Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-17 / 349. szám
22. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1927. december 17. komiszáriusa, akinek egyedüli hivatali kötelességük volt a közbiztonság ellátása, a rend és fegyelem fenntartása és ellenőrzése: az első csónakok egyikén megszöktek a halóról és biztonságba helyezkedvén az »Avelona< fedélzetén, a halóhoz nem is tértek többé vissza. Példáinkat követte a legénység is, csakjárt a kezdetek kezdetén 60—80 ember nek halálát okozták. A mentőcsónakok nagyobbik részét le sem bocsátották, részben rozogaságuk, részben pedig a miatt, hogy a vezénylő tisztek és legénység nem álltak rendelkezésre. 9. A mégis leeresztett és állóképesnek bizonyult mentőcsónakokat a tisztek és Scarablcchl gépészmérnök levele hamar elhagyták a halót és magukra hagyták a szerencsétlen utasokat. 7. A legénység egy része fosztogatni kezdte az utasokat és a hajó szeszes italkészleteit. Gantiérez asszony nyakáról egy értékes gyöngykolliét, csuklójáról egy drágaköves órát és brilliáns gyűrűit egy altiszt húzta le. Tény, hogy a hajó főorvosa, aki szintén az első menekülők között volt, látva a hajó tartós fennmaradását, az »Avelona« egyik mentöcsónakán később kétszer tért viszsza a halóhoz, de nem azért, hogy orvosi és tiszti kötelességét teljesítse, hanem azért, hogy pénzt és értéktárgyakat hozzon ki a haló pénztárából a saját számára. Tény az is, hogy ez a főorvos a harmadik próbálkozásáról már nem tudott visszatérni, mert a hajó elsülyedt vele együtt 8. A szerencsétlenül járt hajón a mentőcsónakok teljesen rozoga állapotban voltak ugyannylra, hogy a magasból való leeresztés közben, vizrecsapódásuk alkalmával, szertemállottak és ezért mindlegénység szállták meg és azokon átevezvén az »Avelona«-ra, a csónakokat szélnek eresztették. Ez magyarázza, hogy a katasztrófa első perceiben már gazdátlan csónakok úsztak a vizen, míg az I. és II. osztályú utasok túlnyomó többsége még a hatodik óra lefolyása után is csónakokra várt. — Ezekből az adatokból kétségtelenné válik — Írja a »La Prensa« — hogy a genovai tengerhajózási felügyelőség és a kikötő hatóságai az oceánjáró személyhajókra szigorúan előirt és minden elindulás előtt megtartani rendelt felügyeleti és ellenőrzési vizsgálatokat sem most, sem az előbbi utazásoknál nem tartották meg, ami a fokozatos felelősség elve alapján magában inszolválja az olasz tengerészeti hatóságok és a kormány büntetölogi felelősségét. . Ha a vizsgálatokat megtartották volna, lehetetlen, hogy a gépek üzemzavarait, mentőcsónakok és tüzfecskendők hasznavehetetlenségét és a mentőeszközök elégtelenségét észre ne vették volna. A büntetőjogi szakavatottsággal és ügyészi alapossággal felépített terjedelmes vádiratot a minden vádpontra külön csoportosított bizonyítékok és tanuk neveinek és tartózkodási helyének felsorolása rekeszti be, kész peranyagot szolgáltatván ezzel az Európa és Délamerika valamennyi országának állampolgárait ért katasztrófa érdekeltjei szépiára, a Navegazione Generali di Italia vállalattal és az olasz kormányhatóságokkal szemben. A halálhajó szláv, magyar és német utasai A délamerikai sajtó által kikényszritett és a rio de janeiroi olasz nagykövet által közzétett hivatalos névsor szerint Ge- 1 novában a következő jugoszláv áilampol• gárokat hajózták be a borzalmas véget ért »Principessa Mafalda«-ra: Wilheim Alajos, Schneider Jenő, Vicente Gligo, Doknik Vasza, Mann Jovan, Stefanovics Lázár, Bálán Arsenie, Nounovics Stevan, Josipovics Dejan, Kristies Bosin, Kotevics Nedeljkó, Vekovics Georgije, Talaics Andrej, Bebics Petar, Barkót Franjo, Dódig István, Bebics Ante, Talain Kole, Jankovics Nikola, Seelig Márk, Dragovics Ivan, Talajics Andrija, Vlasies Franjo, Berkovics Rude, Gangics Pavel, Oreb Gubica, Stimac Stipan, Agotics Pavle, Perics Ivan, Kralj Petar, Beck József, Beck Józsefné, Beck Erzsébet, Beck István, Dragojevics Petar, Antunovics Antun, Dragojevics Ciril, Ljubics Nikola, Kraljevics Antun, Strobl Ernő, Bán Andor, Borosfi Emilia, Linai Mária, Borgovics Petar, Nikolics Josip. A buenos airesi jugoszláv generál konzulátushoz beérkezett hivatalos jelentés szerint az előbb felsoroltak közül csupán: Beck József, Beck Anna, Beck Erzsébet, Borosfi Emilia, Borgovics Petar, Dragojevics Ciril, Bebics Ante, Dragojevics Ivan, Gangics Pavel, Kraljevics Antonio, Kralj Petar, Ljubics Nikola, Vlasies Franjo, Nikolics Josip, Russo Antonio, Síimac Stipan, Stefanovics Lázár, Talaics André, Kotevics Nedeljkó vannak a menekültek között. Ezek szerint bizonyosra vehető, hogy a Genovában behajózott 45 jugoszláv állampolgár közül 26 eltűnt a »Principessa Mafalda* bűnös könnyelműséggel előidézett katasztrófája alkalmával, bár a menekültekről összeállított és ez idő szerint rendelkezésre álló névsor még nem tekinthető véglegesnek és mindenben megbízhatónak. Pázmány Zoltán A közönség problémája Karácsonyig megíiofizabóiiotíuk az ötszáz dmáros probléma beküldési batáridejét A legutóbbi ötszáz dináros probléma ismét felkeltette a közönség leszélesebb rétegeinek érdeklődését. Rendkívül nagyszámban érkeztek a pályázatok, a melyeknek tárgya ezalkalommal az volt, hogy a közönség adjon fel megfejteni való problémákat. A beérkezett pályázatokban sok valóban ötletes munka van, amelyeknek megfejtése igen nehéz feladat lesz. Vannak természetesen hibás pályázatok is szép számmal. így például sokan egyszerű találós kérdéseket adtak fel, mások összetévesztették a problémát a rejtvénnyel, sokan pedig inkább intelligencia vizsgába illő kérdéseket küldtek be. így egyik pályázó többek között azzal a kérdéssel akarta a pályázattot megnyerni, hogy »mire figyelmeztette a bizottságot egy láróke’ő, amikor azt kérdezték, hogy ki tud valami hibát felfedezni az újonnan épített Lánchídon«. Felhívjuk a probléma beküldőjének figyelmét arra, hogy ezt a kérdést sokkal szellemesebben tárgyalja Tóth Béla magyar anekdotakincse és hogy valaki megfelelhessen erre a kérdésre, ahhoz nem önálló ctletesség kell. hane mismerni kell a nagyszerű Tóth Bélát, aki pontosan megírta, hogy az oroszlánnak nem volt nyelve. Az ilyen megfejtések természetesen nem vehetők figyelembe és nem jártak el helyesen azok sem, akik nem tudván befejezni novellájukat, egyszerűen az olvasóra bízzák. Befeiezet’en novella csak akkor pályázhat, ha az a novellát csak egy, esetleg kétféle módon lehet befejezni és ennek a befejezésnek eltalálásához bizonyosfoku ötletesség szükséges. Tekintettel a nagy érdeklődésre és arra, hogy a beérkezett nagy anyagot nem lehet teljesen feldolgozni, mert a vasárnapi szám helyett szombaton kell megjelentetni az ünnepi számot, a probléma beküldési határidejét meghosszabbítjuk egészen karácsonyig. Eszerint a közönség problémája című kérdésre egészen karácsonyig, illetve december 24-ig lehet pályázni, mert a karácsony napján érkező leveleket az ünnep miatt már nem osztják ki. A pályázat meghosszabbításával egyidejűleg újból közöljük a feltételeket: Az eddigi ötszázdináros problémák mintájára be kell küldeni olyan problémát, amelynek megfejtése ötletességet igényel, amely azonban nem egyszerű rejtvény és nem számtani feladat, hanem valami csekély köee legalább van az irodalomhoz. A problémához mellékelni kell a megfejtést is. Olyan kérdéseket nem lehet feladni, amelyek megoldása a véletlenen múlik, hanem csak olyat, amelynek egy, legföljebb kél szükségképeni megoldása lehet. így például helytelenül fogta fel a problémát az az olvasónk, aki olyan feladatot tűzött ki, hogy »mit tehet az a leány, aki távol Keleten elveszíti szüleit és nincs pénze.. A probléma elmés feladója úgy oldja meg a kérdést, hogy valami per megnyerésével hirtelen pénz áll a házhoz, sőt egy kedves rokon örökbe is fogadja a leányt. Ez volna a megfejtés, de vájjon ha a feladatot kitűznénk, mi történnék azokkal, akik szerint a leány öngyilkossággá! oldja meg élete nehéz problémáját. Ez mindenesetre valószínűbb, megoldás volna és élénk bizonyítéka annak, hogy nem szabad feladni olyan kérdést, amelynek megfejtésénél a véletlennek is szerepe van. A pályázat eldö'éséröl, minthogy a karácsonyi számban külön rendkívül érdekes és szórakoztató problémát tűztünk ki, a Bácsmegyei Napló újévi számában számolunk be. A pályázókat még egyszer figyelmeztetjük, hogy a megfejtést mellékeljék a beküldött pályázathoz, mert azokat a problémákat, amelyeknek megfejtését nem mellékük, nem vehetjük figyelembe. • Öl drb Adj-könyv és e^y Ady-.an^míny I 80 dinárért i Ady Ü.< IJ.rg’ta élni akar M'g egysier Könyv Ady Endre: Pari« noteszkönyv „ „ Párisi levelek Földessy: Ady-tanulmányok Megrendelhető a BAC ^MEGYEI NAPLÓ honyvosztályában Vidéki megrendeléseknél 10 dinár portó fizetendő
