodású lány, később elment óvónőnek. Hol vannak itt az ábrándok? Magam is két neveletlen gyermek nénje vagyok, beteg édesanyám munkaképtelen. Szegény emberek vagyunk, kézimunkámból élünk mindannyian. A női kalapoktól, lámpaernyőktől, karakterbabáktól kezdve minden kézimunkát vállalok. Hát rá érek én az Illúziókra? Minden illúzió megfakul, pedig minden lánynak vannak ábrándjai és ami elmúlt, vissza sose jő. Unatkozni nem érünk rá, élűnk, hogy dolgozzunk és ne gondolkozzunk. Talán nekem Is van ábrándom, de az Illúziókon már kicsi koromban túl voltam, a kiábránduláson azonban meg hála Istennek nem. Már az iskolában tudtam, hogy nekem kenyérkereső pályára kell készülnöm és ezért engem kétszeresen lekötött a munka. A fiatal leányok dolgaival nem értem rá törődni, pedig hányán hirdetik . fennhangon: az élet oly rövid és szép, ne pazaroljuk el hiába. Nekem mégis ellent kellett mindig állnom. Gyilkos méreg ez a gondolkodás a fiatal ábrándos lánykák előtt, de ugye őszintességet kívántak tőlem? Ingufasz Gabt Szrbbbran. A férj megértő barát legyen! Kaffka Margit »Szinek és évek« című könyvét olvasva hősnőjének élénk színekkel festett lánysága távolinak, Idegennek tetszik, pedig alig múlott el azóta néhány évtized. Hősnője még alig tizenhat éves korában már hosszú ruhája fodraiban gyönyörködik, az első bál Izgalmait szomjasan szívja magába s tisztában van anyja és nagyanyja óhajával, hogy minél jobb, családjának megfelelő férjet szerezzen magának. Tizennyolc éves korában már szégyell lányságát és kicsit keserűen, kötelésségtudóan túlad a2on. Mennyire megváltoztak a nézetek és célok azóta! A mai fiatal leány — csak a komoly gondolkozásuakról beszélek — tizenhat éves korában még az iskola padjait nyomja, lelkesedve hallgatja tanárjait s hatalmas, nagy célokat' tűz maga elé. Igaz, ilyenkor már ő Is észreveszi a fiukat. Hódolatteljes pillantásuk, figyeljük, pajkos udvarlásuk őt sem hagyják hidegen. De nincs sok ideje, hogy ezzel foglalkozzék. Az órák gyorsan múlnak, egyik előadás követi a másikat s egy-egy pillantás, lázasabb táncvlzsga, titkos kézszoritás elvész a könyv lapjai között, mint préselt sápadt virág. Egy kettőre tizennyolc éves a leány és bizony szívesebben menne egynéhány társnőjével a nagy városba, hogy folytassa és élvezze tovább a gondtalan vidám diákéletet, ö még nem érzi tizennyolc éves korá-
