Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-24 / 355. szám

!927 december 24 BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal Bratianu miniszterelnök nagy fontosságú tanácskozása a román parasztpárt vezérével Küszöbön áll a román kormány uiiáaíakiiása — Maniu kihallgatáson jelent meg Mária özvegy királynénál — Ä romboló diákok tagadnak a bukaresti hadbíróság előtt Maniu azzal fenyegetőzik, hogy vagy visszahívják Károlyt, vagy kikiáltják a köztársaságot Bukarestből jelentik: Politikai körök­ben óriási feltűnést kelt, hogy Bratianu Vinii'.la miniszterelnök csütörtök este két óra hosszat ta­nácskozott Maniu Gyulával, a nem­zeti parasztért elnökével. A nagyjelentőségű politikai találkozás­ról a kormányhoz közelálló Cuvantul a következőket irja: — A politikai köröket, úgy a kormány­pártot, mint az ellenzéket rendkívül meg­lepte a miniszterelnök lépése. Minden­felé igen élénken kommentálják a nagy eseményt, már azért is, mert a tanács­kozás, amelyet a miniszterelnök kezde­ményezett, igen hosszú lefolyású volt. Azután a visszautasítás után, amellyel a nemzeti parasztpárt a liberálisok ajánla­tát fogadta, valóban meglepetésszerü a miniszterelnök és Maniu hosszantartó eszmecseréje. Titulescu külügyminiszte­re közbenjárásának tulajdonítjuk az újabb kormánylépést és úgy vélik, hogy az ország külpolitikai helyzetére való tekintettel a liberálispárt újabb ajánlatot fog tenni a nemzeti pa­rasztpártnak. A nemzeti parasztpárt végrehajtóbizott­sága csütörtök este értekezletet tartott, amely után Maniu kihallgatáson jelent meg Má­ria özvegy királynénál. Ugyanab­ban az időben Vajda-Vojvoda Sán­dor, a párt alelnöke magánkihallga­táson volt Cbrlstea Miron pátriár­kánál, a régenstanács tagjánál. A két kihallgatásnak igen nagy jelentő­séget tulajdonítanak politikai körökben és azt a kormány küszöbön álló ujjáala- Utasával hozzák összefüggésbe. Maniu éleshangu nyilatkozata egy párisi lapban Párisból jelentik: A Petit Párisién pén­tek reggeli számában interv jut közöl Maniu Gyulával a román nemzeti pa­­raszípárt vezérével a trónöröklés kér­déséről és Románia jelenlegi helyzetéről Maniu hangsúlyozza a nyilatkozatban, hogy téves az a felfogás, mintha a pa­rasztpárt elsősorban karlista volna és hogy fökövojjlésül Károly volt trón­örökös visszahívását állította volna fel. Károly hercegnek a trónról való lemon­dása előtt a román nemzeti parasztpárt épugy, mint ma a legélesebb ellentétben állt a most uralmon lévő liberálisokkal — Bennünket, a nemzeti parasztpár­tot — mondotta Maniu — nem a dinasz­­t kus kérdés választ cl főkép a liberáli­soktól, hanem az egész mostani kor­­meny uralmat elitéllük. Annak idején én elleneztem Károly trónörökös lemondását és én kértem Fopovici minisztert, hogy utazzék sür­gősen Parisba s tárgyaljon Károly herceggel a visszatérés feltételeiről. Igazán őszintén sajnálom, hogy az egykori trónörökös nem fogadta el annakidején a visszatérési fel­tételeket. Most azonban hálával tartozunk neki hogy nem lépett fel trónkövetelőként fia ellen. Ami a régenstanácsot illeti, Maniu kijelentette, hogy a paraszt párt ebbe a helyzetbe beletörődik. A régenstanácsnak — folytatta Maniu — amely a kiskorú király nevében nyilatkozik meg, a pár­tok felett kell állnia, a valóságban azon­ban meg kell állapítani, hogy a régenstanács utánozza Ferdinand királyt, aki abszolút uralkodó volt és előnyben részesítette a liberáliso­kat. Az elhunyt királytól eltűrtük az ilyen bánásmódot*.jdc..csak,azértt mert ő.vojt Nagyrománia azonban, hogy nem tűrjük megalapítója, bizonyos régensía­el ezt egy nácstól. Szándékunk tudvalévőén az, hogy min­den fenntartás nélkül küzdjünk Bratianu kormánya ellen. Ha a törvényes eszközök nem ele­gendők, akkor majd más eszközök­höz fogunk nyúlni. Az újságíróknak arra a kérdésére hogy mi történik az eseiben, ha a ré­­genstanács figyelmen kívül hagyja a nemzeti parasztpárt intelmeit, Maniu igy válaszolt: — Előre is biztosíthatom önt, hogy ebben az esetben teljesen szabadságunk­ban átlónaktekintenők annak megállapí­tását, hogy mikor látjuk szükségesnek, hogy Károly herceghez forduljunk vagy pedig a köztársaságot kiáltsuk ki. Maniu rendkívüli éleshangu nyilatko­zata óriási feltűnést kelt. A román diákok a had­bíróság eSöft Bukarestből jelentik: A hadbíróság pénteken folytatta az erdélyi zavargá­sokban részes diákok bünpörének tár­gyalását. A vádlott diákok vallomásukban ta­gadják bűnösségüket és azt állítják, hogy ök tüntettek ugyan, de a rom­bolásokat és rablásokat nem ök kö­vették el. A vádlottak megmaradtak vallomásuk* nál akkor is, amikor á katonai ügyész eléjük tárta, hogy rablott tárgyakat találtak náluk. A vádlottak kihallgatása után a hadbíró­­ság megkezdte a tánuk kihallgatásán Romániának pénzre v.to szüksége Lepedatu volt pénzügyminiszter csü­­törkön visszaérkezett Bukarestbe Lon­donból, ahova a kormány azért küldte ki, hogy érdeklődjék külföldi kölcsön fölvételének lehetőségei iránt. Lepedatu beszámolt már tárgyalásai eredményé­ről Bratianu miniszterelnöknek, akivel közölte, hogy bár a nagyváradi és ko­lozsvári események sokat rontottak a helyzeten, mégsem tartja kizártnak a külföldi kölcsön felvételének lehetősé­gét. A Cuvantul értesülése szerint az ál­lamvasutak pénztárai teljesen üresek és, még a tisztviselők Fzetésére sincs elég pénz. A Nemzeti Bank megtagadta a. vasúti részére nagyobb hitel nyújtását és mindössze tizenkétmillió leit hajlandó folyósítani. Ének folytán a CFR beszün­teti az összes számlák fizetését. Trockifékat törvényen kívül helyezték Az ellenzék kizárt tagjai megtagadták pártigazolványuk visszaadását Berlinből jelentik: Moszkvából ér­kező jelentést közöl a Vorwärts, amely szerint a kommunista párt végrehajtó bizottsága felszólította Trotckijt és a vele együtt a kom­munista pártból kirekesztett ellen­zéket, hogy szolgáltassák vissza igazolvá­nyaikat, de Trockijék a parancsot nem telje­sítették. Erre a szovjet lapjaiban hirdetmény jelent ír eg, hogy a kizárt veit párttagok okmányai érvény­telenek, nekik tehát senki se ad­jon lakást, sem élelmi zereket és egyéb szükségleti cikkeket sem szabad a kizárt tagoknak vásárolniuk. Azzal is megfenyegette a végrehaj­tóbizottság Trockijékat, hogy a po­litikai rendőrség emberei fegyveres erőszakkal fogják őket megfosztani okmányaiktól. Megkezdték, az S. 4, kiemelését Levegőt préseltek a teigeralaltjár >ba, de már hiába Tengeré® :eti bizottság áüapit'a meg a katasztrófa okát Newyorkból jelentik: Az elsülyedt S. 4. tengeralattjáró kiemelésével foglalkozó huvárok a kedvező időjárás következté­ben csütörtökön az utóbbi napok siker­telen fáradozásai után megkezdhették munkájukat. A reggeli órákban sikerült a tengeralattjáró külső falán lyukat fúrni és azon keresztül levegőt szorítottak be a tengeralatt­járóba, azonban már valószínűleg hiúira. Sajnos, fel kellett adni a reményt, hogy a bezárt hat embert élve találják, mint­hogy azok az elmúlt egész napon és épszak n keresztül már semmi életjelt nem adtak magukról. A búvároknak, mi­kor leszálltak a tenger fenekére, ismét meg kellett állapitaniok a tengeralattjáró helyzetét. Az éjszaka ugyanis heves vi­har dűlt és eltépte a láncokat, amelyekkel a tengeralattjáró meg volt erősítve és el­sodorta a hajót. A búvárok csak megle­hetős nagy nehézséggel tudták megálla­pítani a tengeralattjáró pontos helyét. Végül többórai keresés és megerőltetett munka után sikerült a tengeralattjárót el­érni és megkezdték a felhúzását. Az elsülyedt tengeralattjárón fúrt nyí­láson keresztül levegöpróbát vettek a bajó belsejé­ből és megállapították, hogy a tor­pedóhelyiség levegője már teljesen elhasznált és mérges gázokat tar­talmaz, úgyhogy lehetetlen, hogy élet legyen a hajóban. Brumbley viceadniirális, a mentömunká­­latok vezetője közölte a tengerészeti mi­nisztériummal, hogy ismét megkísérel­ték, hogy összeköttetést kapjanak a be­zárt emberekkel, azonban nem kaptak választ. Hivatalos körökben minden re­ményt feladtak, hogy a bezártak közül valaki életben legyen, Wilbourn tengerészeti miniszter elren­delje,. hegy .a. tengerészeti biróság vizs­gálatot indítson az S. 4. tengeralattjáró katasztrófája ügyében. A tengerészeti bi­zottság errevonatkozó ülését január 4-én fogja tartani Bostonban. Mint Londonból jelentik, Anglia királya az Egvesült-Államok elnökéhez távlratof intézett, amelyben legmélyebb részvété­nek ad kifejezést a szerencsétlenség fe­lett, amely a nemzetet az S. 4. tenger­alattjáró elpusztulásával érte. Beismerő vallomást tett a muzslai gyilkos öregasszony A meggyilkolt Takács János állandóan ütötte-verte vadházastársát Becskerekről jelentik: A felsőmuzslai rablógyilkosság ügyében pénteken szen­zációs fordulat következett be. A meggyilkolt Takács János letar­tóztatásban levő törvénytelen fele­sége, Tóth V.któria az ügyészségen beismerő vallomást tett. A rablógyilkorság nyomozása során, mint ismeretes, komoly gyanú merült föl a hetvenkétéves öregasszony ellen, aki kihallgatásakor sokszor ellenmondá­sokba keveredett. Párvány Andrij-a ügyész, aki a nyomozást vezette, a gya­­r.uokok a’apján letartóztatásba helyezte Tóth Viktóriát, aki azonban a rabló­gyilkosságot kereken tagadta. Az asz­­szony letartóztatásával egyidejűleg a becskereki rendőrség is folytatott nyo­mozást, melynek során több személyt kihallgattak, vallomásuk azonban nem járult hozzá a titokzatos eset földeríté­séhez. A pénteki napon Tóth Viktóriát az államügyész elé vezették, ak:nek keresztkérdései végre megtörték és be­ismerte. hogy a hetvenhatéves Takács Jánost egyedül ő fojtotta meg és a rablógyilkosság csak mese volt, amivel a hatóságokat akarta léire vezetni. Az öregasszony elmondotta, hogy az­alatt a bárom óv alatt, míg együtt élt Takácscsal, állandóan ütötte-verte az ura. A kritikus estén is bottal össze­verte és ennek a verésnek a nyomai azok a sérülések, melyeket az orvosi vizsgálat rajta megállapított. A verés után felháborodottan megfenyegette Takácsot azzal, hogy reggel föl fogja jelenteni a csendőrségnél. — De kivel tadod bizonyítani, hogy én vertelek össze, mert én letagadom — válaszolta cinikusan az öreg Takács. Az asszony, mint előadta, ezen any­­nyra elkeseredett, hogy elhatározta, az éjszaka az urát elteszi láb alól. Meg­várta, míg Takács elalszik, aztán oda­­sompolygott az ágyához, a fejére borította a subát és fojto­gatni kezdte. Takács fölébredt, mire gúnyosan oda­szólt a fuldokló embernek. — Na, most mivel bizonyítod be, hogy én fojtottalak meg. ki öreg ember kétségbeesetten pró­bált szabadulni, de néhány erős szorí­tás végzett vele: meghalt. A gyilkosság után osszehányta a bútorokat, leverte a lámpát, aztán föllármázta a szomszé­dokat és elmesélte nekik a »rablótáma­dást.« A gyilkos matrónát beismerő vallomása után visszaszállították a fogházba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom