Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-11 / 314. szám

4. oldal 1927. november 11 BlCSMEGYEl «TAPLÓ Salamon egy hétig került, de tovább nem birta ki és tegnapelőtt várakozásom ellenére megszólított. — Hallja, Salamon — tört ki belőlem a méreg. — Magánál nagyobb csirke­fogóval még nem álltam szóba. Először is aljas anyagi érdekből rutul becsapott, másodszor pedig — mint aztán hallottam — olyan régi trükkel fosztott ki, ame­lyet rajtam kívül már mindenki ismert. Maga belőlem egyszerűen köznevetség tárgyát faragott és ezért... — Na ne izéljen — vágott a szavamba — látja tanult tőlem... és ha jóba lesz velem, tanulhat még... — Biztosítom, hogy a pénzemért nem magától veszek órákat... — Honnan tudja, hogy óráról van szó? Talán már maga is ismeri? — Én nem ismerek semmit és legke­­vésbbé kívánom magát Ismerni... • Nekem igy is jó, pedig az óra-trükk az kitűnő üzlet... — Nekem is? — fogtak meg akarat­lanul is utóbbi szavai. — Hát persze. De hallgasson meg. — Pénz nélkül? — kérdeztem ag­gódva. —» Egy vasába se kerül... Hanem fi­gyeljen, azaz nézzen ide — és azzal elő­vette a Bácsmegyei Naplót. — Látja, itt van s megmutatott egy apróhirdetést; Találtatott egy üj férfi- ‘ . .. aranyóra. A tulajdono­sa átveheti Salamonnál Söfét-ncca 2. ' — Salamon! Maga ilyen becsületes? — Lassan, hol vagyunk még a becsü­letességtől... Ez csak egy trükk. Tudja, voltam Pesten és megnéztem a nagy­­endrét. Ott tanultam. — De hát hol itt az üzlet? — Most jön. Vagyis előbb megjelenik ez a hirdetés, aztán jön egy pasas. Meg­nézi az órát és azt mondja, hogy az övé. Stimt. Én elhiszem és oda is adom neki, de előbb lefizet ötvén dinárt a hirdeté­sért. Aztán jön egy másik pasas, annak egy másik órát mutatok. Az is ráismer az övére, lefizeti az ötven dinárt és igy tovább. Gyün a harmadik, gyün a ne­gyedik .., — És mindegyik kap egy órát? Hát mit gondol, elhiszem én azt hogy maga csak úgy szórja az aranyórákat? És kü­lönben is honnan van magának annyi aranyórája? — Az igaz. Nem is aranyóráim van­nak nekem, hanem rézóráim. Szép sárga­réz óráim, a piacon vásárolom darabját húsz dinárért. A Pali pedig, aki azzal gyün, hegy az övé az elvesztett arany­óra. meg se" nézi, amint megkapja, siet­ve tovább áll...’ Mit szól hozzá? Jó, mi? # Igaz, hogy ez a Sala­mon nagyon okos ember, állapítottam meg, de ezt az óra-üzletet én is meg­tudom csinálni. Tegnap közzétettem én is a hir­detést aztán kimentem a piacra és hogy bő rak­táram legyen, bevásárol­tam negyven darab órát. Ha ezen túl adok. még veszek vagy hatvanat, a Sa­lamonnak pedig örök időkre megbocsáj­­tok a zabszemekért. Az üzlet azonban rosszul indult. Egész nap egyebet sem csináltam, mint a kliensekre vártam, de egy se jött. A Salamon már jól bebóv­­lizhatta az egész várost... Este végre kopogtak az ajtómon. Na hála neked... csak a Salamon volt. És milyen állapot­ban. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy valami baj történt vele. — Tudja — kezdte — a múltkor, hogy beszéltünk arról az óra-üzletről, ahogy elváltunk, gondoltam magamba: - Sala­mon, ha annyi pénzt szereztél már a rézórákon, miért ne lehetne egy arany-1 I órád is? És miért ne lehetne? Vettem ‘ tehát egy aranyórát — és itt megcsuk- I lőtt a hangja — egy remeket... és kép­zelje, majd megüt a guta... elhagytam. Kimentem arra az átkozot rézórapiacra és véletlenül ott felejtettem a pulton... — Cccc. — ...aztán ma látok egy hirdetést, hogy találtak egy aranyórát. A szivem is megdobbant, hátha az enyém. Meg­­nézaim a címet és rohanok és most itt vagyok. Majd kiugrottam a bőrömből. Alig bír­tam magammal. Ahogy én most vissza­fizetem ennek a csirkefogónak a köl­csönt. Nyájas arccal húztam elő a fiók­ból az egyik rézórát: — Én találtam ugyan egy órát, nem tiidom ez-e az? — és eléje tettein, várva a hatást, de ami a következő pillanat-Manojlovics Dusán Szubotica város főispánja csütörtökön délután érkezett vissza Beogradból, ahol különböző vá­rosi és állami ügyeket intézett el a mi­nisztériumoknál. Manojlovics Dusán fő­ispán elmondotta, hogy dr. Miladinovics Radivoj királyi közjegyző és Dimitrije­­vics Milivoj tábornok, a szubotícai gar­­nizon parancsnoka csütörtökön meglá­togatták Vukicsevics Vei ja miniszterel­nököt, Hadzsics Steván tábornok-had­ügyminisztert és Jan Seba beogradi csehszlovák követet, akiket meghívtak Rejtélyes lopást jelentett csütörtökön reggel a szuboticai rendőrségen az Alek­­szandrova-utcai Kdlmán-féle autó és rádió szalon tulajdonosa. Elmondotta, hogy reggel, midőn üzletét kinyitotta, amerikai Íróasztalát leltörve találta és mikor a fiókok átvizsgálásához kezdett, felíedezte, hogy abból ezer dinár kész­pénz hiányzik. Detektívek mentek ki a helyszínre, de semmi nyomot, amely út­baigazítással szolgált volna, nem talál­tak. Kálmán elmondotta, hogy az üzlet­­zárásnál jelen volt és reggel a redőnyt sértetlenül találta, érthetetlen tehát, mi­kép jutott be a tolvaj az üzletbe. A tulaj­donos senkire se gyanakodott, mivel szerdán dádután egyik rokona volt az üzletben. A' rendőrség energikus nyo­mozást indított, mert a titokzatos lopás a város főuccáián történt, ahol egész éj­jel renaör teljesít szolgálatot. Csütörtökön délután a rejtély megol­dódott. Az autószalon tizennégyéves ki­futója odalépett a tulajdonoshoz és be­vallotta, hogy z ezer dinárt ő lopta cl és négy kiskorú társával abból ötven dinárt elköltött — a többi pénzt, 950 di­nárt, visszaadta. A tulajdonos értesítette a rendőrséget, hogy a tolvaj jelentkezett, mire dr. Mo­­mirovics Veljko főkapitányhelyettes ma­ga elé vezettette a tolvajt, akiben leg­nagyobb meglepetésére a néhány nappal elengedett »Kis C sár ligát« ismerte fel, akit néhány nappal ezelőtt letartóztat­tak, de azután a rendőrség szabadonbo­­csátotta, mert azt Ígérte, hogy megjavul. ban történt, az a legnagyobb mértékben meglepett. A Salamon, amikor meglátta az órát, csaknem sírva fakadt, kikapta a kezemből és csókolni kezdte. — Nézze. Salamon — furdalt a lelki­ismeret — nézze, én... — Tudom, tudom — vágott a szavam­ba — hát az természetes, hogy megfize­tem. Na hallja, a hirdetés az pénzbe ke­rül — és azzal a kezembe nyomott egy százdinárost. — Nézze, Salamon, én becsületes em­ber vagyok, nézze meg jobban azt az órát. — Mit nézzek rajta. Megismerném száz közül is... de most sietek, mert el akarom adni. Még se való nekem arany­óra. Előbb-utóbb úgyis elveszteném. In­kább veszítsek rajta, de eladom... — Eladja? Kinek? — Volna már rá vevő, négyszázért. —. És ha én is adok érte annyit? — mert annyit megér, gondoltam, de dü­hös is voltam magamra, hogy a negyven réz közül épp az arany akadt a kezembe. — Ötér’ odaadom, de ne gondolkoz­zon, mert sietek. Ötöt is megér és sietve leszurkoltam neki a pénzt. Bár ne szurkoltam volna. Már két órásmester hajlandó rá mérget venni, hogy rézből van az aranyóra. Szinte hi­hetetlen. Most még elmegyek a kis Dajcs­­hoz, ha az is képes magát megmér­gezni, akkor a Salamonnak ütött az utol­só órája. Erre meg én veszek mérget. dómi. a nagy őszi vadászatra Szuboticára. Vukicsevics Velja miniszterelnök, Had­zsics Stevan hadügyminiszter és Seba követ elfogadták a meghívást és meg­ígérték, hogy november 19-én este Szu­boticára jönnek. A miniszterelnök és kíséretének vona­ta 19-én este tíz órakor érkezik Szu­boticára. A vadászat 20-án reggel kez­dődik és a miniszterelnök az egész na­pot a vadászaton fogja tölteni, majd este kíséretével visszautazik a fővá­rosba. Négy fiatalkorú kis csavargó került a rendőrkézre s kapta vissza szabadságát. Ezeknek volt a vezére a Kis Csaruga. A kis Csaruga bandája néhány napig csendben maradt. Csaruga beállt kifutó fiúnak a Kálmán-féle autószalonba, ahol tegnap újra lopásra vetemedett. Leg­újabb betörésének történetét a követke­zőkép mondta el a rendőrségen a kis tolvaj: — Szerdán délután a főnök ur adó­tárgyalásra ment. Az üzletben csak az öccse és én maradtunk. Mikor az öccse egy pár percre átment a szomszéd is Krnyajszki-íéle szabóüzletbe, én az író­asztalhoz mentem, hogy letöröljem a port róla. Mikor hozzáértem, egyszerre kinyílt a teteje. — Na és neked akkor el kellett venni a pénzt? — kérdezte a főkapitányhe­lyettes. A kis Csaruga lesüti a szemét és nem felel. Elmondja ezután, hogy az ezer di­nárt kivette és visszacsukta az íróasz­tal tetejét, ugyhogy nem vette észre sen­ki, hogy az nyitva volt. Ekkor felkeres­te társait, akikkel közölte »legújabb tet­tét*. Még szerdán este felváltották a pénzt és ötven dinárért gesztenyét, cuk­rot, csokoládét és egyéb édességeket vettek. A többi pénzt elrejtették. Csütörtökön a társai pénzt kértek tő­le, de ö nem akart adni. mire azzal fe­nyegették, hogy feljelentik. A kis Csa­ruga erre elhatározta, hogy mindent be­vall gazdájának. Felhozták a rendőrségre a kis Csaru­ga-banda még négy tagját, akiket ki­­hollgatták. Hárman tagadják, hogy részt vettek a lakmározásban és erősí­tik, hogy a »múltkori eset« óta nem is érintkeztek »Csarugáva!«. mert a mamá­juk megtiltotta, hogy vele beszéljenek. A kis tolvajok sorsáról pénteken dönt a rendőrség. Volt 128 — maradt 8 Mit ir az Adeverul a jugoszkviai románok iskolaUgyéröl ? A bukaresti Adeverul legutóbbi szá­mában Batzario neves román publicista foglalkozik a jugoszláviai románok is­­kolakérdésével. A román újságíró fel­veti a kérdést, hogy van-e valami értel­me a román-fugoszláv iskolaegyez­ménynek és kifejti, hogy amig Románia becsületesen teljesítette az egyez­ményt, Jugoszlávia nem adott semmit a jugoszláviai románoknak. — A magyar impérium alatt — írja Batzario — 128 román tanító élt a ju­goszláviai Bánát területén. És hány ma­radt ebből a százhuszonnyolcból a jugo­­sziávok alatt? Nyolcán maradtak a száz­­huszonnyolcból, nem több és nem ke­vesebb, mint nyolc év múlása alatt! A többit a jugoszlávok kiiildözték és meg­fosztották állásuktól. Az Adeverul erősen egyoldalú és tü­relmetlen cikkét igy fejezi be: —. És még mi adtunk ezeknek az el­nyomó szerbeknek vikáriust Temesvá­ron, ahol a magyarok idején nem volt nekik vikáriusuk! A bukaresti lap mindenesetre jobban tenné, ha a romániai kisebbségek sorsa iránt érdeklődne, akik sokkal súlyosabb sérelmeket szenvednek, mint a jugo­szláv románok. Jrumbics lemondott a délszerbiai forradalmár diákok védelméről November 15-én lesz a főtárgya­­lás Szkopjéban Szkopljéből jelentik: E hó közepéin kerül főtárgyalásra a szkopljei bíróság előtt a délszerbiai macedón diákok ha­­zaárulási bűnügye. Tizenkilenc vádlott van, a legtöbbjük diák, de van köztük néhány más polgár is: gyógyszerész, tanár, orvos, állatorvos, színész, keres­kedő, postás, mérnök. A vád ellenük az, hogy tagjai voltak a macedón titkos for­radalmi szervezetnek, amelyet Bojad­­zsijev Jovan bécsi macedón ügynök Út­mutatásai és pénzbeli támogatása mel­lett Gyuzelovics Dimitrije gyakorlóta­nár szervezett meg. A vádhatározat szerint a macedón bi­zottság, amikor belátta, hogy komitácsi csapatok szervezésével a fegyveres el­lenállás miatt nem érhet célt, elhatároz­ta, hogy ifjúsági titkos szervezeteket alakit a »bolgár öntudat ébrentartása« céljából. Nemcsak Délszerbiában, ha­nem Beogradban, Zagrebban és Ljub­ljanában is alakultak ilyen szervezetek a délszerbiai származású diákság köré­ben. A vádio.ttak cirnére állandóan ér­keztek vegytintával irt levelek, vala­mint a »Makedonszko Delo« és »Make­­donija« cimü kitiltott újságok. Élénk érdeklődéssel várják egész Dél­szerbiában a per kimenetelét. A vádlot­tak védelmére az első pillanatban vál­lalkozott dr. Trumbics Ante volt kül­ügyminiszter, nemzetgyűlési képviselő és dr. Drljevics Szekula képviselő, Mon­tenegró volt miniszterelnöke. Most azon­ban, miután a két képviselőt informál­ták a bünper anyagáról, Trumbics és Drljevics visszaadta megbizatását és le­mondott a vádlottak védelméről. Ig.V a letartóztatottakat Janicsievics ügyvéd és még néhány délszerbiai társa védi. A főtárgyalást november 15-ikére tűzte ki a bíróság. NOVISAD, ORMN-PENSIO Vízvezeték, moscLk, melegvízfűtés. TELJES PENS 0 20—90 Dinér Abonenssknek engedmény. Telefon 25—36 A miniszterelnök Suboticára jön November 19-ikén vadászatra ideérkeznek Vukicsevics mi­niszterelnök, Hadzsics tábornok, hadügyminiszter és a beo­gradi cseh követ A kis Csaruga lopta el a pénzt a Kálmán-féle autószalonból Mig a főnök adótárgyaláson vo l, a kifutó ellopott az íróasztalból ezer dinárt — Ölvén dinárért édességet vá­sárolt és a „banda" többi tagjaival egvütt elfogyasztották

Next

/
Oldalképek
Tartalom