Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)
1927-10-23 / 295. szám
1927. október 23 T&csmegyei napló 23. oldal —---------* 1278 jelvény érkezett ke ss sporípályázatra A 25© din áros Jatalmat B agarics Mii/.a (Szabotico) »i: erte el Ujafeto ötszáz dináros probléma pályázatunk A Bácsmegyei Napló múlt vasárnapi számában kitűzött ötszáz dináros probléma a sportembereknek szólt és a sportközönség körében rendkívül nagy érdeklődést keltett. A beérkezett válaszok egyrészét hétközben ismertettük. A legkülönbözőbb tippeiések érkeztek és megállapíthatjuk, hogy két egyforma tippet nem találunk a több mint ezer megfejtésben. A legtöbb tippőr SzAND győzelmet jósol, nern sokkal kevesebben vannak a Bácska és a Szombori Sport hívei, mig a másik két mérkőzésnél körülbelül egyenlő arányban jósolják a ZsAK és az SzMTC, illetve a Szentai AC és a Szuboticai Sport győzelmét. Ennek az utóbbi tippnek az a magyarázata, hogy Szentárói |cndkivül sok pályázat érkezett. Hogy ki találta el az összes, vagy a legtöbb eredményt, azt természetesen csak a vasárnapi mérkőzések után lehet megállapítani és a jutaloméi] egyik leiének eldiiniósa csak a márltó’sásek után töit'iiheíik meg. A 250 dinár nyertesásisk nevét keddi számunk sportrovat ábra közöljük. hozzákényszeriti de Brechel Armand grófhoz, egy öreg arisztokratához. Helene öt éve felesége a grófnak és a társaság csodálja erényét és hideg tartózkodását és senki sem sejti, hogy Helenenek viszonya van de Chaceroy Róberttól. Robert hírhedt baccarat-játékos, aki csak azért játszik, hogy nagy vagyont nyerjen össze és azután nyugodtan élhessen. De Róbertét cserbenhagyja a szerencse és nagy veszteségek érik. Emiatt hatszázötvenezer frankot sikkaszt. A dolgot megtudja Helene, akinek most már csak egy célja van, megmenteni szerelmesét. Róbertnak a pénzt meghatározott időre vissza kell adni és Helene, minthogy a terminus egyre jobban közeledik, már nem törődik sem botránnyal, sem megalázással és mindent megpróbál, hogy a pénzt megszerezze. Ez azonban nem sikerül neki és apja, akinek nagyzási hóbortjáért életét áldozta fel, durván eltaszitja és kétes Ígéreteket tesz neki. kabátyjához, Lebourg Amédéehez fordul, aki valamikor nőül akarta őt venni és bár Helene érzett némi hajlandóságot iránta, de apja nagyzási hóbortja kedvéért elutasította. Amedée ekkor bosszút esküdött és most alkalma van bosszúját kitölteni. Átadja Helenenek a pénzt, de a legnagyobb áldozatot követeli érte, amit nő adhat. Helene már nem törődik semmivel, csak szerelmesét akarja megmenteni és megszerzi a pénzt Amedéetől. Testben-lélekben összetörve viszi a pénzt, hogy megmentse Róbertét, de épen, mikor szerelmese lakására ér, de Chaceroy Robert agyonlövi magát... Berstein, aki drámájában a legvégsőiéig tudja fokozni a drámai hatást, itt Iebocsáíja a függönyt. Kétségtelen, hogy ezenfelül nem lehet fokozni a drámát, de nyitva marad a probléma: mit csinált Helene az oiy nagy áldozatok árán megszerzett haíszázötvenezer frankkal? Erre a kérdésre kell most felelni ol- I vasóinknak és minthogy ezúttal a probléma az irodalom körébe vág, az ötszáz dinár odaítélésénél most a pályázatok formáját is tekintetbe vesszük és felkérjük a pályázókat, igyekezzenek lehetőleg rövid, szellemes, gondosan kidolgozott és megstiiizált választ küldeni és azt — a lehetőség szerint — irodalmi formába önteni. A pályázatokat ezúttal is a szerkesztőségen kívül álló juror fogja megbírálni. Helene végső kétségbeesésében uno^ Az ötszáz dinár másik fele annak a jutalmazására volt kitűzve, aki legmegközelitőbben eltalálja, hogy hány megfejtés érkezett. Bár a mostani pályázat az eddigiek közül a legnagyobb érdeklődést keltette, a beérkezett válaszok számát mégis rendkívül sokan tuizottan tippelték és üt-tizezer, sőt tizenötezer megfejtéses válasz is érkezett. Ilyen monstre számokat nem értünk el, de a beérkezett pályázatok száma igy is meglehetősen nagy. Ugyanis pontosan 1278 megfejtést küldtek bs. Ezt a számot pontosan nem találta el senki, de nagyon sokan megkózelitgtlék. FEJ ÉS ÍRÁS EMMA GRAMMATICA Aki igazán nagy színésznő ágál ma az európai színpadokon, civilben egy sem szép. Germanova asszonyra gondolok, a legnagyobbra, aki egészen öreg asszony és kiállnak a fogai, Maria Ócskára, kokainista soványságával, az idősecske Gaby Morlayra, akinek lyukakat rágott arcbőrébe a ragya, Varsányi Irénre, akinél finomabban és ' di írni külön. Milyen petyhüdt, inas, nőiét. !en. Az ádámcsutka fe'-alá szaladgál benne, mint hátunk mögött az expressziig. Mit óhajt? — kérdezi olaszul. A viiág legdalamosabb nyelve angoiszászos hörgéssé változik az ajkán. Emma Grammaüca híres -rhwigja, ez a Vihélyzcúgö, ücsödálafos ‘4zthpadi alt, igy, A 250 diaáros jutalmai Bogasics Hi-Ián (Sznboiica) nyerte, el, eki 12Č8 j megfejtőt tippelt és igy mindöusze buszát tévedett. Legközelebb állt hozzá Parcsetics Károly (Szombor), aki 1299-et tippelt és igy huszoneggyel tévedett. A huszonegy jelen esetben nem vágott be és Bogasics egy poénnal elvitte előtte a győzelmet. Huszonkettővel (1300) közelítette meg Dietrich János (Szuboíica). Ezenkívül meglehetősen megközelítették a helyes eredményt Varga Béla (Noviszad), Kovács Dezső (Szíaribecsej), Vass Béla (Noviszad), Kovács Mihály (Bácskapaiánka), ifj. Föglaln János (Sztaribecsej), Lederer Ernő. Pénteken este, tehát a határidő letelte után több pályázói szelvény érkezett, de a határidő eltel le miatt már nem vehettük figyelembe. Bogasics Milán a 250 dináros jutalom nyertese jelentkezzék a kiadóhivatalban, ahol a jutalmat — személyazonosságának igazolása után — felveheti. Ö í'55 ű I k n rob’ é m sí Az alábbi probléma megfejtése csütörtökig, október 27-ikéig_ hűdendő be a Bácsmegyei Napló szerkesztősége címére. A megfejtőnek 5 00 DINÁRT FIZET KI készpénzben a Bácsmegyei Napló pénztára. A megfejtések külön levélben vagy levelezőlapon küldendők be. A megfejtésekhez mellékelni kell a Bácsmegyei Napló vasárnapi számának teljes címoldalát. Baccarat Henry Berstein francia drámairó Baccarat cimü drámájának rövid tartalma a következő: Lebourg Charles dúsgazdag bankár báróságot vásárol magának és egyedüli vágya, hogy. minél előkelőbb legyen. Pazar házat visz, arisztokratákat hiv meg kastélyába és leányát, Helenet többen nem öregedett még meg színésznő, a csúnya, szeplős Elisabeth Berg, nerre és a vén Cecils Söreire. Emma Grammaüca a legcsunyább és legöregebb. Lehet hatvanöt éves. Ahogy itt ül az Adlon halijában, fázékonyan saljába burkolózva, hetvenötnek látszik. Karjának körvonala átrajzolódik a sálon, akár valami szörnyűségesen hosszú fogpiszkáló, s a kéz, mint egy iránytjelző nyil a halálfej felé mutat, amit Grammatics asszony kénytelenségből a nyakán visel. Ez az arc! A bőr sárga pergameníböl készült; feszesen tapad a csontokra, csak a mélyen beesett, kékes fekete szemgödör alatt vet ráncokat. Roilók vannak a két szeme alatt Grammaticának. Úgy néz ki, mintha kis görredőnyöket viselne a szeme tövében, amik nappalra le varnak bocsátva. Tele a homloka barázdákkal. A szemei kifejezéstelenek. Az egész nő lehet százhúsz centi magas. Egy darab összeaszott töpörtyű. Babrálja a nyakábanlógő gyöngysort. Erről a nyakról köteteket lehetne közelről, recseg. Rekedten törnek fei a szótagok a torkából. A tolmácsom lefordítja olaszra, hogy interjút szeretnék. Grammatica fáradt, kétségbeesett mozdulatot tesz. De beletörődve, kérdez: — Milyen lapnak? — Egy jugoszláviai magyar újságnak. — Magyar lapnak nem adok interjút, — mondja clsötétedő pillantással Grammatica — nem, magyarokkal nem állok szóba. Csodálkozva kérdezem, hogy miért nem? Izgatottan, hatalmas gesztussal feleli: — Undorítóan bántak velem. Nem fejezhettem be a pesti vendégjátékomat, a színház igazgatósága szerződést szegett, megtámadtak a lapokban. Még most is porok vannak. Hallani sem akarok magyarokról. Nagynehezen megmagyarázom, hogy a jugoszláviai magyaroknak semmi köze a pesti színházi direktorok üzleti ügyeihez. — Persze, — mondja kissé szégyenkezve Grammatica — alapjában véve a pesti közönség se tehet róla. Nagyon intelligens színházi publikuma van Budapestnek. Látja ez a város nekem nagyon tetszett. Kár, hogy. olyan csúnya vége lett a dolognak. — Mi tetszett Pesten legjobban? Áradozó kézmozdulat: — A hidak. Csodálatosak azok a hú dak a folyón... Minden olasznak nagy érzéke van az architektúra iránt. — Jugoszláviába nem jön vendégszerepelni? — Nem. Innen Romániába megyünk, aztán Amerikába. Lehet, hogy közben Hollandiában is játszunk. Jugoszláviába nem merünk menni a politika miatt. Fe. lek, hogy tüntetnének ellenünk. Pedig a művészetnek semmi köze a politikához. — Nem fascists? Kitérő választ ad, hogy nem politizál, különben is Mussolinit sokkal jobban ismerik mindenütt, seriikogy propagandára lenne szüksége. Megcáfolja a német lapoknak azt a hirét, líogy a duce nem akarta a társulatot kiengedni Itáliából. Csak utlevélnehézségek yoitak. Éppen ellenkezőleg, Mussolini szereti, ha az olasz művészek dicsőséget szereznek külföldön hazájuknak. — Egész biztos, az ellen se lenne kifogása, ha Jugoszláviában is fellépnék. Ma az ottani lapok barátságosan imának erről, nagyon szívesen el is mennék. Nagyon szeretném Zagrebet viszontlátni, meg a dalmát tengerparti városokat. Temesvárról visszajövet elmehetnénk Zagrebba. Roppant kedves város. Tudja mit, csináljon emellett egy kis hangu-1 tot. Megkérdezem, hogyan lett színésznő? Elengedi a nyakláncot és kifelé fordított tens^érrel végigsimiíja a szemöldökét. Ez volt Duse kedvenc gesztusa. — Hogy lettem színésznő? Úgy, mint Duse. Szinészcsaládból származom, már nagyapám is az volt, kisgyerekkoromtól vándorlók staggione.társulatokkal, gj'erekszerepeket játszottam, statisztáltunk a húgommal, végre színésznők lettünk. Ö később, én előbb. — Itália legnagyobb élő színésznője! — bókolok; az olaszok szeretik a nagy szavakat és a patetikus hízelgést. Nem örül neki és nem mosolyodik el, tárgyilagosan tudomásul veszi a kijelentést. , — '"Nemé mhiiíériiUt tartanak Itáliában nagy szinésznönek. Örszágrészenkint megoszlanak a vé'íémenyek. Dúsét sokkal egységesebben ünnepelték. — Szereti Olaszországot? Felnéz a plafonra és kitárja sovány karját: — Nápolyban most kék az ég és fürödnek az emberek. Banális. Hatalmas erővel mondta. így szabad banálisnak lenni. — Szereti ezt a cigányéletet? Folyton vándorolni? — Mussolini most akar egy állami színházat csinálni, akkor valószínűleg oda szerződtetnek és vége lesz a kóborlásnak. Nem kívánom. Higyje el, a staggione-rendszer az igazi. A művész ne legyen nyárspolgár. — Hogy tetszenek a német színházak? — Érdekes, hogy mennyi súlyt helyeznek a külsőségekre. Nekünk rongyosak a díszleteink. Olaszországban ezzel senki se törődik. Ha a szinész tud, az olasz publikum azt se bánja, ha nincs semmi díszlet .sem. Ezt a Renaissance-Theatert, ahol most játszunk, nagyon szeretem, mert kicsi. Csak kis színházban lehet prózai darabot játszani. A nagy szinház operának való, meg mozinak. — A film? Legyint. Nem tartja művészetnek. Visszatér arra, hogy milyen jók a pesti színházak. Állandóan műsoron tart két magyar darabot, a »Liliom«-ot és a »Kék róká»-t. — Ez a Herceg nagy költő! — mondja. Az olasz irók közül Dario Nicodemit játsza legszívesebben. Pesten látott egy kitűnő színésznőt, valami Tikóscht. A Szabó Juciban. Európa legszebb városa Becs. (Minden olasznak jobban tetszik Parisnál.) A németek bámulatraméltó organizátorok és magas gallérokat hordanak. A lépcsőfeljáratnál megjelenik Irma Grammatica. Az idősebb nővér gyorsan elbúcsúzik. Amikor megyek kifelé u-tánam szól: — Nagyon szeretnék Zagrebba elmenj ni, írjon erről az újságba, talán lehet valamit csinálni. Tragikus arccal mondja ezt is. Nem tud mosolyogni. (s. kJ
