Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-11 / 314. szám
4. oldal 1927. november 11 BlCSMEGYEl «TAPLÓ Salamon egy hétig került, de tovább nem birta ki és tegnapelőtt várakozásom ellenére megszólított. — Hallja, Salamon — tört ki belőlem a méreg. — Magánál nagyobb csirkefogóval még nem álltam szóba. Először is aljas anyagi érdekből rutul becsapott, másodszor pedig — mint aztán hallottam — olyan régi trükkel fosztott ki, amelyet rajtam kívül már mindenki ismert. Maga belőlem egyszerűen köznevetség tárgyát faragott és ezért... — Na ne izéljen — vágott a szavamba — látja tanult tőlem... és ha jóba lesz velem, tanulhat még... — Biztosítom, hogy a pénzemért nem magától veszek órákat... — Honnan tudja, hogy óráról van szó? Talán már maga is ismeri? — Én nem ismerek semmit és legkevésbbé kívánom magát Ismerni... • Nekem igy is jó, pedig az óra-trükk az kitűnő üzlet... — Nekem is? — fogtak meg akaratlanul is utóbbi szavai. — Hát persze. De hallgasson meg. — Pénz nélkül? — kérdeztem aggódva. —» Egy vasába se kerül... Hanem figyeljen, azaz nézzen ide — és azzal elővette a Bácsmegyei Naplót. — Látja, itt van s megmutatott egy apróhirdetést; Találtatott egy üj férfi- ‘ . .. aranyóra. A tulajdonosa átveheti Salamonnál Söfét-ncca 2. ' — Salamon! Maga ilyen becsületes? — Lassan, hol vagyunk még a becsületességtől... Ez csak egy trükk. Tudja, voltam Pesten és megnéztem a nagyendrét. Ott tanultam. — De hát hol itt az üzlet? — Most jön. Vagyis előbb megjelenik ez a hirdetés, aztán jön egy pasas. Megnézi az órát és azt mondja, hogy az övé. Stimt. Én elhiszem és oda is adom neki, de előbb lefizet ötvén dinárt a hirdetésért. Aztán jön egy másik pasas, annak egy másik órát mutatok. Az is ráismer az övére, lefizeti az ötven dinárt és igy tovább. Gyün a harmadik, gyün a negyedik .., — És mindegyik kap egy órát? Hát mit gondol, elhiszem én azt hogy maga csak úgy szórja az aranyórákat? És különben is honnan van magának annyi aranyórája? — Az igaz. Nem is aranyóráim vannak nekem, hanem rézóráim. Szép sárgaréz óráim, a piacon vásárolom darabját húsz dinárért. A Pali pedig, aki azzal gyün, hegy az övé az elvesztett aranyóra. meg se" nézi, amint megkapja, sietve tovább áll...’ Mit szól hozzá? Jó, mi? # Igaz, hogy ez a Salamon nagyon okos ember, állapítottam meg, de ezt az óra-üzletet én is megtudom csinálni. Tegnap közzétettem én is a hirdetést aztán kimentem a piacra és hogy bő raktáram legyen, bevásároltam negyven darab órát. Ha ezen túl adok. még veszek vagy hatvanat, a Salamonnak pedig örök időkre megbocsájtok a zabszemekért. Az üzlet azonban rosszul indult. Egész nap egyebet sem csináltam, mint a kliensekre vártam, de egy se jött. A Salamon már jól bebóvlizhatta az egész várost... Este végre kopogtak az ajtómon. Na hála neked... csak a Salamon volt. És milyen állapotban. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy valami baj történt vele. — Tudja — kezdte — a múltkor, hogy beszéltünk arról az óra-üzletről, ahogy elváltunk, gondoltam magamba: - Salamon, ha annyi pénzt szereztél már a rézórákon, miért ne lehetne egy arany-1 I órád is? És miért ne lehetne? Vettem ‘ tehát egy aranyórát — és itt megcsuk- I lőtt a hangja — egy remeket... és képzelje, majd megüt a guta... elhagytam. Kimentem arra az átkozot rézórapiacra és véletlenül ott felejtettem a pulton... — Cccc. — ...aztán ma látok egy hirdetést, hogy találtak egy aranyórát. A szivem is megdobbant, hátha az enyém. Megnézaim a címet és rohanok és most itt vagyok. Majd kiugrottam a bőrömből. Alig bírtam magammal. Ahogy én most visszafizetem ennek a csirkefogónak a kölcsönt. Nyájas arccal húztam elő a fiókból az egyik rézórát: — Én találtam ugyan egy órát, nem tiidom ez-e az? — és eléje tettein, várva a hatást, de ami a következő pillanat-Manojlovics Dusán Szubotica város főispánja csütörtökön délután érkezett vissza Beogradból, ahol különböző városi és állami ügyeket intézett el a minisztériumoknál. Manojlovics Dusán főispán elmondotta, hogy dr. Miladinovics Radivoj királyi közjegyző és Dimitrijevics Milivoj tábornok, a szubotícai garnizon parancsnoka csütörtökön meglátogatták Vukicsevics Vei ja miniszterelnököt, Hadzsics Steván tábornok-hadügyminisztert és Jan Seba beogradi csehszlovák követet, akiket meghívtak Rejtélyes lopást jelentett csütörtökön reggel a szuboticai rendőrségen az Alekszandrova-utcai Kdlmán-féle autó és rádió szalon tulajdonosa. Elmondotta, hogy reggel, midőn üzletét kinyitotta, amerikai Íróasztalát leltörve találta és mikor a fiókok átvizsgálásához kezdett, felíedezte, hogy abból ezer dinár készpénz hiányzik. Detektívek mentek ki a helyszínre, de semmi nyomot, amely útbaigazítással szolgált volna, nem találtak. Kálmán elmondotta, hogy az üzletzárásnál jelen volt és reggel a redőnyt sértetlenül találta, érthetetlen tehát, mikép jutott be a tolvaj az üzletbe. A tulajdonos senkire se gyanakodott, mivel szerdán dádután egyik rokona volt az üzletben. A' rendőrség energikus nyomozást indított, mert a titokzatos lopás a város főuccáián történt, ahol egész éjjel renaör teljesít szolgálatot. Csütörtökön délután a rejtély megoldódott. Az autószalon tizennégyéves kifutója odalépett a tulajdonoshoz és bevallotta, hogy z ezer dinárt ő lopta cl és négy kiskorú társával abból ötven dinárt elköltött — a többi pénzt, 950 dinárt, visszaadta. A tulajdonos értesítette a rendőrséget, hogy a tolvaj jelentkezett, mire dr. Momirovics Veljko főkapitányhelyettes maga elé vezettette a tolvajt, akiben legnagyobb meglepetésére a néhány nappal elengedett »Kis C sár ligát« ismerte fel, akit néhány nappal ezelőtt letartóztattak, de azután a rendőrség szabadonbocsátotta, mert azt Ígérte, hogy megjavul. ban történt, az a legnagyobb mértékben meglepett. A Salamon, amikor meglátta az órát, csaknem sírva fakadt, kikapta a kezemből és csókolni kezdte. — Nézze. Salamon — furdalt a lelkiismeret — nézze, én... — Tudom, tudom — vágott a szavamba — hát az természetes, hogy megfizetem. Na hallja, a hirdetés az pénzbe kerül — és azzal a kezembe nyomott egy százdinárost. — Nézze, Salamon, én becsületes ember vagyok, nézze meg jobban azt az órát. — Mit nézzek rajta. Megismerném száz közül is... de most sietek, mert el akarom adni. Még se való nekem aranyóra. Előbb-utóbb úgyis elveszteném. Inkább veszítsek rajta, de eladom... — Eladja? Kinek? — Volna már rá vevő, négyszázért. —. És ha én is adok érte annyit? — mert annyit megér, gondoltam, de dühös is voltam magamra, hogy a negyven réz közül épp az arany akadt a kezembe. — Ötér’ odaadom, de ne gondolkozzon, mert sietek. Ötöt is megér és sietve leszurkoltam neki a pénzt. Bár ne szurkoltam volna. Már két órásmester hajlandó rá mérget venni, hogy rézből van az aranyóra. Szinte hihetetlen. Most még elmegyek a kis Dajcshoz, ha az is képes magát megmérgezni, akkor a Salamonnak ütött az utolsó órája. Erre meg én veszek mérget. dómi. a nagy őszi vadászatra Szuboticára. Vukicsevics Velja miniszterelnök, Hadzsics Stevan hadügyminiszter és Seba követ elfogadták a meghívást és megígérték, hogy november 19-én este Szuboticára jönnek. A miniszterelnök és kíséretének vonata 19-én este tíz órakor érkezik Szuboticára. A vadászat 20-án reggel kezdődik és a miniszterelnök az egész napot a vadászaton fogja tölteni, majd este kíséretével visszautazik a fővárosba. Négy fiatalkorú kis csavargó került a rendőrkézre s kapta vissza szabadságát. Ezeknek volt a vezére a Kis Csaruga. A kis Csaruga bandája néhány napig csendben maradt. Csaruga beállt kifutó fiúnak a Kálmán-féle autószalonba, ahol tegnap újra lopásra vetemedett. Legújabb betörésének történetét a következőkép mondta el a rendőrségen a kis tolvaj: — Szerdán délután a főnök ur adótárgyalásra ment. Az üzletben csak az öccse és én maradtunk. Mikor az öccse egy pár percre átment a szomszéd is Krnyajszki-íéle szabóüzletbe, én az íróasztalhoz mentem, hogy letöröljem a port róla. Mikor hozzáértem, egyszerre kinyílt a teteje. — Na és neked akkor el kellett venni a pénzt? — kérdezte a főkapitányhelyettes. A kis Csaruga lesüti a szemét és nem felel. Elmondja ezután, hogy az ezer dinárt kivette és visszacsukta az íróasztal tetejét, ugyhogy nem vette észre senki, hogy az nyitva volt. Ekkor felkereste társait, akikkel közölte »legújabb tettét*. Még szerdán este felváltották a pénzt és ötven dinárért gesztenyét, cukrot, csokoládét és egyéb édességeket vettek. A többi pénzt elrejtették. Csütörtökön a társai pénzt kértek tőle, de ö nem akart adni. mire azzal fenyegették, hogy feljelentik. A kis Csaruga erre elhatározta, hogy mindent bevall gazdájának. Felhozták a rendőrségre a kis Csaruga-banda még négy tagját, akiket kihollgatták. Hárman tagadják, hogy részt vettek a lakmározásban és erősítik, hogy a »múltkori eset« óta nem is érintkeztek »Csarugáva!«. mert a mamájuk megtiltotta, hogy vele beszéljenek. A kis tolvajok sorsáról pénteken dönt a rendőrség. Volt 128 — maradt 8 Mit ir az Adeverul a jugoszkviai románok iskolaUgyéröl ? A bukaresti Adeverul legutóbbi számában Batzario neves román publicista foglalkozik a jugoszláviai románok iskolakérdésével. A román újságíró felveti a kérdést, hogy van-e valami értelme a román-fugoszláv iskolaegyezménynek és kifejti, hogy amig Románia becsületesen teljesítette az egyezményt, Jugoszlávia nem adott semmit a jugoszláviai románoknak. — A magyar impérium alatt — írja Batzario — 128 román tanító élt a jugoszláviai Bánát területén. És hány maradt ebből a százhuszonnyolcból a jugosziávok alatt? Nyolcán maradtak a százhuszonnyolcból, nem több és nem kevesebb, mint nyolc év múlása alatt! A többit a jugoszlávok kiiildözték és megfosztották állásuktól. Az Adeverul erősen egyoldalú és türelmetlen cikkét igy fejezi be: —. És még mi adtunk ezeknek az elnyomó szerbeknek vikáriust Temesváron, ahol a magyarok idején nem volt nekik vikáriusuk! A bukaresti lap mindenesetre jobban tenné, ha a romániai kisebbségek sorsa iránt érdeklődne, akik sokkal súlyosabb sérelmeket szenvednek, mint a jugoszláv románok. Jrumbics lemondott a délszerbiai forradalmár diákok védelméről November 15-én lesz a főtárgyalás Szkopjéban Szkopljéből jelentik: E hó közepéin kerül főtárgyalásra a szkopljei bíróság előtt a délszerbiai macedón diákok hazaárulási bűnügye. Tizenkilenc vádlott van, a legtöbbjük diák, de van köztük néhány más polgár is: gyógyszerész, tanár, orvos, állatorvos, színész, kereskedő, postás, mérnök. A vád ellenük az, hogy tagjai voltak a macedón titkos forradalmi szervezetnek, amelyet Bojadzsijev Jovan bécsi macedón ügynök Útmutatásai és pénzbeli támogatása mellett Gyuzelovics Dimitrije gyakorlótanár szervezett meg. A vádhatározat szerint a macedón bizottság, amikor belátta, hogy komitácsi csapatok szervezésével a fegyveres ellenállás miatt nem érhet célt, elhatározta, hogy ifjúsági titkos szervezeteket alakit a »bolgár öntudat ébrentartása« céljából. Nemcsak Délszerbiában, hanem Beogradban, Zagrebban és Ljubljanában is alakultak ilyen szervezetek a délszerbiai származású diákság körében. A vádio.ttak cirnére állandóan érkeztek vegytintával irt levelek, valamint a »Makedonszko Delo« és »Makedonija« cimü kitiltott újságok. Élénk érdeklődéssel várják egész Délszerbiában a per kimenetelét. A vádlottak védelmére az első pillanatban vállalkozott dr. Trumbics Ante volt külügyminiszter, nemzetgyűlési képviselő és dr. Drljevics Szekula képviselő, Montenegró volt miniszterelnöke. Most azonban, miután a két képviselőt informálták a bünper anyagáról, Trumbics és Drljevics visszaadta megbizatását és lemondott a vádlottak védelméről. Ig.V a letartóztatottakat Janicsievics ügyvéd és még néhány délszerbiai társa védi. A főtárgyalást november 15-ikére tűzte ki a bíróság. NOVISAD, ORMN-PENSIO Vízvezeték, moscLk, melegvízfűtés. TELJES PENS 0 20—90 Dinér Abonenssknek engedmény. Telefon 25—36 A miniszterelnök Suboticára jön November 19-ikén vadászatra ideérkeznek Vukicsevics miniszterelnök, Hadzsics tábornok, hadügyminiszter és a beogradi cseh követ A kis Csaruga lopta el a pénzt a Kálmán-féle autószalonból Mig a főnök adótárgyaláson vo l, a kifutó ellopott az íróasztalból ezer dinárt — Ölvén dinárért édességet vásárolt és a „banda" többi tagjaival egvütt elfogyasztották
