Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-17 / 349. szám
20. oldal december' 17 BACSMEGYE1 NAPLÓ les vagy ity? Magam se vagyok kedvelője a filologizáló vitatkozásoknak, akárcsak Mikes Flóris és hogy legutóbbi cikkére (Ripityom, fityeg, hejretyutyutyu...) mégis választ küldök, annak oka legkevésbé a vitatkozási vagy kontárkodási kedv oly területen, melynek sem alapos ismerője, sein hozzáértő művelője nem vagyok (legfeljebb régi, rokonszenvező műkedvelője lennék csak), hanem az a törekvés, hogy rend legyen abban a mindkettőnk által panaszolt összevisszaságban, amely a szláv nevek helyesírása körül kavarog. Mikes Flóris is elismerte azt, hogy a magyar helyesírás fonetikai szabályát hibásan vagy felemásan alkalmazzák a szláv neveknél, 6 is elitéli, ha Dosztojevszkijt Dostojewski-ntk, Sztrogovot Strogoff-nak, vagy Szombort Sombornak Írják a magyar írásban. Mégis cik kének végén azt állítja, hogy »Szenteleky helyesírási receptjének következtetései növelnék az összevisszaságot«. És úgy látom, hogy Mikes Flóris véleményazonossága máris tisztázta a káoszt, hiszen most a vita egyedül a szerb szóvégekre, illetve az idegen nevek szórendjére vonatkozik. Ez az eredmény pedig azt bizonyítja, hogy cikkem (mely semmiesetre sem akart helyesírási recepteket előirni!) mégsem növelte, hanem leegyszerűsítette az összevisszaságot Amit még hozzáfűzni szeretnék ehez a leegyszerűsített vitához, az megint nem »helyesírási receptirás« vagy »szabályelőírás«, az megint csak egyéni vélemény, ismeretkritikai magyarázat a logika módszertana szerint, amely megint csak szubjektív valami, mint minden gondolkozási funkció. Elismerem, hogy a ty betű a magyar' ban sok komolytalan szóban fordul elő és hogy a szerb szóvégi ć nem felel meg teljesen a magyar fy-nek, mégkevésbé a cs-nek. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a szerb nyelv nem ismer etimológiai helyesírást, a szerb helyesírás egyedüli alapja a fonetika. Szóval a szerb nyelvben minden szót úgy Írnak le, ahogy kiejtenek és úgy ejtenek, ahogy az írva van. Ha tehát egy szerb szót magyar betűkkel írunk, akkor legbiztosabb támaszunk a szerb irás és nem tájszólások, beszédi pongyolaságok. Becskereket például sohasem fogjuk Becskéreknek írni, ahogy azt a bánáti szerbek mondják. A szóvégi é-t máskép ejtik a délszerbiai, mint a dalmáciai vagy bácskai szerbek. Legbiztosabb útmutatónk tehát a szerb irás. amely mindig úgy írja le szavait, ahogy azt az irodalmi szerb nyelven beszélők kiejtik. A vita most akörül csatázik, hogy a szerb ć megfelel-e a magyar fy-nek. Én eddig még minden szerb-magyar vagy magyar-szerb szótárban, nyelvkönyvben stb. kivétel nélkül azt találtam, hogy a é-nek a ty és a ty-nek a é felel meg. Ezt az évtizedes megállapítást nem változtathatjuk meg avval, ha a ty betű komolytalanságát bizonyítjuk; a pityikók és hejretyutyutyuk derriis felvonulása még nem lehet ok arra, hogy egy fonetikusan leirt idegen név eredeti, fonetikus ortográfiáját megváltoztassuk. A németben például a fz-nek hasonló szerepe van (kitzeln, kritzeln, kotzen, kratzen, Krätze, Flötzmaul, Schlitz, Witz, Zitze stb.) mégis a lengyel szóvégeket a német mindig /z-vel írja. A másik dolog, amiért Mikes a következetlenség vádjával illet, a szavak idegen sorrendje. A magyar sorrend lehet gyakorlatiasabb, magyarosabb, de egy idegen név írásánál más szempontok is figyelembe jönnek. A magyar helyesírás különben sem alkalmaz merev szabályt e tekintetben, különösen a kevésbé ismert idegen neveknél. Mindenesetre elég nagyszámuak azok a tulajdonnevek, melyeket a »magyar nyelvszokás egészen az eredeti formában fogadott el, mert magyaros formában nagyon is szokatlan s furcsa volna«. Ily esetben tehát elsősorban a zeneiség, a jóhangzás, a név belső összhangja jön figyelembe. Engem bántana, ha valaki Knut Hamsun helyett Hamsun Knutot ima vagy mondana. Egy idegen név belső muzsikáját nem lehet áthangszerelni, legfeljebb eltorzítani vagy teljesen széttépni, evvel pedig megakadályozzuk azt a lehetőséget, hogy az olvasó zenei megérzéseken át, intuitiy módon közelítse meg egy névn távoli viselőjét Vannak nevek, Melyek magyar sorrendben hasonlóan muzsikálnak, mint az eredetiben pl. Goethe Farkas, Wilde Oszkár, Momsen Tivadar. De a román és szláv nevek már sokkal érzékenyebbek. A Bazsalikom költőneveinél majdnem minden esetben csúnyának, erőszakosnak találtam a fordító, torzító tükörképet. Jovdn Ducsity szebben, puhábban és igazabban hangzik, mint Ducsity János, Alexa Sántity, finomabb, bágyadtabb, találóbb név, mint Sántity Sándor, aki valóban bágyadt borzongós költő volt. Lehet hogy ezek túlzott egyéni érzékenykedések és finyáskodások, melyek azonban még nem ütköznek a magyar helyesírás elveibe, mely maga sem kedveli a »szokatlan és furcsa magyaros formákat. Ezek után nem tudom, hogy helytálló-e Mikes Flóris következetlenség vádja? Seznteleky Kornél Milyen a „száraz“ Amerika a valóságban? beszélgetés a baltimorei Moníin-Rouje volt tulajdonosával Mi van a prohibiciés törvény kulisszái mSgotí ? A montmartrei elegáns tánclokál pincérei borravalós habitüéknek kijáró megkülönböztetett tisztelettel köszöntötték az uj vendéget Ez ügyet sem vetve a gérant mézes-mázos bókjaira ült le szokott asztalához. Egy Raspailameret kért. Majd szivarra gyújtva vizsgálta a vasárnapest gazdag »felhajtását«. Ez az ur Léon Guichard, a hires amerikai likörkereskedő — mondta az előkelő francia kiadóvállalat társaságunkban levő vezetője. Jöjjön odaviszem az asztalához, jól ismerem, érdekes dolgokat mondhat el magának. Két perc múlva mindaketten az uj vendég asztalánál ültünk. Nem volt amerikai, mint vártam, de francia, a háború utálni franciák »kozmopoüzált« típusából, melyről annyit olvashattunk a diplomata Paul Morand, vagy a nagystílű kereskedelmi utazó Maurice Dekobra könyveiben; fess, »inpeccable«, energikus, valami fáradt és kissé cinikus mosollyal az ajka körül. Világlátott. — A barátom, újságíró — mondja francia ismerősöm. Arra kérnénk önt, szíveskedjen egy-két dolgot elmondani nekünk az amerikai alkohol-csempészet kulissza titkaiból. Őszintén szólva azt vártam, hogy a »legflletékesebb forum« azonnal botrányt fog csapni. Hogyisne! Valakit ismeretlen emberek előtt alkoholcsempészeti szakértelemmel vádolni! És ha francia államrendőrségi detektív volnék! De úgy látszik uj ismerősömnek nem igen lehetnek elintézetlen ügyei akárrnflféle rendőrséggel. Lekötelező udvariassággal mosolyog: a legnagyobb örömmel áll mindenben rendelkezésemre annál is inkább, minthogy személyes tapasztalatokkal szolgálhat az amerikai alkohol csempészek özeiméiről. Nemrég ugyanis még jómaga is... És kitalálva gondolatomat, hozzáteszi; — Ne gondolja hogy alkoholt csempészni Amerikában valami dehonesztáló dolog. A legelőkelőbb arak űzik ezt a mellékfoglalkozást: orvosok, ügyvédek, filmszínészek, gazdag kereskedők, sőt még valódi boxbajnokok is! Csak nem beszélnek az esetről. De én megengedhetem magamnak ezt a luxust. Párisban a szabad Franciaország fővárosában vagyunk és különben sem szándékozom a közel jövőben Amerikába viszsatérni... Az alkoholcsempészet, mint szoiid kereskedelmi ág Ha azt vélné, hogy Amerikában az alkoholcsempészet romantikus valami, súlyosan téved. Ez ma a legreálisabb és a leglukrativabb pályák egyike. A klientúra nagy és állandó, a kereseti percent hatalmas, ezerkétszáz, ezerötszáz százalék, az áru nem romlandó. Kell ennél racionálisabb business? Igaz, az ember kockáztat, az üzlet nem teljesen veszélytelen. De manapság melyik üzlet nem jár kockázattal? Ha beszél, izig-vérig amerikai kereskedő benyomását kelti. Hol van ettől a pléhpofáju frakkos gentlemantől a Carmen harmadik felvonásának csempészromantikája? A csempészet hőskora A háború végén egy nagy francia hajós társulat megbízásából Észak-Amerikába utaztam — meséli monsieur Guichard — melynek üzleti és társadalmi életében rövidesen nagy összeköttetésekre tettem szert. Cégem azonban súlyosan érdekelve volt orosz állampapírokban és kölcsönkötvényekben, úgy, hogy — ezev rohamos elértéktelenedése után — kénytelen volt felszámolni. Jónagam ugyan elég szép összeget kaptam végkielégítésül, de végeredményben állás nélkül maradtam. A pénzem — az amerikai élet hihetetlenül drága — rohamosan fogyott. Ebben az időben lépett érvénybe az amerikai alkohol tilalmi törvény, a csempészet hihetetlenül felburjánzott és rövidesen komoly üzletággá vált, melyben nagy tömegek — a kétdolláros Czetleggertől kezdve egészen az óriási összegekkel rendelkező gyárosokig, voltak érdekelve. így nem is nagyon lepett meg egy dúsgazdag amerikai nagykereskedő ajánlata, ki ismerve öszeköttetéseimet, felkínálta hogy legyek alkohol-üzleteiben stróhmanja. Nagy kereset, de teljes személyi felelősség. Elfogadtam. Ez az idő volt az alkoholcsempészet hőskora. Az üzletet importrendszerre fektettük. Francia kereskedelmi hajók szállítottak nekünk alkoholt — itt nagy hasznát vettem kiterjedt ismeretségemnek — annál is szívesebben, mert az alkohol törvény hatalmas francia borkereskedelmi vállalatokat ölt meg egy csapásra. Az átvétel a mi feladatunk volt. Az első időkben az ellenőrzés nem volt túlságosan szigorú és motoroshajóval könnyű szerrel partraszállithattunk árut. Később ez mindig nehezebbé vált. Ekkor már szinültig telt olajos tartályok' ban helyeztünk el légmentesen lezárt alkoholt- De ez sem tarthatott sokáig. Az ellenőrzés mindjobban erősödött és rövidesen le kellett mondanunk az importról. Ekkor megfelelő helységet béreltünk ki és magunk rendezkedtünk be az alkohol finomítására és kellő preparálására. Hogyan szállítanak Amerikában alkoholt Talán meg fogja lepni, de biztosíthatom, nem az áru raktáron tartása volt az — mint gondolhatná — mely nehézségeket okozott üzemünknek. A törvény értelmében ugyanis bárki tarthat a lakásán szeszes Italt, ebbe -a rendőrségnek nincs beleszólása. Voltak ügynökeink, előkelő társadalmi állású úriemberek, kiknél veszély nélkül elhelyezhettük árufölöslegeinket. Az egyetlen nehézség, a szállítás problémája volt. A rendőrség — mit tagadjuk, — hihetetlenül ügyes és ember legyen az, aki uccára merészkedik az itallal. Hogy a detektívek éberségét kijátszuk, a leghihetetlenebb eszközökhöz kellett tegápoló apácákat ültetünk fel a borfolyamodnunk. Megtörtént az, hogy beszállító kocsikra. A rendőrség természetesen mit sem gyanított. Vagy ez még sikerültebb trükk volt: az önkéntes tűzoltóság egyenruhájában, tüzoltófíocsin, tülkölve száguldottunk keresztül a városon. A rendőr leállította a közlekedést, szalutált és mi akadálytalanul szánthattuk le a drága árut. Jelentkezik a konkurrencia Nem sok idő múlva azonban, látván hogy kitűnő üzleteket csinálunk, egy üveg pezsgőt, mely nekünk 3 dollárba került, 40 dollárért tudtunk elhelyezni, mindig több és több konkurrensünk támadt. Az üzletkötést ezek az uj elemek — kik nem rendelkeztek elég tőkével — minden lehetséges eszközzel megnehezítették. A rendőrséggel csak meglétünk volna, voltak mindenütt embereink, kik rendes fizetést húztak társaságunktól és minden veszélyre idejében figyelmeztettek, de a konkurrencia tisztességtelen fogásai minden képzeletet felülmúltak, úgy, hogy rövidesen sokkal jobban kellett tartanunk tőlük, mint a detektivektől. Egy izben például megjelent nálam egy ur, ki detektivnek mondta magát és azt hiteles Írásokkal J igazolta, kijelentette, hogy feljelentést I akar tenni elleniünk. Minden üzletünk-1 ! ről a legpontosabban volt értesülve, j Minthogy lehetett vele »beszélni«, hall- I gatását jelentős összeggel megvásárolj tűk. Másnap kiderült: a Ikonkurrens vállalat ügynöke volt. A baltimorei Moulin Rouge Egy időben cégünk uj mulatót nyitott Baltimoreban: a Moulin Rouget. Ez az. üzem, mint Amerika bármelyik mulatója szeszfogyasztásra volt berendezve. A vendég bejött, feketét kért — mi tudtuk jól mit akar és feketekávés csészében megkapta a maga likőrjét, vagy, viskijét. Vagy esetleg — a cég specialitása — csokoládébonbonban kapta az alkoholt. A dolog egészen nyíltan folyt — a megfelelő óvóintézkedéseket természetesen megtettük — még a vicclapok is hoztak ilyenfajta dolgokat: mitől vagy részeg Tom? Sok csokoládét ettem a Moulin Rougeban. Minden jól ment volna — gyönyörű összegeket kerestünk, mig végre a végletekig felkerekedett konkurrencia kényszeritette a rendőrséget, hogy rajtunküssenek. Botrány.1 Óriási pénzbírságot vetettek ki ránk, bezárták a mulatót és a gerantot — az én strohmannomat — mert már nekem is volt — ki minden felelősséget magára vállalt, rövid időre lecsukták. Az eset nagy port vert fel, a lapok hasábokat írtak rólunk — és monsieur Guichard kezdő költőkre emlékeztető homállyal, újságcikkeket vesz ki a tárcájából — úgy hogy elhatároztam, hogy elhagyom Amerikát és visszavonulok az üzlettőL Eleget dolgoztam négy év alatt Négy évi alkoholkereskedelem tanulságai _■— Volna-e kedve újrakezdeni ‘a pályát? — Nem. Ma már annyi a konkurrens, hogy szinte lehetetlen komolyan dolgozni. Ma már mindenki szeszkereskedéssel foglalkozik: éppen ma olvasom, most fogták le egyik legügyesebb ügynökünket: Jack Johnsont, a néger világbajnokot. Azonkívül a dolpg , anpyl izgalommal jár, hogy négy évnél tovább nem lehet bírni ideggel. És ha jól is keres az ember, rengeteget költ: egy. izgalomban eltöltött nap után kell az embernek szórakozás. És ez rengeteg pénzbe kerül. Nők... Jó, hogy vége! — Gondclja, hogy a tilalmat rövidese^ felfüggesztik? — Nem. Túl sok ember van a kereskedelemben érdekelve, kiknek exisztenciálls kérdésük, hogy a dolgok a ma* rendben maradjanak. Egész városok a szeszbirságokból befolyt pénzből pótcU jak ki büdzséjük deficitjét. És ezek az emberek úgy kormányozzák a puritánokat, ahogy akarják. A törvényt annak idején, állítólag azért hozták meei hogy a munkás ne költse el egész keresetét az italra. Nos ma még többet^ költ, mert éppenannyit iszik, csak az ital többe kerül, mert nehezebb megsze-j rezni és neki kell megfizetni az alkoholt kereskedők éjszakai szórakozását isi Pedig ma igen veszélyes dolog berúgni] mert az alkoholt rengetegen hamisítják és se szeri, se száma az alkoholmérgezés következtében beadott halálesetek« nek, vagy hirtelen megvakulásoknak. De nem lehet a dolgon változtatni, mert az ember esendő állat és minél jobban akarnak mesterséges eszközökkel viszszifojtani egy szenvedélyt, ez annál jobban kitör. • És monsieur Gnichard egy filozófus mosolyával veri le a szivarjáról a hamut Gara László ENGLESKI MAGAZIN Beograd VukaKaradžićaui. 18. Telefon 24-98 Zagreb Strossmajerova 10 — Telefon 16-56 E sö endü nri divatáruház. Saját mütermé" készít méiték után ruhát (s fehérneműt Eredeti Burberry Weathcrproots
