Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-23 / 295. szám
22. oldal 1927. október 23 BÄCSMEGYSa NAPLÓ Cserni Jován véres feje négyszáz esztendő távlatából Hogyan írják le Szuhotica fekete cárjának halálát Szerémi György és Jókai Mór Kiásták a történelem poros archívumából Cserni Jován viharos, cári alakját is. Szuboticán szobrot állítanak neki és megünneplik halálának négyszizadik évfordulóját. A szláv Vajdasás eszméiének első ősét és Szubotica város megalapítóját ünnepli kegyelettel az egyesült délszláv nép Jován cár személyé, ben. 1527. Abban az évben halt véres halált Jován cár, a fekete ember. Ez a dátum a Dunamedence történetének egyik legsötétebb korát jelzi: török hódítás, mohácsi vész, magyarországi trónvillongás, rablólovagok, harácsoló főurak garázdálkodásának zűrzavaros korszakát. Nem csoda, ha a históriai feljegyzések nem váltak szilárd beton-oszlopaivá az emlékezésnek, ezen az ingoványos, vérpocsolyás talajon, az érdekharcok terrénumán, amelyek pártoskodóvá tették az egykorú tudósítókat is. A szerencse nagyon forgandó volt és mindenki -köpönyegForgató lett, Magyarországnak nem volt törvényes egy-királyi reguláris hadserege s minden csapat, sereg: martalóchad volt, nem folyt rendszeres közadózás, katonai élelmezés: minden fegyveres erő rabolt, fosztogatott. Ebből az anarchiából a kiskirályok, kapitányok, helytartók alakja a történetíráson keresztül általában nagyon egyformának tűnik ki, a külső körülmények ziláltsága tekintetében. Jován cár, amikor a saját és szláv népének politikai céljai érdekében Zápolya Jánostól az osztrák Ferdin'ndhoz pártolt át, akkor Imit meg a balsikert: harc , után, amelyet szláv hadával Zápolya ; emberei ellen vívott, merénylet folytán. Halálának részleteiről ellentmondó adatok szólnak, amelyek azonban megegyeznek abban, hogy ellenfeléről, Török Bálintról, aki levágta Jován cár fejét, szintén nem hízelgő véleményt mondanak. Szerémi György („DjorJje Srenv c“), aki Zápolya Jánosnak udvari káplánja volt, a Magyarország romlásáról szóló memoárjaiban, egocentrikus előadásban, deákos-krónikás stílusával körülbelül igy írja le Jován cár halálát: Mikor Cserni Jován Szegedre menekült s a polgárok kiverték öt a városból, egy szegény ember, kinek már csak puskapora volt, igy szólott: — Istenem, ha volna egy puskagolyóbisom, nem vinné e! irháját ez a lator. Ekkor eszébe jutott, hogy van a ruháján bogiáros gomb. Megtöltötte hát a puskáját porral, reáeresztette a boglárt is és mivel jól értett a fegyverforgatáshoz, meglőtte vele a fekete embert a szive tájékán. A rácok,, mikor látták, hogy vajdájuk halálra sebesült, leKottan elvitték őt a Szegedtől tiz m rföldnyire fekvő Tornyos falvába. Mikor ezt Török Bálint hallotta, még az éjjel háromszáz katonájával Tornyosra vágtatott... Török Bálint megtudta hol rejtőzik a fekete ember és odarobogott a kapuhoz. A szegény érezte halálát, vivődött is már és megparancsolta. hogy senkit se bocsássanak be. Török Bálint azonban mégis bement hozzá és három Ízben megkérdezte az ágyban fekvő Cserni Jovánt: él-e még? Mikor nem kapott semmi választ, fogta a kardját és az ágyban hanyatfekvőnek levágta a fejét. A testet ott hagyta, a fejét azonban magával vitte Szabadkára s onnan felküldte Budára János királynak. Mikor a fekete ember feje Pestre érkezett, a pesti biró rézmedencébe tétette; és mellette hordoztatta a fehér zászlót. Volt pedig a pesti biró ekkor, 1527-ben az öreg Szűcs János; és ez történt Szent Jakab apostol napján, reggeli imádság után, az öreg mise előtt. És igen nagy sokaság sietett a Duna hidja felé. A király az ablak párkányára támaszkodva nézett ki, és előhívott engemet, ki körülte udvarlottam. És tudakozni kezdte: mi az odalent? Azt feleltem neki: — Bizony, mintha halottat hoznának. Minthogy Czibak Imre megverte volt a fekete embert, és a király, mint tudva vagyon, már örvendezett is rajta, én csupán sejtésből azt mondtam az udvarbelieknek: — Azt hallottam, megölték a fekete embc f — E.edj hát páter György, mondd meg a királynak. Mikor a király reggelinél ült, hozzásiettem és azt mondtam neki: — Király uram, azt hallottam, hogy a fekete embernek levágták a fejét. Pöstyéni Gergely hírül is adta, amit én álmomban láttam. A fekete ember hadának szétkergetése pedig apostolok oszlásakor történt. Ennekutána föiérkezett Buda várába az a sereg, és a pesti biró a király elé hozta Cserni Jován fejét a vérmedencében. A fej ecetbe volt fojtva, hogy a nyári hőségben ne legyen bűze. És csakugyan fekete volt, amint mondották. A király pedig korbácsot fogott és megverte, igy szólván: — Óh, te makacs fej, ki engemet fekete csiku tarkóddal rettegtettél! A király megparancsolta, hogy ebédnél a fejet mellé tegyék az asztalra; úgy evett, ivott és mindig ezt mondotta: — Hol vagyon most a te bizakodásod? Ebéd után Gotthard várkapitánynak adták által a fejet, ki hosszú kopja hegyére tűzte a vár fokán, arccal Bécsnek, ura, Ferdinánd felé. Egy hétnél tovább volt itt; azután a Dunába dobták. Török Bálint pedig kedvelt embere lett János királynak. János király postát küldött hozzá, hogy jöjjön Budára és mikor eljött, a király ezer aranyat ajándékozott neki, meg egy paripát, melyhez fogható csak a török császáré volt. Ennekutána jött egy Orbán nevű paraszt ember, olyan szelíd, mint a galamb és véletlenségből ép hozzám fordult. Levett kalappal, esdekelve arra kért, írnék neki folyamodást János királyhoz. Azt mondom: — Mi végre Írjak én folyamodást? Azt mondja: — Uram én lőttem le puskámból a fekete embert Szegeden... Hallván, hogy Czibak Imre ur megverte öt, azt láttam, hogy a Szilágyi-palota előtt sétál, megismertem, hogy ő Cserni Jován, kezemtől érte a halál. Ezt hallván, tisztán megírtam neki a folyamodást és a kezébe adtam. Aztán a királyhoz igazítottam; a király elfogadta kezéből a folyamodást és megvizsgálta. A király most tekintetét a legényre szegezte és elmondatta, hogy Török Bálint a halálos ágyán fekvő Cserni Jovánnak vágta le a fejét. — Jó öcsém, mondta neki a király, jere hozzám harmadnapra. Ha igaz, amit megjelentettél, derekasan meg foglak téged jutalmazni. Azonközben a szegedi biró. Zákány István esküdtjeivel feljött ö királyi felségéhez Budára és a város tehetsége szerint ajándékokat hozott neki. Minekutána beszélgettek egyről-másról, a király tudakozódni kezdett a bírótól: — Hogy mint veszítették el azt a lator fekete embert? Már magam is tartani kezdtem tőle, mikor Isten segítségével Török Bálint a markába kerítette. Azt mondja erre a szegedi biró: — Bizony, soha sem kerül a Török Bálint körme közé, ha minálunk meg nem öli egy szegény alacsony ember. E beszéd közben megjelent maga Orbán paraszt is. Hallván a király a szegedi birótól, hogy az igaz, egy kis majorságot ajándékozott Orbánnak örökös szabadsággal egyben. Az udvarbeliek között pedig ezalatt még mindig az volt a hir, hogy a fekete ember fejét Török Bálint vágta le Szegeden. Mikor aztán mind ő feleségének udvari emberei, mind a budai polgárok meghallották Cserni Jovánnak igazi végét, nevettek és azt kezdték mondogatni, hogy Török Bálint bármely ágyban fekvő holt embernek is levághatta a fejét. Török Bálint megtudván ezt, úgy eiszégyelte magát, hogy többet ki se merte tenni a lábát a házból és ö felségének gyalázatára egy éjtszaka elbujdosott Budáról. Igen elcsudálkoztak ezen másnap reggel, Havi Boldogasszony napján. Török Bálint pedig Ferdinánd felé vette az útját és attól fogva ellensége lön János királynak. Czibak Imre pedig csak folyvást dicsérte magát beszédeiben, hogy ő verte meg a fekete embert. Ezt se hitték jobban, mint azt, hogy Török Bálint vágta le a fekete ember fejét. Ez volt a vége Cserni Jovánnak Magyarországon. Jókai Mór: »Fráter György« cimü regényében emlékezik meg a fekete emberről. A nagy. meseköitő nyilván nem Szerémi krónikájából hanem másik forrásból meritet-' te adatait. Azt írja róla, hogy: »Cserni Jován volt a neve, eredetére nézve egy. szerémségi kecskepásztornak a fia, testalkatára egy óriás, akit rendkívüli ereje a köznép bálványául emelt... Hard hírét a török dulás alatt szerezte, amidőn rácz atyafiai élén több martalócz sereget vitézül megkergetett s a Bácskát megtisztította tőlük. Ez ugyan Török Bálintnak lett volna a kötelessége, aki Bácska főkapitánya volt. de ő magára hagyta a népet. A fekete ember: azután beült Török Bálint várába s mikor az visszatért, elkergette a várából egész seregével. Ekkor Cserni János fölajánlotta a fegyveres szolgálatát Zápolya Jánosnak. Az uj király kapott rajta, hogy egy hatalmas segédsereget kap, amelyet nem kell fizetni s kinevezte a fekete embert a temesi bánság és Bánát vajdájának.« Jován cár halálának történetét igy rekonstruálja Jókai: ... Egy egyszerű nemes ember, a nagyváradi káptalan tiszttartója, Czi. bak Imre, összegyüjté a bihari nemességet és a hajdúságot s e hirtelen szedett haddal rajtaütött a fekete cáron, mikor az jött vissza a Maros mentén zsákmánnyal megrakodva s úgy szétverte annak a győzelemittas hadait, hogy alig maradt belőlük valami. A fekete cár agya-fejetörötten menekült Szegedre. A hátán össze volt tépve a szép skárlátszin császári palást, amit Ferdinánd királytól kapott. Futó hada ki volt éhezve, fáradva halálig. A szegedi polgárok pedig igen rossz kedvükben yoltak. A futó cár közeledtére félreverték a harangokat s fegyvert ragadva összegyűltek a nagy piac közepén levő Szilágyi-kastélyba. Cserni Jován a megmenekült csapat# jának élelmezésére gondolt s legegysze- i rübbnek találta evégböl feltöretni Zákány István uramnak, a gazdag buzakereskedőnek a magtárát. Hívei nekiálltak a kapu betörésének, faltörő kos gyanánt használva egy kutágasról leemelt gémgerendát. Annak a magtárnak azonban volt egy sáfára, név szerint Vida Sebestyén. Annak volt egy jó öblös puskája, megtöltve vagdalt ólommal. Fiatal lévén a legény, nem sokat tanakodott magában, fogta a puskáját s úgy hasba lőtte vele a fekete cárt, hogy az lefordult a lováról. Bajtársai felvették a földről, de úgy meg voltak már rémülve, hogy nem is_ gondoltak a bosszuállásra, beburkolták a biborpalástjába, s a szegedi polgárok által üidöztetve, elrohantak vele a szomszéd faluba, Horgasra. A félelmes fekete cár megsebesültének hírére aztán Török Bálint is vérszemet kapott, rajtaütött annak a vert hadain s azokat szétrobbantva, a már haldokló Cserni Jovánt lenyakaztatá.' Levágott fejét elküldé Budára János királyhoz. S erre tartottak nagy Te Dcum Laudamust! Még a krakkói francia követ is. aki Zápolya Jánosnak erősen jó barátja volt, ágyulövésekkel és viaszgyertyák sokaságának meggyujtatásávai ünnepié meg a fekete cár legyözetésének örömhírét. Idebenn az országban örömtüzek gyujtattak szerte a hegytetőkön. Annak a dicsőségére, hogy a delibácsi kecskepásztor fiát, a fekete cárt legyőzte a nagyváradi püspök tiszttartója, meg egy szegedi kereskedőlegény! h „UN A” fi a jelenkor legkiválóbb kézi lm tűzoltó- készüléke km-Ára 800—3300 dinár s K w S vs-fß Képviselőket ke esünk '£ „UNA“ trgovina kemičkotehničkih raateiija.a IZ íí. í?refo, *>ač'togf> ntica 3 Csuka Z:ltán: enzin és embzruér Himnuszt bugett a mcnnybolt csigahdtában, felhők fényes taraján táncolt, elbújt és előkerült, vásott gyerek, előtte csikorogva nyíltak az égi kapuk és a hajnali nap réve szétfreccsent a láthatár arcán. Szállt. Szállt. Szállt. Szállt. Szállt. Nyitott könyv alatta a föld, ■izdntóföldek zöld lapján élő ige r. ino •enn a motor dalolt, hujj ázott, szárnyai alatt engedelmesen örvénylett el a végtelen lev égői enger. A benzin a motorban égéit, a vér az ember szivében. Lenn egy tömegbe olvadt ' ház, állat, ember, erdő rét, folyók és szántók, nyugodt hidak és Irsztérikus [tornyok. határok egymás mellére borultak és barnán zsolozsmázott a mélység: hahó a vihar hahó a madár hahó az anyag hahó a motor hahó az ember J o CL W A nap piros szemaforja intett, Megállj, Megállj, a motor szive már félrevert harang volt, messzi ködök rongyátépett teste felvonaglott hirtelen fölágaskodtak a hegysörények a motor elé bolond másodperc rohant, megbotlott a szárnyakban, és suhant a gép körben suhant a lázadó anyag elnyúlt a szántón, vonagiott, zihálva, anyja mellén a haldokló gyerek. Szétnyílt sebéből csörgött a benzin, piros embervér csurrant elő, és egybekaptak, megindultak részegen, támolyogva együtt hogy ezer hasadékán a földkéregnek az örök életringató testébe egevéforrottan fölszivódianak. >
