Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-17 / 349. szám
192T7. december 17. BÄCSMEGYE7 NAPLÓ Az olasz halálhajó 26 jugoszláviai kivándorlót vitt magával a hullámsirba A bajóstársaság és a riodejaneirói olasz konzul meghamisították a vesztesegiistát és elhallgatták a katasztrófa valódi okát — Délamerika sajtója vád alá helyezte az olasz kormányt, a „tömeggylikos“ hajóstársaságot, a riodejoneiroi olasz konzult és az önéletmentő tisztikart — Kiküldött munkatársunkból — — Kiküldött munkatársunktól. — (Buenos Aires, november.) A rio de janeirói olasz követség a Principessa Mafalda hajótörött utasainak és személyzetének beérkezése után a következő veszteség-nyereség mérleget adta ki a nyilvánosság számára: Az utolsó európai kikötő elhagyása után a »Principessa Mafaldá«-n 976 utas és 288 főnyi személyzet, összesen tehát: 1264 ember volt létszámba véve. Ezzel szemben az »Athena« által megmentettek száma 529 fő. a »Formosa« által megmentettek száma 380 fő. a »Mosella« által megmentettek száma 22 fő. a »Rossetti« által megmentettek száma 27 fő. v összesen 958 fő. % Veszteség. 396 fö. Ebből 5 tiszt, (még pedig: a kapitány, az első- és második tiszt és a két rádiós-Utolső percek tiszt). 36 főnyi legénység (a 288 főből állott személyzetnek tehát csupán 14 százaléka!), végül 265 utas. (Az 1264 iőt számolt utaslétszámnak majdnem harminc százaléka!) Kiemeli az olasz követség hivatalos jelentése a »Hősi halált halt tisztikar bámulatos tátartását« és megállapítja, hogy kizárólag az utasok között kitört Pániknak tudható be. hogy az aránylag elég szerencsés körülmények — négy hajó segédkezése, a tenger nyugodt volta és az első SOS jelzés leadásától az elsülycdésig kihasznált teljes 7 órai időtartam — ellenére 306 emberi életet követelt áldozatul a katasztrófa. Megállapítja a konzuli jelentés , azt is, hogy « katasztrófát a baloldali halócsavar letörése és az ennek folytán, a csavar tunneljén betóduló víz által bekövetkezett kazánrobbands okozta, tehát a katasztrófáért senkit sem terhel felelősség! A rio de janeirói olasz nagykövet által kiadott iakónikus jelentés történetéhez tartozik, hogy a hajótöröttek tránszportjának beérkezéséig, a »Formosa« és »Alhena« fedélzetéről a katasztrófa megtörténtétől kezdve leadott rádiójelentésekkel szemben, a Navegazione (jcnerali di Italia összes ügynökségei hí is, Európában is, — de maga a rio de janeirói olasz konzulátus is, állandóan azt knmmünikézték, hogy az összes halottak száma csak 68 és ezeknek legna gynbb része is az »önfeláldozó« személyzetből került ki. A mentőhajók fedélzetéről felfogott rádiójelentéseknek következetesen ellentmondó hivatalos és félhivatalos konzuli — és társulati jelentések az első pillanatban gyanússá váltak a nagy felkészültséggel operáló d étamerikai sajtó előtt. Már a második napon le is szögezték a nagy lapok abbeli gyanújukat, hogy itt valami eltvssolási szándék manőverezik. Bizonyosságot azonban nem lehetett tudni, míg a hajótöröttek be nem érkéz-! nek Rio de Janeiróba. Október 28-án hajnali 4 órára jelezték Ricára a »Farmos*« és »Aliiéira* beérkezését. A brazíliai hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy a hajótöröttek megfelelő elhelyezésben ré»ze- ] süljenek és mindennel ellássák őket, a miben hiányt szenvednek. Rio de Janeiro minden szállodáját igénybe vette a hatóság és arányosan osztotta el azok között a beérkezendő menekülteket. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor a közeledő két hajó elébe motorcsónakon kifutó újságírók azt látták, hogy a két hajót nem a belső kikötőbe, hanem a külső kikötőben fekvő »Floressziget* felé terelik, ahol a »Hetei Inmigrantes« — a bevándorlók vesztegzárkaszárnyája — van elhelyezve. Az újságírók motoros csónakjai megrohanták a két hajót, ám a hágcsót egyik hajóról sem engedték le, hanem fentről kiabálták le a tisztek, hogy az olasz nagykövet és a kikötőrendőrség intézkedése folytán senkit sem engedhetnek fel a hajóra. A két hajó tényleg Flores-re vitte ki a hajótörötteket. Az újságírók ott is rohamoztak. Ott már rendőrkordon állta útjukat — és csakhamar kiderült, hogy az elasz nagykövet kívánságára foganatosították ezeket a gyanús és erőszakos intézkedéseket. Az történt ugyanis, hogy az olasz nagykövet, Signore Attolieo. megyőzte a hatóságokat arról, hogy neki hivatalos vizsgálatot kell lefolytatnia kormánya nevében s a vizsgálat sikere érdekében kénytelen a hajótörötteknek és a mentöhajók személyzetének az újságírókkal és egyéb magánszemélyekkel való érintkezését lehetetlenné tenni mindaddig, mig a vizsgálatot be nem felezte. Ez a stmc<v>ko«kodás az olasz nagykövet teljes vereségével végződött. A A napokon és lepedőnyi oldalakon keresztül észJetezett tanúvallomásokból a hajózási társaság büntudatos gonoszsága, a genovai kikötőigazgaíósác bűnös mulasztása, Gáli kapitány kötelességmulasztása és a hajó személyzetének becstelenül gyáva viselkedése, sőt: rablásig velemedö gonoszsága nyert bizonyítást. Argentina angol lapja, a »Buenos Aires Herald« általánosító következtetéseket vont le a kétségbeejíően szomorú adatokból és október 3-iki számának cditorlális részében az olasz nemzet fiainak közismert gyávaságára és mssblzbeistianságára ailucíált, megírván, hogy »ahol guvernementális és politikai érvényesülés eszközévé szakrFikáiták az orgyilkosságok tőrét és bombáját, ott csuk olyan legények születhetnek. mint a Principessa Mafalda patkányai, aVV erőként futottak meg a sii'yer'ö hajóról és ha még sem a legelsők között usrrá'tak vízbe, akkor csak azért kémkedtek, hogy zsebeiket megtömhessék a hullarablásnál is utsdokabb fosztogatásban szerzett aranyakkal és ékszerekkel. A spanyol, portugál és német lapok nem követték ugyan a »Buenos Aires Heralá—ot a nemzeti erények analizálásának általánosító terére, de kíméletlen, kegyetlen bírálatot mondtak a bűnös faktorok mindegyike fölött és a nemzetközi hajózás biztonságának megvédésére példát statuáló megtorlást követeltek Délamerika leghatalmasabb nanilap-a, a »La Prensa« október 6-iki számában a-«T.-mz'e a sajtó jóitól elvégzett fekleritő és bizonyító eljárás eredményeit és a halóké íasztróf a Áldozatai. * Ham erika sa’iója és egész közvélemény a nevében a Nameetkflgi Tengerészen Bírósághoz ■ntézett nyilvános vádiratot tmbtiftdU hasábjául, amit másnap az összes argentínai, brazíliai és uruguayi lapok át-1 délamerikai sajtó — az itt megjelenő olasz lapok és egy magyar lap kivételével, — koncentrikus támadást intézett a rio de janeirói olasz nagykövet ellen és Délamerika institucionális sza-A finis! bndságjogai eilen intézett »idegen« merényletnek minősítette AKolico beavatkozását. Attolico terjedelmes nyilatkozatban próbált védekezni és visszavonulási lehetőséget keresni, de már későn volt, a brazillal és argentínai sajtó a nemzetközi sajtóügynökségekkel és külföldi lapíudósitókkal együtt megkezdte a leleplezéseket és kézről-kézre adván minden hajótöröttet, jegyzőkönyvi részletességgel hallgatták ki a mentésben részt vett hajók minden tisztjét és alkalmazottját és igy olyan hatalmas bizonyító-anyagot gyűjtöttek össze és tártak nyilvánosság elé, hogy a bárom napon át hazug jelentésékkel operáló olasz hatóságok és intézmények egyszerre elnémultak. vettek. E vádiratban a »La Prensa« kilenc pontba foglalta össze a büntetőjogi és magánjogi felelősség megállapításához szükséges tényeket 1. A vádirat szerint . a Principessa Mafalda legutolsó bucH'is-ayresi tartózkodása alkalmával már üzemzavarokkal küzdött és baloldali gépje, amelynél a csavartörés történt, hasznavehetetlen á’ispoíban volt. Bizonyltja ezt Searabicchlnek, a »Principessa Mafalda« első gépészmérnökének a hajó hivatalos levélpapírján 1927. szeptember 13-án — a katasztrófa e’őtt egy hónappal — egy argentínai barátjához intézett levele, amelyben szó szerint ezt rja: Mélyen tisztelt F. Razetti Uram! Buenos Airesből való visszainduldsunk előtt kötelességemnek érzem, hogy szívélyes üdvözletemet küldfem önöknek és bocsánatukat kérjem. ho"X nem látogattam meg önöket, de abszolúte nem volt erre idom. Uj személyzet, uj tisztek, uj altisztek és uj alárendelt személyzet van a hajón. ön el tudja képzelni a sokszoros elfoglaltságot. amit ez jelentett nekem és azonkívül az elpusztult baloldali masinánk is!! Nincs más bábra, minthogy felcseréljem beosztásomat. Bocsásson meg nekem, Félix ur. ha nem térnék vissza többé, tolmácsolta az én legszivélyeseüb üdvözletemet az ön rokonszenves családja összes tagjainak. Reméljük, hogy a legközelebbi télen (Argentínai télről, lehút a jövő évi május—julius hónapokról van szó. — A sjwJU sokkal nyngodtabb körülmények között látogathatom meg önöket. Ha Cordobába ir, ne feledje el üdA vádirat 21. oldal vözölni nevemben az ön nemes édesanyját, szimpatikus húgait, Luis D. urat és a kedves Ballestrim urat és nevemben csókkal illetni Argentina köztársaság apró reménységeit. (Razetti gyermekeire céloz!) Még egyszer különös tiszteletek, « viszontlátásig! Az ön alázatos Scarablcchije A megmenekültek (Ezt a levelet munkatársunk fac similében megszerezte és azt itt közöljük. — A szerk.) 2. A »Principessa Mafaldá«-n, Geno vába való megérkezése után , nem végezték s nem is végezhették el a szükséges javtásokat, mert hat nap múlva visszaindulták »utolsó« útjára Buenos Airesbe. remél* ve, hogy a gépek ezt az utat még kibírják, novemberben pedig már úgyis az »Augustus« nevii uj motorhajó volt beállítva a társaság menetrendjébe a »Mafalda« helyett. Bizonyltja ezt az a tény, hogy a hajónak Genovából való elindulása előtt lázas sietséggel raktak be gépalkatrészeket és az elindulásnál Olyan üzemzavarok támadtak, hogy 6 órai késedelemmel hagyta el a hazai kikötőt. 3. Az üzemzavarok a hajónak Barcelonából való kifutása és különösen San Vicente de Afrikába való megérkezése előtt megismétlődtek és fokozódtak. 4. A hajó elsülvedését megelőzően mát Három nappal a kapitány tüzriadókat és mentögy akartatokat rendelt el a hajón, de a gyakorlatok során a nientőcsónakokat egyszer sem eresztették vízre. A Principessa Mafaldán az életmentő felszerelés és eszközök nem voltak elégségesek. . Az utasokat a legelemibb instrukciókká) Sem látták el veszély esetére. A tüzriadóknál a fecskendők az utasok szemeláttára mondták fel a szolgálatot, a korhadt tömlők egymásután repedeztek ki. 5. A katasztrófa bekövetkezése pillanatában legelőször is a tisztikar és a személyzet vesztette el a fejét. Ennek következménye volt az általános pánik, melynek során a tisztikar még a nők és gyermekek behajózását sem tud-A családid elveszett ta keresztülvinni, nem is szólva arról, hogy az I. és II. osztályú utasok számára mindvégig lehetetlenné volt téve a csónakbaszállás. 6. Longohardi ur, a hajó eisö komiszáriusa és Gloriosu ur, a hajó második
