Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-30 / 302. szám

22. oldal BÄCSMEGYE1 NAPLŐ 1927. októöer 30 Magyar kivándorlókkal Délamerika felé VT. Operáció a hajón — A Bícsmegyei Napló kiküldött munkatársától — Egész héten 4, © és 7*9 órakor 1. Ünnepi nyitány H. Suderman „Egyszer volt“ cimii regényének filmváltozata, eredeti zenével Szereplők Leo von SellerFhin . Feiici'as von Kletzingk Ulrich von Kletzingk. Hertha............................. Kulowski bácsi . . Brenckenburg plébános John Gilbert Greta Garbo Lars Hanson Barbara Kent William Ohamond George Fawcett msm dette ki, hogy »az igazság mégis csak győzött«, — a jól beavatottak szerint, viszont, a stuárt is olyasvala­mit rebesgetett, hogy azért a pofonért szívesen alusz­­sza át a 24 órát az egyes kabinban... A magyarok pedig megférték Rollin kapitánynak, hogy ezután, bármiféle panaszuk vagy kérésük lesz, egyenesen hozzá fordulnak. Délután öt órakor, menetrendszerű pontossággal futottunk be az első kikötőbe, Boulogne sur Mer-be. Apály ideje lévén, a parttól két kilométernyire ve­tettünk horgonyt. A kikötőből motoros csónakok és gőzbárkák futottak ki hozzánk. A révkapitányság mo­toros csónakáról egy francia csendőrtiszt és né­hány csendőr kíséretében egy francia orvos szállt ha­jónkra, amint később megtudtunk, azért, hogy egy vakbélgyulladásos beteget megoperáljon. Az egyik elsöosztályu utas előző este hirtelen megbetegedett és a hajó orvosa vakbélgyulladást állapított meg. közölte az utassal, hogy a kényes természetű operá­ciót egy másik orvos asszisztenciája nélkül nem hajthatja végre, azt tanácsolta tehát az utasnak, hogy másnap Boulogneban szálljon ki, operáltassa meg magát és a legközelebbi hajóval folytassa útját. Az utas — valami délamerikai milliárdos, — kijelentette, hogy útját nem halaszthatja el, »kost was kost«, a ha­jón kell őt megoperálni. Erre a hajó orvosa rádión kért egy operatőr-asszisztenst a boulogne-i révkapi­tányságtól s azok gondoskodtak is, hogy a »Cap Poionió« befutásakor az orvos kéznél legyen. Dictum­­factum: a hajókórház mütőtermében, a német és francia orvos — dán betegápoló nővérek assziszten­ciája mellett — s a francia orvos illő honoráriummal zsebében távozott a Cap Poiónióról. Az egész műtét semmivel sem tartott tovább annál, amíg a hajó le­adta a boulogne-i postát és utasokat és behajózta a szállítmányokat a Boulogne-ból induló utasokkal egyetemben. S mig ez történt, a francia csendőr­tiszt és legényei — hősiesen dacolva minden »boche«­­ellenes gyülöletszitással szemben, — kedélyesen po­­harazták a bajor fekete sört hajónk elsöosztályu bár­jában tisztjeinkkel. (p. z.) (Folyt, köv.) szempontjából teljesen igaza volt, de barátunk nem az a legény, aki könnyen hagyja magát, ha sokan vannak a háta mögött. A tányérjába adagolt húst félrelökte és öklével csapkodta az asztalt, hogy igy meg úgy, nem oda Buda, ebből nagy móka lesz, akár­ki meglássa! A stuárt egy jót mosolygott a kakasko­dáson és egyszerűen felvette a tányért a hússal együtt s elvitte. Erre a felhecceit magyarok is abba­hagyták a falatozást. A »vezér« biztos győzelme tu­datában felugrott és követelte a stuárttól, hogy hozza vissza a tányérját a hússal együtt, mert az az övé s ő meg akarja mutatni a kapitánynak, hogy leveses­­tányérjába adták neki a húsételét. A stuárt ridegen elutasította: menjen csak a kapitányhoz és jelentse! A felháborodott utas erre valami csendes »Schewins’­­kerl«-t eresztett ki a fogai között, amit a jólmegter­­mett hamburgi fickó egy zivatarosán meny dörgő po­fonnal viszonzott. Az izgága ur gurult — és a magya­rok felugráltak az asztalokra és padokra, rohamra ké­szülvén a hirtelenkezü stuárt ellen... Megszólalt az alármcsengö, befutottak a matrózok és a hajó komi­­száriusa, aki a rendőri hatalmat képviseli a hajón — és csakhamar bevonult a tetthelyre a jó öreg Rollin kapitány is, ak* mindenek előtt a harcias magyarokat hallgatta ki. Feltette a kérdést, hogyan van az, hogy éppen csak a magyaroknak van panaszuk, a többi pe­dig meg van elégedve. Erre az egyik bácskai magyar nagy bölcsen kivágta: — Há’szen nekünk sem igen van panaszunk, de hát ez az ur azt mondta, hogy nekünk hazafas kötelessé­günk vele kitartani, mert ő majd megmutatja, hogy más kiszolgálást és más elhelyezést csikar ki a III. osztályú utasok számára ... A kapitány egy jót mosolygott az őszinte nyi­latkozaton — és ítélkezett: a hirtelenkezü stuártot 24 órára lecsukni, az elégedetlen urat ped g át kell adni élelmezésre a lengyel és spanyol zsidók számára rendszeresített kóser konyha élelmezési állományába, ahol nem tréfliz;k. el a levesestányért a vajban stílt hallal. Ezzel az ügy a lovagiasság összes szabályai szerint, befejezést nyert. Bába tünk dagadt mellel hir-Buenos-Aires, 1927 október. Nem mulasztotta el kilátásba helyezni a nagy idegenbe készülődő jó hivő egyszerűeknek azt sem, hogy »kinti összeköttetéseinél fogva biztos munkához juttatja őket abban a pillanatban, mikor partra száll­nak...« Hatottuk azt is az Überseeheim gondnokától, hogy Kóhnovics ur már hetek óta ott élősködött a zsebmetszö-mesével és heteken át várta hazulról a távirati pénzküldeményt, hogy a legközelebbi hajóval elindulhasson. Minthogy pedig a »hazai« posta na­gyon késlekedett ezzel a heimben is felmondták neki a kvártélyt és ultimátumot szabtak elébe: ha a »Cap Poionió« indulásáig nem váltja meg hajójegyét, átad­ják a rendőrségnek, hazatoioncolás végett. Szegény mit tehetett egyebet: összeszedte az útiköltséget. Kért kölcsön, kapott könyöradományt, zsarolt munkaszer­zési jutalékot, szélhámolt üzletátadási előleget és ki­járta a hamburgi cionista egyesület jelentékeny támo­gatását is, úgy, hogy mire elérkezett a kritikus nap, csakugyan megváltotta a hajójegyet a »hazai« pénz­küldemény nélkül is. Senki sem csodálkozhatik ezek után, hogy ez az utazásban jártas ur kíméletlen kritikát gyakorolt a hajó III. osztályának berendezése, élelmezése és a ki­szolgálás fölött. A botrány azzal kezdődött, hogy tá­nyérváltást követelt az estebédnél s mert nem kapott, délelőtt »Beschwerde«-re jelentkezett a kapitánynál. A kapitány megnyugtató választ adott neki, ő pedig a »Beschwerde« után komplottot szervezett, azzal a jel­szóval, hogy ha a délebéanél még mindig nem lesz tányérváltás, éhségsztrájkba lépnek. Különösképpen a magyarok testvéri szolidaritására appeliált és mind­egyikkel megértette, hogy ha ő majd elkezdi a mó­kát a stuártokkal, támogatni fogják. Délben aztán az történt, hogy mégsem kapott tányérváltást, mire eré­lyes hangon felszólította a kiszolgáló stuártot, hogy: »Tányért ide, himmelsakrament, mert különben baj lesz!« És a stuárt — flegmatikus hamburgi legény — ipso facto nem váltotta le tányérját. Sőt: olyasvala­mit mondott neki, hogy ha nem tetszik neki a kiszo’ ■ Sálás, váltson II. osztályú jegyet. A Stuartnak a mag.-t GRETA GARliÖ ez a tikkasztó, epesztő, Két uj dolgot hozott Greta Garbo a szépségén felül. Az egyik az a végte­len egyszerűség, amel re még nem volt eddig példa a filmen. Nincsenek gesztu.ai, nem vonaglik, nem já szik — csak néz. A szemében van minden iátéka, ebben a fátyolos, méiylitku, csodálatosan égő szempárban és — ajkai­ban. Aho'y felnyílik egy pillanatra ez a különösvonalu, érzéki, kérdező és felelő száj, ahogy premierplanban rár.knéz a két szem és a ké. ajak, abban több van, mint s áz gesztusban és minden mimikában A másik uj, amit hoz: rendkiviil érzékisé e, améiy a halott vászonról is úgy árad felénk, mint a tüzes számum. Minden mozdulata erotikát lehel. A csókja a legforróbb, ölelése a legveszedelmesebb, de mindennél gyilkosabb a nézése, őrjítő tekintet, amellyel egy pillanat alatt ejti hatalma alá nemcsak a partnerét, hanem a közönséget is, amely nem tud a magat ennek a titokzatos lánynak reflektoros ölelése alól kivonni JOHN GILBERT A közönség mint kritikus A beérkezett válaszokat külön bírálóbizottság bírálja felül. Minden beléptijegyhez blanketta, melyen a közönség Írja meg melyiít jelenetben és mlé/í íetszelt GRETA GARBO? A három legötletesebb válasz Írója ér ékes jutalmat kap

Next

/
Oldalképek
Tartalom