Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-11 / 343. szám

24. oldal BACSMEGYK! NAPLÓ 1927 december 11. lejti az erős elődöket. Szólt és egy hajtásra kiitta sörét. Aztán tenyerébe fektette az arcát s egy szivén talált költő mélabujával in­tézte szózatát a pincérhez: — Még egy vágást! A meglepő pénztárvizsgálat egyébként szombaton igazi meglepetéssel végző­dött. A hires stréber, a legkisebbik számvevő, vagy ötezer forint hiányt fedezett föl. Ámbár lehet, hogy hatról is volt szó. Nem stimmeltek a takarék­­betétkönyvek, hiányoztak az értékpapír­­szelvények, hogy elmaradt napkutatá­sukról ne is beszéljünk. Néhány érték­papír is elkallódott, amiért a főpénztá­ros a fplelős, hiszen csak ő nyúlhat a pénzhez is.­Egy kicsit kellemetlen volt a dolog, de megesett s a föpénztáros, mikor ké­sőbb nagyobb hullámokat vetett az ügy, bosszankodva jegyezte meg. — Disznóság, határozottan disznóság, hogy a közigazgatás tele van titokza­tossággal. Kiszakadna a gégéje az al­ispánnak, ha diszkréten tudatná, mikor tart meglepő pénztárvizsgálatot? hogy a legfiatalabb számvevő megy pénztárt vizsgálni, még hozzá meglepő­­leg, mikor ide jelentősebb szakértelem szükségeltetik. Olyanok is beleszóltak a dologba, akiknek meglehetősen kevés közük volt hozzá, irigykedő aljegyzők kutatták, hogy honnan fuj a protekció szele? A pénztári ellenőr, — kedvetlen, megsavanyodott ember, akit lenyűgö­zött a hivatal, holott verset írni jobb,— keserűen mosolygott. — Maholnap óvoda lesz a vármegyé­ből. Azelőtt teljesen érett férfiak léptek a közigazgatás szolgálatába, küzdöttek esztendőkig, végeztek hitvány prózai munkát ingyen, a jobb jövő reményé­ben. Ma átcsúszik a gyerek a vizsgá­kon, segíti egy sereg nagybácsi, meg rokon, aztán készen várja a hivatal. Ez magában véve még nem volna baj, de az uj generáció neveletlen, semmibe ve­szi az érett kort, a szolgálati érdeme­ket, a múltat. Szónoklatát, amit a délelőtti söröző­asztalnál fejtett ki, igy fejezte be. — Pfuj az ilyen közállapotoknak. Ott tartunk már, hogy az elfajult koT elfe-TAMÁS ISTVÁN: Szuboticai vasárnap-délutánok Ilyenkor ősszel temetések húznak el az ablakom alatt, mint a darvak, minden délután erre sétál néhány halott, hétköznap kettő-három, de vasár- és ünnepnapokon ötösével korzóznak egymásután, hogy sokszor már az ablakhoz sem megyek, gyerekek világoskékben, mint a tenger és szüzlányok hófehérben, ó, a halál pontosan megérkezik, akár a hétfő, a méla menet talpig gyászban trappol a parádés-fogat után, a levegő csupa tömjén és muzsikaszó, a duhaj paraszt tüzoltózenekarral megy az utolsó útra, tram... trará.,. ■»Egy kis nátha vitte el« — üvölti a bánatos özvegy és a kürtök felzokognak, »a karácsonyt sem várta meg — jajong a harsonák zajában, amelyek szétkartácsolják bánatát és az orrát vörösre fújja a szél, tram... trará... Milyen természetes is, hogy élek — gondolom és mig egy hasáb fát dobok ^ tűzre, hangosan fütyörészve kisérem a vidám dallamot. Ahol a német gyárüzem anyagát vizsgáztatják Kétszázhusz előadás kísérte a német nagyipar üzemanyag­szemléiének demonstráci ját Meglepő pénztárvizsgálat Irta: Sz. Szi-e'.hy Vilmos Kövér Andor hétfőn megkérdezte a kaszinóban az alispánt: — Lesz szerencsénk a körvadászaton? — Attól függ, hogy mikor tartjátok. — Szombaton. Az alispán, kicsi gömbölyű ember, gondolkodott egy sort Nem mintha szüksége lett volna rá, avagy az igye­kezettel eredményt ért volna el, inkább a tekintély kedvéért. — Rossz napra tűztétek ki, akkor ép­pen el leszek foglalva. Nem halaszthatnád el, hiszen egv nap nem számit. Mi nem intézkedhetünk, |mert messzi vidékről is várunk vendé­geket, a meghívók pedig elmentek. I Az alispán szükségesnek tartotta, hogy fokozza a tekintélyt, azért most meg­rázta a fejét is. — Mondom, hogy nem lehet. Szom­baton meglepő pénztárvizsgálatot kel' [tartanom. Erre már Kövér Andor is kapitulált Az más! Biztosítalak, hogy vala- I mennyien nagyon fogjuk sajnálni. Egy darabig még elbeszélgettek a j vadállományról, hogyan költöttek a [foglyok, aztán az alispán félrehúzta a főszámvevőt — Jöhetsz velem szombaton pénztárt vizsgálni?' ■ Ha parancsolod... Ámbár szeret­nék Andorékkal tartani, ha nem volna ellenedre. — Ki helyettesíthet? — Gondoltam erre is. Az uj számve­vőnk pompás gyerek, régen jött valaki annyi ambícióval közszolgálatba, mint amennyi benne van. — Érti a dolgát? — Csak annyit mondok róla, hogy pénzügyi tünemény. Van egy kis ösz­­szeköttetése is, félek, hogy hamarosan elviszik, ha egyszer eszébe jut, hogy fölfedeztesse magát. Az alispán elégedetten bólintott. — Hát nem bánom, jöjjön. Mielőtt megkapná az írásos utasítást, figyel­meztesd, hogy szombaton tartsa itthon az orrát. A .nodvnét j — Nem jár az semerre, legfőbb szó­rakozása a logáfifmíistábla, amit úgy fal. mntha regény volna. Az érdeklődés most a nagy társaság (felé fordult. A nagy társaság tagjai az apátplébános, a bezdáni képviselő, az árvaszéki elnök, meg a főpénztáros voltak, akik ferbliztek. Fő elvük a szo­lid alap volt, lehetőleg csak öthatosrts, arról azonban csak a felzaklatott ide­gek tehetnek, hogy amint befelé halad­tak az éjszakába, a vizi az öt forintot is elérte. Ama régi, szép, zöldhasu, lepe­­dőnagyságu ötöst. Most is ilyen ötforintosból megindult zsinór izgatta a kedélyeket, nevezetesen [az apátplébános viaskodott a főpénztár­unkkal, aki két királyt tartott feltárva két szabadon fekvő ász ellenében. A másik kettő, (nem a király, nem is az ász. hanem a képviselő, meg az árva­széki elnök), már keresztbe rakta a lapját, ők idejekorán visszahúzódtak et­től az istenkisértéstöl s átalakultak a többiekkel együtt nézőkké. A bankók .pedig egyre nagyobb halomban gyüle­keztek, az apát izgalmak között gusz­­tált, majd kivágta a harmadik ászt és besöpörte a pénzt. — Szép volt, gyönyörű! — szólalt meg legelőször az alispán. A papnak arcizma sem rándult, (eccle­­sia militans volt a bece-neve), mivel pe­dig rajta volt a sor, osztott. Az embe­rek pedig »megbeszélték« a pártit. A zsinór belekerült a főpénztárosnak vagy ezer forintjába, ami szóba sem jöhet ilyen mulatozásnál, de amivel szemben mindig megadja a kötelességtudása ma­gaslatán álló társadalom a maga elis­merését. — Klasszikusan játszott, iskolába kell hozzá küldeni az embereket. Másnapra azért elfelejtették az egé­szet. Hiszen úgy szokott az lenni, hogy hétfőn a főpénztárnokra jár a rúd, ked­den a képviselő fizeti meg a tandijat, szerdán pedig az apátplébános jövedel­me csappan meg. Aki mindig csak nyer, az gyanús. Sokkal nagyobb meglepetést keltett, Németország gyáripara az utóbbi esz­tendők során egyre nagyobb súlyt fek­tetett arra, hogy a különböző ipari üze­mekben felhasználandó anyag minősé­gét minél magasabb fokra emelje. En­nek az egyszerű oka pedig abban rej, lik, hogy a német gyárakból kikerülő áruk csak ilyen módon tudják a háború után előállott helyzetében az angol francia és az amerikai áruval felvenni a versenyt. A német mérnökök a gyár­ipar valamennyi terén a legnagyobb energiával fogtak hozzá, hogy a gyár­üzemekben feldolgozandó anyag minő­ségét emeljék és az uj anyagvizsgáló gépek egész sora állott elő és sorozó­­dott a Werkstoff, a gyárakban feldolgo­zásra kerülő anyag megvizsgálásának szolgálatába. Ennek a nagy gondolatnak a demon­strációja volt a berlini Wcrksloífschau az üzemkiállitás, amelyet a német mér­nökök egyesülete, a német gyáriparosok egyesületével együttesen rendezett meg a charlottenburgi hatalmas Autohallé­­ban és amelynek megszemlélésére a vi­lág legtávolabbi részeiből is érkeztek szakemberek és újságírók. Mert a né­metek mindent megszerveznek és pedig alaposan megszerveznek és igy termé­szetes, hogy a Werkstoffschaunak is az egész világra kiterjedő reklámot csap­tak. A szakembereknek pedig nemcsak bemutatták az üzemanyagkiállitást, amelyen szemmel, kézzel és füllel lehe­tett megtapasztalni a modern német technika legújabb vívmányait, hanem gondoskodtak az alaposságról is, ameny­­nyiben nem kevesebb, mint 220 tudomá­nyos előadást tartottak a vendégek ré­szére a berlini Műegyetemen. Aki mind­ezt a 220 előadást végig hallgatta az valószínűleg tudásban alaposan meg­gazdagodva — pénz dolgában azonban alaposan megfogyatkozva mehetett el Németországból, mert ezek az előadá­sok pénzbe is kerültek. A vastól az alumíniumig Az idei üzemanyagszemlén természe­tesen nem mutathatták be mindazt az anyagot, amit a német ipar feldolgoz, dacára annak, hogy a kiállításra másfél év óta folytak az előkészületek". Ez egy kissé mégis sok lett volna, rriég a né­meteknek is és ezért megelégedtek az­zal, hogy »csupán« a vas, acél, réz, alu­minium, elektrotechnikai szigetelőanya­gok, valamint a kémiai anyagvizsgálat teréről mutassanak be nagyszerű pél­dákat a közönségnek. A hatalmas Autohalle Berlin nyugati részén fekszik. A kiállítás már messzi­ről tud túl adja, hogy ugyancsak külön­bözik az eddig ismeretes és szokásos kiállításoktól, amennyiben nemcsak a szem, hanem a fül is jelentékeny sze­repet kap a szemlélőnél. Mintha valami hatalmas gyártelep zakatolna, száz meg száz masina bug, a villanymotorok va­lóságos kórusban zugnak, döngő hámo­rok kalapácsai ütik az izzó, vörös va­sat, közvetlenül előttük az elegáns né­zők tömege áll és bámulja a munkást, aki izzadó homlokkal irányítja a gép munkáját. Mindjárt a bejárat előtt egy acélház áll, a beléptidij külön egy már­ka. A jó berliniek fizetnek, átmennek az acélházon, de igen elégedetlen arccal lépnek ki a másik oldalon, az acél, mint gép lehet szép és vonzó, mint lakóház | azonban nem valami kellemes. Hideg és I hűvös a levegő ebben az acétházban és ép ilyen hideg a fogadtatás is. A bejárat mögött közvetlenül a né­met acélgyárak vasúti kerekei sorakoz­nak. Két mozdonykerék, olyan nagy, hogy az ember a nyakát csavarja, ha felnéz rájuk, aztán kisebb vagonkerekek, természetesen a legjobb minőségű anyagból, amit eddig a német acélgyár­tás eddig produkált. És mögöttük sora­kozik a százféle anyag, a rézcsaptól az aluminiumcsolnakig. Anyagvizsgálat A kiállítás legfontosabb része azok­nak a gépeknek a bemutatása, amelyek a legkülönbözőbb anyagok minőségét iartósságát és teherbírását vizsgálják meg. A német ipar legfontosabb problé­mája ma az anyag minőségének a fel­javítása és erre a célra egész külön nagyipar alakult ki. Gépek százai vizs-' gálják és javítják ma már a német ipar-; telepeken feldolgozásra kerülő anyagot. A kiállításon dübörgő gépek mellett, vagy, csendes laboratóriumokban mutatják be, hogy vizsgálják meg az anyag feldol­gozhatóságát, etraktározhatóságát, a mechanikai, kémiai vizsgálatot, a fiziká­lis és metallografikus vizsgálat száz és száz különöbzö eljárását. Elkáprázik az ember szeme, ahogy a mozgás és szin­­hatások változatos játékát végignézi, egyebet nem is sokat érthet ebből a lai­kus, legfeljebb a mérnökök, akik heteket töltöttek el ezen a kiállításon, előadások százait hallgatták meg és még mindig nem tanultak eleget. Oldalt, a folyosókon mozielőadások szórakoztatják a közönséget, pereg a film és bemutatják az acélgyártást, egy, másik helyen a repülőgépgyártás fázi­sai rohamnak el a szemeink előtt. Itt so­rakoznak fel a feldolgozásra kerülő anyagok is, a réz, a nemesfémek, ame­lyek az egész kiállításon egyedül van­nak üvegbura alatt és egyedül hozzá-j férhetetlenek a közönség kezei részére, bronz, nikkel, bádog .cink, cin, magné­zium, a különböző alumíniumok stb. A, hatalmas tengeri hajók kolosszális csa­vartengelyeit csak úgy itt lehet találni, mint a repülőgépek felemelhetően' kö.iy­­nyü szárnyait, avagy légcsavarjait. Egészen külön helyet foglalnak el a kiállításon a különböző villanyosságot izoláló anyagok, amelyek közül a leg­kisebb, legfeljebb centiméternyi a leg­nagyobb ellenben van vagy négy méter magas izolátor. A különböző kenamaial vagy gummi szigetelőanyagokat mutat­ják be ezen a kiállításon, ezeknek a megvizsgálását és ellenőrzését és aztán inkább a nagyközönség részére a millió­­voltos áramot, amelynek kisülései való­ságos menydörgésszerü robajjal tör­ténnek és a legkápráztatóbb és egyben legfélelmetesebb tűzijátékot produkál­ják. A nagyközönség persze legtöbbnyi­­re itt tolong, ide siet, szemet és fület gyönyörködtet megrendülve a villamos­ság technikájának ettől a hatalmas pa­norámáját a szakemberek azonban in­kább elnézegetnek egy-egy porcellán vagy gummiszigetelöt és ügyet sm vet­nek a villámokra, amelyek a fejük fölött jobbra-balra elcikkáznak. Magunkfajta ember zugó fejjel és a fény valóságos orgiájától sokáig vibráló szemekkel kerül ki a berlini uccára, amely most a maga száz fényreklámjá­val és zugó autóerdejével együtt is vala­hogyan enyhítő csendet és megnyugvást jelent a füstölgő, zugó, villámló terem­kolosszus ezer csodája után. Csuka Zoltán Takyzza magát karácsony ünnepére! Közéig az év vége, az ünnepek, mulatságok ideje, amikor minden hölgynek szépségének és j bájosságának teljében kell mutatkoznia. Egyetlen szorszálacskának sem szabad hát látszani az arcán, a kezén, a nyakán vagy a selyemharisnyán i keresztül. A borotva fekete foltokat hggy és a szőrszálak gyorsabban és erősebben nőnek tőle, a szőrvesztőszerek pedig rosszillatuak és még j komplikáltak is. — Vegyen hát egyszerűen TAKY-t, ezt a kellemes illatú krémet, amely eredeti álla­­pótban használandó, ahogy a tubusból kijön. Egy I pillanat alatt megszabadul minden fölösleges szőr- ; száltól, bárhol legyen is az. A TAKY ártalmatlan, j gazdaságos, utána szép fehér marad a DŐr. Sok j orvos ajánlja és használja is már, ami a legjobb bizonyítéka előnyös voltának. Ha karácsonyra ki- j fogástalan szép akar lenni, nagyon jó lesz, ha 1 takyzza magát. — A TAKY (S. G. D. G. szaba­dalom) illatos krém, eredeti állapotban haszná­landó, amint a tubusból kijön és kapható minden { jobb illatszerűzletben. — Képviselet és főlerakat Jugoszláviában: HENRY H. NtiUMANN, ZAGREB PoSt. pretinac 310. 10629

Next

/
Oldalképek
Tartalom