Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-06 / 309. szám
1927 november 6. BÁCSMEGYE3 NAPLÖ 25. oldal Börcsök Mihály B udapesten Irta: Blazsek Ferenc Börcsök Mihály és kísérője: Hodász 'Antal ur, kilépve a pályaudvar füstöskormos csarnokából, kissé gyámoltalanul néztek körül a Baross-tér életveszélyes forgatagában. »Végrendeletet keiiett volna csinálni, mielőtt eljöttünk volna« — gondolta Börcsök Mihály és legjobban szeretett volna máris visszafordulni. De ha már itt vannak, mégis csak elintézik előbb az ügyeiket. Be kell vásárolni egyet-mást és fel kell nézni a pénzügyminisztériumba is, az adó miatt. Hodász urnák ugyan ‘ ott nincs dolga, de azért fel megy ő is, úgy beszélték meg, mert a minisztérium portása Hodász ur pesti sógornőjéhez jár kosztba és ez bizonyára jó protekció lesz. — Mert nincs igaza Berzsenyinek, Miska fiam. (Enged meg, hogy már csak igy szólítsalak, ámbár meglett férfi vagy már. De én még jól emlékszem ara az időre, amikor hozzám jártál iskolába, piros pruszlikban és fehér gatyában.) Nincs igaza Berzsényinek, mert ma már minden állam támasza és talpköve a protekció. Ezt Hodász ur mondta, mert Hodász ur szeretet ilyeneket mondani. Neki mindenről meg volt a maga különvéleménye, egész bölcseleti rendszert állított fel, amelyet — kissé szerényelenül — elnevezett hodászizmusnak. Most is, ahogy ott álltak a házak és villamosok és autók és kocsik és emberek tömkelegében, meg kellett eresztenie egy újabb mondást: — Látod, Miska fiam, városban a há-7-d-c nagyok, de az emberek kicsinyek; falun a házak kicsinyek, de az emberek nagyok. Igazi életet, úgy hiszem, csak lehet éini, mert csak ott van értéke az embernek. Én például otthon HodaSz Antal köztiszteletben álló tanító vagyok és te otthon Börcsök Mihály tekintélyes kisgazda vagy. Ezzel szemben kérdezlek, mik vagyunk mi itten? Névtelen senkik, valljuk be Őszintén. Két porszem vagyunk, Miska fiam, két -porszem, amit rossz helyre sodort a szél . . Börcsök Mihály nem válaszolt erre, sőt talán oda sem figyelt, mert tudta, hogy ez Hodász urnák nem is fontos. A fontos csak az, hogy hagyják öt beszélni. Börcsök Mihály hagyta és amikor befejezte, megkérdezte Hodász urat, tudja-e az utat a minisztériumba. —Tudom, Miska fiam, csak össze kel! szednem kissé az eszemet. Előbb állapítsuk meg az irányt. A keleti pályaudvarnak hitta! van a Városliget, arccal a Duna. Mi arra megyünk, a Dunán át. Még csak a villamos számát kell kisütnöm. Mikor is volt a szatmári béke? l/il-ben, ugye? Már most: a szatmári béke évszámának első fele a villamos száma, a második fele meg a sógornőm házszáma. Az ilyesmit, Miska fiam, csak igy lehet megjegyezni. Tehát a tizcnhctes villamossal megyünk a Krisztiua-té. re, onnan fel a Várba. Börcsök , Mihály némán csodálta Hodász ur lángelméjét. Azt azonban mégis szerette volna megkérdezni tőle, ion hogyan jegyezte volna meg eze- Ht a szamokat, ha véletlenül nem kötik meg a szatmári békét. De erre már rém volt ideje, mert Hodász ur fölfedezett a .láthatáron egy tizenhetes kocsit és rohant a megállóhoz. A felszállás nem ment egészen simán. Dó csők Mihály a nagy sietségben rálépett a csimájával egy hölgy lábára, mire a hölgy azt mondta, hogy: otromba paraszt. Bent a kocsiban hamar leült az egyetlen üres helyre, egy pillanattal megelőzvén egy ékesebb hölgyet, mí.e ez az ékesebb hölgy azt mondta, hogy: neveletlen paraszt. Aztán — falusi módra — rákacsintott egy csinos asszonykára, mire a csinos asszonyka elpirult és azt mondta, hogy: szemtelen paraszt. Majd az udvarlója felé fordult a csinos asszonyka és megjegyezte, hogy ő egyáltalában nem érti, miért e igédnek fel ilyen népséget a villamosra. Amióta néhány csizmás képviselő van a parlamentben, azóta, kérem, nem lehet bírni a paraszttal... Börcsök Mihály úgy tett, mintha nem hallotta volna ezeket a megjegyzéseket és odaszólt Hodász urnák, hogy a jegyváltást csak bízza őrá, amit Hodász ur természetesen csak helyeselni tudott. A Körút táján jött a kalauz. — Hoi nincs még kezelve, urak? Jeggyel szolgálhatok, urak? Börcsök Mihály ártatlan arccal felelte: — Adjon nekem két jegyet a Városligetbe. — Ez a kocsi nem oda megy — világosította fel a kalauz. — Neeem — csodálkozott Börcsök Mihály. — Hiszen azt mondták, hogy a tizenhetesre szálljunk fel. — Az igaz, csakhogy ellenkező irányban. A legközelebbi megállónál tessék leszállni és ott, a másik oldalon felszállni. Börcsök Mihály úgy a maga, mint a Hodász nevében megköszönte az útbaigazítást. A legközelebbi megállónál leszálltak és felszálltak, nem a másik oldalon, hanem ugyanannak a villamosnak a pótkocsijára. Itt megismétlődött az előbbi jelenet. Börcsök Mihály megint kért két jegyet a Városligetbe, mire a kalauz megint megmagyarázta neki, hogy az ellenkező irányban kell felszállniok. Leszálltak hát újra, de akkor már a Szarvas-téren voltak, ingyen. — Ezt a kis utat most már megtehetjük gyalog is — szólt Börcsök Mihály. — Na, mit szól ehhez, Hodász uram? — Bámullak, Miska fiam, bámullak. Ez a helyes szó: bámullak, csak ennyit mondhatok. — Tudja, Hodász uram, nem azért a vacak pénzért csináiam, hanem csak azért, igen csak azért, mert paraszt vagyok. Hát legyek paraszt, ha léptennyomon a fejemhez vágják, hogy az vagyok. Aztán meg, kicsit jól is esik ez, ■ecsapni másokat. — Úgy van, Miska fiam. A te eljárásodnak voltaképpen ez a lélektani magyarázata., B^ösapnj. psak azt lehet, aki nálunknál butább. Hodász ur újabb fejtegetéseitől csak az mentette meg,.Börcsök Mjbájyt, hogy közben felértek a Várba. Ott kisült, hogy a portás protekciója nem megvetendő valami. Kicsiny ur és tehet nagy szolgálatot. Elérték azt, hogy a miniszter, ha hosszas várakozás után is, de mégis csak fogadta őket. Börcsök Mihály kezet nyújtott a miniszternek és illedelmesen bemutatkozott: — Börcsök Mihály vagyok, Öregcsertöről, az ottani kisgazdapárt elnöke. Ez meg itt Hodász Antal ur, a tanítónk. A miniszter megtörülte a kezét illatos zsebkendőjével és igy szólt: — örvendek uraim. Foglaljanak helyet és adják elő, mivel lehetek szolgálatukra. De kérem, csak röviden, mert sok dologom van. — Tudjuk, kegyelmes uram. Ámbár azteis tudjuk, hogy a miniszter nem igazodik az óra után, hanem az órát igazítják a miniszter után. Ezt persze Hodász ur mondta. A kegyelmes ur mosolygott, Börcsök Mihály pedig előadta az ügyet. — Abban az izében, jöttünk, kérem, az adóbehajtás dolgában. Most elsején kellene fizetni, de nincs miből. Tavafyelőtt a jég, tavaly az állandó eső, az idén meg a nagy szárazság tönkretette a termést. Miből fizessünk, kegyelmes uram? — A kormány — válaszolta a miniszter _ tisztában van a nehéz gazdasági viszonyokkal, főleg az önök helyzetével. Ezért is kapták ezt a hosszú haladékot az adófizeásre. De elvégre mindennek van határa. Az államnak is kell a pénz, ezt beláthatják. — Belátom én, kegyelmes uram, de ezzel a belátással még nincs kifizetve az adóm. Ahoz pénz is keli. Pénz pedig, mondom, nincs. Inkább hasítsanak szijjat a hátamból. — Viszont azzal... viszont azzal, hogy az áilam szijjat hasit a polgárainak a hátából, az állam adósságai szintén nincsenek kifizetve. Nekünk kell az önök pénze, mer hitelezőinknek kell a mi j pénzünk. Ezért, bármennyire sajnálom, j nem adhatok további haladékot. Azt j megtehetem, hogy a minisztertanács elé viszem az ügyüket. De a maguk érdekében is jobbnak gondolom, ha most fizetnek. Minél tovább halasszák a dolgot, annál több jön össze, annál nehezebb lesz. — Bizony, az könnyen lehet — helyeselte Börcsök Mihály. — A gyerek évről-évre több lesz, az adósság szintén, csak a pénz lesz kevesebb. Ha elgondolom, hogy azelőtt, még tavaly is, tele volt bankókkal a tulipános láda... — Ezen most kár sopánkodni. Mert: Nessun maggoir dolore, che ricordarsi del tempo felice, nella miseria. Ezt nem a miniszter mondta, sőt nem is Hodász ur, hanem Dante. Hodász ur csak idézte, eiőb eredetiben, aztán a gyengébbek kedvéért lefordította magyarra: — Nincs nagyobb fájdalom, Miska fiam, mint nyomorúságunkban visszaemlékezni elmúlt boldogságunkra. A kegyeimes ur igenlően bólintott, azután felállt, jelezve, bogy a kihallgatás véget ért. — Szóval, uraim, nem akarom áltatni önöket. Csak annyit Ígérhetek, hogy minisztertanács elé viszem a kérelmüket. Börcsök Mihály a fejét vakarta. — Abban mi már nem bízunk — mondta. — Ismerjük már az ilyesmit. Külön-küiön még csak érnek valamit a miniszterek, de együtt nagy huncutok maguk. Hodász ur meglökte Börcsök Mihályt, hogy jobban vigyázzon a szavaira, de az — rá sem hederitve — folytatta: — Ez az igazság, huncutok maguk valamennyien. Mondhatnék erősebb szót is, de nem akarok gorombáskodni, mert én nem vagyok úriember, csak paraszt. Hát igenis, maguk itt ülnek a nyakunkon, kiszipolyozzák a vérünket és dőzsölnek a mi pénzünkön. Node, majd teszünk róla, ha még egyszer választások lesznek. Gazember a nevem, ha még egyszer kormánypártira szavazok. Vasvillával verjük ki a jelöltjüket, ha beteszi a lábát a falunkba. Ne is jöjjenek hozzánk, menjenek inkább a fészkes fenébe. Oda kívánom magukat, de nemcsak én, hanem egész Öregcsertő, még Hodász ur is. Mert maguk odavalók. A miniszter dühös lett. Csak ; kicsit, mert egy miniszternek sohasem szabad nagyon dühöknek lennie.' Becsöngétte a' szolgáját. — Vezesse ki reglön ezeket az embereket — mondta neki. — És többé be ne engedjenek hozzám senkit, aki Öregcsertőről jön. Majd adok én nekik haladékot! Majd meglátjuk, ki megy a fészkes fenébe, a kormány-e, vagy az öregcsertöiek!... Hodász ur élénken csóválta a fejét, amikor kitették őket a szabad levegőre. — Na, ezt elhibáztad, Miska fiam — mondta. — Majd fizetsz elsején, mint a köles. Nem lesz haladék. Börcsök Mihály mosolygott, — Nem is kell. Mert én, Hodász uram, már régen kifizettem az egész adómat. Egy fillérrel sem vagyok hátralékban. Hodász ur elámult. — Akkor minek jöttünk fel a miniszterhez? — Kát csak meg akartam tudni, mi lett volna, ha nem fizettem volna. Mert az asszony mindig hajtogatja, hogy kár volt fizetni, a többiek sem fizetnek. De most ez egyszer nincs igaza az aszszonynak. — Az aszonynak, Miska fiam, mindig igaza van. Még se kellett volna úgy beszélni ezzel a miniszterrel. — Meg volt annak is az oka, Hodász uram. Ez a miniszter most haragszik az egész falunkra. Ez most leir hozzánk, hogy elsején könyörtelenül hajtsák be az adót. Az öregcsertöiek nem fognak tudni fizetni, elárverezik mindenüket, megveszik a zsidók az egész falut. Úgy kell nekik. Megmondtam nekik, hogy megeszi a rosseb egész öregcsertőt, ha nem engem választanak bírónak. Akkor röhögtek rajtam, most én röhögök majd rajtuk... Ezalatt a Halászbányához értek. Hodász ur meg nem állhatta, hogy fel ne kiáltson elragadtatásában: — Nézz le, Miska fiam. Micsoda város! Micsoda szép és hatalmas város! Börcsök Mihály, csak úgy félszemmel, lesanditott és legyintett hozzá egyet, mintha ezzel a mozdulattal zsebre akarná vágni az egész nagy várost, az egész világot... Most fejeződött be a Itt levágandó 20 kötetben 17.000 oldalon (megfelel 351 kötetes könyvtárnak) 3029 szovegképpel, 91 színes, 112 művészet!, 572 fekete nyomású műmelléklettel és 148 színes térképmelléklettel Ara díszes aranyozott vászonkötésben E^ye i keletje 380 dinár Igeit kedvező fizetési feltételek mellett Kiegészítő köteteket célszerű azonnal rendelni, mert egyes kötetek csak igen korlátolt számban állnak rendelkezésre Vig Zsigmcad Sándor részletosztálya !© SUBOTICA ■s ——— s d Sziveskedjen.sk velem közölni I a RÉVAI N.'GY LEXIKONA *2 mezrendelési feltételeit a ^ a teljes 20 kötetes műre g a nekem hiányzó..........kötetekre j* (Nem kívánt törlendő). 0) N Név............................................... M Foglalkozás ------------------------Cím.............................................. (Minden rovat pont s és olvasható fciíö tćsćt kćrti\) 11050
