Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-13 / 316. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ újságíróknak. Árra a kérdésre, miért hú­zódott el ilyen sokáig a paktum aláírása, Briand ezt mondotta: — Székesebb alapot akartunk neki adni, hármasszövetséget akartunk kötni Olasz­országgal, a viszonyok azonban ezt saj­nos nem engedték meg. Mégsem vesztet­jük el a reményt, hogy szövetségünk bő­vül, ' nyílt ajtót hagytunk mindenki szá­mára, aki jó szándékkal közeledik hozzánk. A szerződés valóságos képmása Locar­­nónak, a tiszta békeszeretet hatja át min­den sorát. Az újságírók kérdésére, hogy megfe­lelnek-e a valóságnak azok a hírek, hogy nemsokára Görögország is csatlakozik ehhez a szövetséghez, Briand annyit vá­laszolt csupán: ' — Aki sokat markol, keveset fog! A beszélgetésnél jelenlevő Marinkovics dr. élénken helyeselte Briand nyilatko­zatát, de az újságíróknak arra a kérdé­sére, utazik-e most Rómába, vagy Lon­­jdonba, nem akart felelni. Négyszeres gyilkos­ságért halálra Ítéltek egy szkopljei csendőrt Meggyilkolta menyasszonyát és ennek udvariéit Szkopljéből jelentik: A szkopljei bíró­ság halálraítélté Sztankovics Blagoje csendőrkáplárt, aki a múlt év decembe­rében meggyilkolta menyasszonyát, Ni­­kolics Délát, továbbá Sztankovics Bori­­száv szabómestert, Todorovics Milos kantinost és annak leányát, Cvetát. A vádlott a tárgyaláson elmondotta, hogy menyasszonyát az anyja egyedül­hagyta Szkopljében s amikor ő látogató­ba ment hozzá, látta bemenni a lakásba a kantinost és a szabót. Visszafutott a kaszárnyába, töltött puskát és szuronyt vett magához. A kantinosékhoz futott, ahol kérdőre vonta Todorovicsot, miért akarja lebeszélni Nikolics Dénát arról, hqgy feleségül mentemnhvszá.-A katitkios; gyálázó kifejezést használt a leányra vo­natkozólag, mire ő , dühében; föbejőtte. a kantinost, «wjd, összeszurkált« ■‘»•»nnate leányát. Ezután a menyasszonyhoz sie­tett, ott találta Sztankovics szabót. Szó nélkül lelőtte. Menyasszonya az ágyon sirdogált és anyját emlegette, amiért az magára hagyta. A csendőrkáplár kérdést intézett menyasszonyához, de feleletet nem kapott, mire lerántotta szuronyát és összeszurkálta menyasszonyát. Kiment I ezután az uccára és revolveréből több- | szőr a levegőbe lőtt, hogy a rendőrség I figyelmét felhívja. Majd visszatért a ka- j szárnyába, ahol társaival nagy mulató- j zást csapott, két liter erős pálinkát ittak meg. j A halálos ítéletet Sztankovics Blagoje | nyugodtan fogadta. Védője felebbezést! jelentett be .arra hivatkozva, hogy a j gyilkos nem előre megfontolt szándékkal, i hanem erős felindulásban követte el bor­zalmas tettét. B ?csülets 7 tő imáds dg Plakáto don pelle igéreztéc ki a sztár.z : n 'zsai csne-esi Ez év augusztus 18-kán, Sztarakani- Zsán egész különös tartalmú plakátfor­ma nyomtatványt . ragasztottak ki. A nyomtatvány cime a következő volt: »Tisztelendő Petrovics Jefta: sztura­­kanizsai esperes imája*. A meglehetős hosszú »ima« csak a formája szerint látszott imának, de valóságban suiycs vádakat tartalmazott a nevezett esperes ellen. Többek között ezt is, tartalmazta »ima«: »A Te nevedben végzett utolsó erőfeszítésem eredménye az, bogy addig küzdöttem, amig ki nem dobattam az uc­cára Panics polgármestert, Vukov kapi­tányt, Szavics adófőnököt és Palmár katonai tanácsnokot«. Egy másik helyen azt mondja az »ima«: »Óh Istenem, tal­lérjaidat 40 százalékos kamatra kiad­tam«. Elmondja azután az »ima«, hogy az imádkozó esperes kártyázott, veszí­tett, ebből verekedés lett és őt meghem­­pergették. Erre ezt jegyzi meg az ima: •>Szerencse, hogy egy magyar vendéglős /■« tf.aj. w.* a\3*ti$ na í\ in Mindezekért a sértő kitételekért a szu­­boticai államügyészség eljárást inditott közhivatalnok megsértése cimén a plakát írója ellen és a nyomozat során kiderí­tették, hogy azt Bogics-Dragics sztara­­kanízsai iskolaigazgató irta. Szombaton tárgyalta ezt az ügyet a szuboticai törvényszéken Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök büntető ta­nácsa. Az elnök a tárgyalás megnyitása után ismertette az inkriminált imát és meg­kérdezte vádlottól, hogy vájjon ő irta-e azt. A vádlott elismerte, hogy az »imának« ő a szerzője és azért vállalja a felelős­séget. Egyben okmányokat terjeszted be, amelyekkel bizonyította, hogy mind­az, amit irt, igaz. Kérte a bíróságot, hogv rendelje el a valódiság bizonyítását. A biróság helyt adott ezen kérelmének. A tárgyalást félbeszakította. Az uj tár­gyalás határnapja egyelőre még nincs kitűzve. Pusztít az árvíz Németországban és Olaszországban Szökőár pusztított az olasz Riviérán Milánóból jelentik: Az árvízkatasztró­fa egész Felsőolaszországban egyre na­gyobb arányokat ölt, nagy károkat okoz Brescia tartományban az Ogllo fo­lyó több helyen kilépett medréből és négy falut elöntött. Több gyárban meg kellett szüntetni az üzemet. A turatii fonógyárban méter magasságban áll a viz és a gépterem teljesen tönkre ment. Darfo ipartelepén is több gyárban meg kellett szüntetni az üzemet és a munkáslakások közül száz ház beomlással fenyeget. Az Adi­ge is kilépett medréből és elöntötte az egész síkságot. Vilpranoban a vasúti ál­lomásnak csak a teteje látszik ki az ár­vízből és itt a vasúti forgalom is meg­szűnt. A liguriai Riviérán óriási szökőár pusztított és a tengerár Nerviben az olasz Riviera legszebb fürdőhe­lyén idézte elő a legnagyobb pusz­títást. Mint Freiburgból jelentik, Baden tarto­mány egész területén is árviz pusztí­tott- Dünglingenben és Hucksweiherben szombatra virradó éjjel félreverték a harangokat és felriasztották álmából a lakosságot, mert az árviz hirtelen veszé­lyessé vált. A házak, istállók és gazda­sági épületek a legrövidebb idő alatt viz alá kerültek. Az árvíznek itt egy ál­dozata van és az anyagi kár igen nagy. UJ RÓZSA SÁNDOR A SZEGEDI HATÁRBAN Vecsernyés Sándor rablóbandája tartja rettegésben a Szeged-földi tanyák népét A homok-megye üres sarkán most már vigan szalad a kis vasút. Kurta kocsi­­flurku mozdony dohog 'rajta gőgéskodő nagy sikongással és hizelgő-nyájasan a csizmás homoki bennszülöttek iránt. Min­ién két kilométer*ul.án.juegáJ! .. nekik, ,a jegyet is fönn a kocsiban adja. annyi luk­kal, hogy egy világvárosi villanyos át­­szállójegyc halálra szégyelhetné magát mellette. A sínpár nem sokkal szélesebb, mint a vonalazás a szépirási füzetben, de a tömzsi fiatal gép-bika zakatoló ked­ve azért a város szivdobbanásait lükteti a puszta alkonyatába. Fölhasogatták a vastag legelőket is, elvitték a fönn hor­gászó kutágast, az ösztörü;a fogait ki­­korhasztotta az idő és a szélmalmok szá­raz vitorlákkal szinte magukba roskad­­tan fordítanak hátat a kövér szeleknek. Ritkán akad olyan zsiványvérii legény is, aki az éjfélbe hulló lakodalmakon kihívás­képp az asztalba szúrja a bicskát, csak azért, mert öregapja heszé't Rózsa Sán­dorral. A vén betyár emléke fölött is már foszlani kezd a nőtás, balladás szem­födő. Csupán a tanyai tanítók rémitgetik sorsával a mordályképii csajhos lurkó­kat. (Ugyan beszélik azt is. hogy az egyik szegedi erdőben még megvan a repedt kérgü nyárfa, ahova az ájtatos rahlóvezér bevéste nevének a kezdőbetűit. Ha igaz, hogy tudott Írni és törődött ennyire az utókorral.) Ebben a tanya-sürüs. vonatfüsttel üzen­gető civilizációban aztán igazi meglepe­tés a Vecsernyés Sándor próbaszeren­cséje. Vecsernyés megkísérelte mestersé­ges lélekzéssel feléleszteni az oda-vidéki rablóromantikát. A dolog elég hagyomá­nyosan: asszonnyal Indult. Vecsernyés Sándor szeged-földi legénv a műit őszön nősült, elvette egy dorozsmai gazda leá­nyát. A lány szülei azonban kezdettől fogva rossz szemmel nézték a házassá­got és a lakzi után is nanirenden volt köztük a törzsönködés. A fiatal vő vég­tére megunta a folytonos ujjaskodást, egy hevesebb összeszólalkozás alkalmá­val alaposan elverte a sokat kelletlenkedő apóst, anyóst és elszökött a háztól. Ta­vaszkor aztán egy éjszaka eltűnt a fejős jószág az öreg házából. A következő na­pokban sor került a lovakra is. A sze­gedi vásáron megtalálták a lovakat, sőt magát Vecsernyés Sándort is látták a sátorok közt, de az ügyes jószágtclvaj hamar neszét vette a bajnak és még ide- j jén módját ejtette ' a menekülésnek. Az újdonsült Rózsa Sándor ezután végérvé­nyesen és visszavonhatatlanul ráadta fe­jét a goromba életre. Csak olykor éjjel, fv» fLfbnn a lales.<z9 ablakán.. ! mert az asszony még mindig ragaszko­­! dott hozzá. Ilyenkor mindig lába kelt va­■ laminek a ház körűit amint emlegetik, ■ ebben a munkában az asszony is segitsé­­! gére volt Vecsernyésnek. De aztán las­san ö, ís^eUiidetgiilUtőle. A fiatal .Vecser-1 nyés menyecskézo ember hírében állt I mindig, most azonban ennél csúnyább j históriákba is belepotíyant az uj rabló­vitéz neve. Kissor, Rókabögyös, Tüsök­­\ sor felől olyan híreket hozott a szél, ; hogy Vecsernyés szívesen rabol szerel- i met a tanyákon, ha más rabolni való í nincs, sokszor még válogatás nélkül ko- I rosabb, nem hozzá való személyektől is. I Összeharagudtak, az asszony is kiadta útját és Vecsernyés az elmosott nyomo­kon neki vágott a szegedi erdőknek. Az utolsó kis ezüst horog is elugrott előle, ami a bitangsorsból még ki-kicsalogatta néha egy jobb nyugtalanságu éjszakai órára. # Lopás, fosztogatás, betyárosdi attól lógva állandó műsoron volt a szegedi ha­tárban. A csendőrség nyomozott, a fegy­veres szőlőcsőszök, tanyai bakterok tal­pon voltak minden éjjel. Nobát Vecser­nyés Sándor egy ilyen pusztai csősz há­zának a padlásán húzódott meg. Hetekig ott tartózkodott az ásók, kanak és egyéb szőlőmivelő szerszámok között. Talán még ma is ott van, ha a csősz nem rög­tönöz neki tolvaj-szülő alkalmat azzal, hogy egy nap feleségestől, gyerekestől elmegy hazulról. Vecsernyés Sándor ép­pen pénz szűkében lehetett, eladta a biz­tos hajlékot. Amikor a mit sem sejtő házigazda eltávozott, kis nyílást csinált a padiaton é; egy nyugalomba helyezett szalmahuzó gamő segítségével rendre kihorgászta a szobából az ágyneműt, a székeken heverő ruhákat és a könnyeb­ben értékesíthető tárgyakat. Másnap a kissori Magyari-erdcben látták, harmad­nap kivonult a csendőrig, de a hires Vecsernyésnek akkor már hült nyoma volt. Az éjszakai rablások, bűntények szá-) ma ped'g egyre nőtt a környéken. A ha- ; tóságok már több mint egy hónapja ver­gődnek a garázda rabló késrekeritésével. j Eddig még jelentősebb eredmények nél- | kül. Ä járó-kelők olykor találkoznak vele ; itt-ott az erdőben, jelentést tesznek róla, ! de mire a hatósági személvek megérkez- ! nek, Vecsernyés már más tájakon kóbo­rol. Legtöbbet látták Tüsök-sor. Róka­bögyös környékén és a Kissor pusztához közeleső Magyari-erdőben leginkább, arraíájt háborgatta a lakosságot, de kel- | lemetlenkedett a puszta-mérgesi és átok­­házi tanyák népének is. Sőt mondják,1 1927. november 13 hogy egy-egv kecsegtetőbb váratlan rt»v ményében elmerészkedik egész Szeged alá. A jelek sok helyt arra vallanak, hogy Vecsernyés Sándor nem egymaga követi el a büntettek nagyobb részét. A hatóság úgy sejti, hogy talán egy kisebb rablócsapat vezére az ügyes betyár­legény. Legalább is akadnak olyanok, akik Vecsernyést itt-ott harmadmagával látták. * A múlt hét végén egy éjjel valaki föl­­gyujtotta Vecsernyés Dorozsmán lakó apósának széna-vontatóit. A tűz átcsa­pott az istállóra is. A házat valahogy^ megmentették, de a pajta és az udvaron álló melléképületek leégtek. A tettes nem lehet más, mint Vecsernyés. A szegedi hatóság nyomban huszonnyolc tagú rend­őri készültséget küldött a Magyari-erdő átkutatására. Másnap a nyomozást ve­zető rendőrtiszt kérelmére még hat em­ber ment Szegedről a gyanús vidékre. Eddig még semmi eredmény. De már útban van a betyár legidősebb ellensége, a hideg.Vörös levelek égnek a fák alatt, az erdő megkopaszodik és átlátszó lesz. Az első hó aligha fogja mellére szívni a bujkáló Vecsernyés Sándor lába nyomát (Bj.) Mozis és pénzügyi tisztviselő A becskerski Balkán-mozi tulajdo­nosának nyilatkozata Becskerekről jelentik: Megírtuk, hogy a becskereki Balkán-mozi ellen a pénz­ügyigazgatóság eljárást- inditott. mert tizenhárom jegyen radirozás nyomait észlelték. A mozitulajdonosok ellen Vu­­kovics Vojin pénzügyi tisztviselő felje­lentést tett az ügyészségen, mert állító­lag súlyosan megsértette. Ebben az ügy­ben Milovanovics Milán, a Balkán-mozi tulajdonosa a következő nyilatkozat köz­lésére kért fel bennünket: — Valamennyi jegyet, amelyet elko­boztak, aznap kaptuk a pénzügyigazga­tóságtól, tehát előbb el nem adhattuk. Ünnep volt éppen, amikor nagy a tolon­gás és igy többeknek telefonon megren­delt jegyét a jegyszedőknél helyeztük el, hogy a látogatóknak ne kelljen a pénz­tárnál tolongani. Vukovics nr, anélkül, hogy bármit kérdezett volna, odaugrott felkapta a jegyeket, zsebregyiirte és el­rohant velük. Ha megkérdezte volna, hogy miféle jegyek ezek, akkor az egész izgalom elmaradt volna. — Másnap felmentem a pénzügyigaz­gató helyetteséhez — de nem Vukovics­­hoz, akit azelőtt nem is ismertem — és megkértem, hogy a jegyek elkobzása által okozott kárt nekem térítsék meg. Az igazgatóhelyettes ur ezt meg is ígér­te. A kár azáltal származott, hogv az elkobzott jegyek a 8 órás előadásra szóltak, de mivel háromnegyed 7_ órakor Vukovics ur elkobozta őket, kénytelen voltam uj jegyeket kiadni. Az elkobzott jegyeket az igazgatóhelyettes ur jelen­létében átvizsgálták és azok közül csak három jegyen volt radirozás, a többi minden tekintetben rendben volt. Én ma­gam is csodálkoztam rajta, hogy csak három radírozott jegyet találtak és nem többet, mert közismert dolog, hogy a közönség napról-napra tömegesen hozza vissza a jegyét kicserélni másik előadás-, ra, vagy mikor már bent ülnek és észre­­vesznek egy ismerőst, átcserélik a je­gyüket az ismerős melletti helyre. Ilyen­kor természetesen kiradírozzuk a jegyről az előző számokat és másokat Írunk a helyére, de az államot ezzel meg nem károsítjuk. — Tény az, hogy izgatott voltam, mi­kor a pénzügyigazgatósághoz felmentem, de nem az elkobzás miatt, mert abban engem hiba nem terhel, hanem azért, mert aznap háromszor is zaklatták a fináncok a publikumot egy előadás fo­lyamán. Először a rendes ellenőrzés volt, aztán jött a revízió, végül a szuperreví­zió. A közönség már egészen ideges volt és egy ur. aki addig mindennapos vendég volt a mozimban, a harmadszori zaklatásnál földhöz vágta a jegyét, el­távozott és azóta nem jött többé a mo­ziba. — Vukovics urat én nem sertettem meg. Az igazgatóhelyettes ur becsöngette őt én csak pár szót váltottam vele egész nyugodtan. Sértő szót a szájamon ki nem ejtettem .Végül ezúttal köszönete­­met fejezem ki a pénzügyigazgatóság­nak, mert az eset óta békében_ hagytak a közönségünket és nem zaklatják a foly­tonos ellenőrzéssel. NOVISAD, 0R8ÄN-PEN5I0 Vízvezeték, mosd.k, melegvizfütés. TELJES P21ÍS 0 70—00 Eiaár Abonensekne’: engedm-'ny. Telefon 25—36

Next

/
Oldalképek
Tartalom