Bácsmegyei Napló, 1927. október (28. évfolyam, 273-303. szám)

1927-10-02 / 274. szám

1927. október 2.

BÁCSMEGYEI NAPLŐ

21. oldal

őtszázdináros probléma

A Bácsmegyei Napló ötszázdináros pályázata rendkiviil nagy érdeklődést keltett. Napról-napra tömegesen érkeznek a megfejtések. A problémát mindenki saját egyénisége szerint igyekezett megfejteni, bár a nagy többség meg egyezik abban, hogy a fiatal hölgy és az Idősebb ur

házastársak

Azonkívül abban is megegyezett legtöbb megfejtő, hogy az ötszáz dinárra nagy szükségük van.

Sajnos, a megoldások nem érték el azt a nivót, amit reméltünk. Önállóság, eredetiség csak a legritkább esetekben van a megfejtésekben. Legtöbben újból elmondták azokat az érveket, amelyek"kel a »cinikus« és az »ideálista« •igyekeztek a maguk javára eldönteni a fogadást. Legföljebb még egy csomó érvet hoztak fel pró vagy kontra, t Nem ez volt a célunk, mint ahogy meg is irtuk egész világosan: ötszáz dinárt adunk a legötletesebb megfejtőnek. Sajnos, ilyen ötletes megfejtő kevés van. A legtöbben érvekkel akarták a problémát eldönteni, holott valójában érveket a házastársi és nem házastársi megoldáshoz egyformán fel lehet sorakozni. ‘Maga a problémája feladója házastársaknak véli az ifjú hölgyet és az idős urat és véleményét — ha pályázhatna az ötszáz dinárra, röviden talán igy fogalmazná meg:

I Csak egy férj engedheti meg magának azt a luxust, hogy udvariatlan legyen egy nővel szemben, akit szeret.- Magyarázatnak már szinte fölösle gesnek tartjuk hozzátenni, hogy az udhölgytólvariatlanság kritériumát.

1) Nem illik újságot olvasni nőtársa Ságban, de különösen egy nő társaságában.

2) Nem illik rágyújtani anélkül, hogy az ember engedélyt ne kérne a társaságába levő hölgytől.

3) Udvariatlanság magunknak rendelni mielőtt megkérdeztük volna a velünk levő hölgyet, hogy mit parancsol.

Hogy a férfi, ha udvariatlan is, szereti a nőt, orra elég bizonyíték, hogy féltve óvja a szeptember este hűvösségétől.

Ez volna a megoldás. Ha az ellenkező oldalról fogjuk meg a problémát, bizonyos, hogy annak igazolására is találunk elég érvet. És ismételjük, nem perdöntő bizonyítékokat vártunk, hanem ötletet és eredetiséget. Habozás nélkül odaítélnénk a jutalmat egy nem házassági megoldásnak is, ha az különösen sezllétnes volna. Sajnos a beérkezett válaszok között mindössze hármat találtunk, melyek ha nem is mindenben megfelelőek, de van bennük némi eredetiség. Ezeket a megoldásokat alább közöljük azzal, hogy közülük

dr. Kosztolányi Árpád

döntötte el, hegy melyik a legméltóbb az ötszázdináros jutalom megnyerésére. A három legjobb válasz a következő:

I.

Az udvariaskodó férjét nehéz megkülönböztetni a gyengéd szerelmestől. Különösen a kávéházban. A férj erőlködik, hogy udvarias és szerelmes legyen, a szerelmes pedig mérsékli magát és azon igyekszik, hogy egyszerűen férjnek tartsák őt az emberek.

Még nehezebb a különbséget észre venni ha az ilyen kávéházi jelenet a papíron játszódik le. Ilyenkor az iró is udvarias. (Arról ne is beszéljünk, hogy itt a férfinak és a nőnek vigyáznia kell arra is, hogy viselkedésük probléma legyen a nézők és olvasók előtt és az ötszáz dinár megnyerése ne legyen a legkönnyeb dolog a világon.)

A szábanforgó párról mégis azt hiszem. hogy házastársak. Elsősorban azért, mert a férfi szivarra gyújtott a kis nő mellet;. Ez már a férjek szokása. A szerelmes férfi ha dohányos is, a kedvese nulle# valószínűleg cigarettára gyújt s még valószínűbb, hegy a nőt is megkínálja ezzel. És legvalószínűbb, hogy a nő el is fogadja a cigarettát. (Ha a férfi nem kínálja meg. akkor a nő, ha még nem feleség, rágyújt a táját Készletéből.)

Második bizonyíték a mellett, hogy í

ezek házastársak, az. hogy a férfi előveszi a Bácsmegyei Naplót és pont a vezércikket kezdi olvasni. Ez eléggé fémjelzi a férjek udvariasságát.

S végül:

Csak a feleség szól az urának ha kokettálni kezdene vele. A szerető hagyja és úgy intézi, hogy ezt a férfi maga

vegye észre.

A száz dollár az ideálistát illeti.

Beküldte: Szili Margit, Szubotica.

II.

Az idealistának volt igaza: házastársak voltak. A novellában két momentum van, amiből erre következtetni lehet. És pedig: 1) Ha egy idősebb ur az »ennivalóan csinos« fiatal barátnőiével leül egy feketére, úgy nem fog a Bácsmegyei Napió vezércikkébe »nagy érdeklődéssel« elmerülni, — bocsánat! de azt hiszem, egyáltalán nem fog újságot olvasni. Ha pedig mégis, úgy ezt csak az ehhez szokott feleség tűri el nyugodtan, szó nélkül. 2. Ha az idősebb ur az »ennivalóan csinos« fiatal nő figyelmeztetése után is flegmával tovább lapoz az újságban, sőt belepillant a másik oldalon levő cikkbe is és a kokettáló urra rá sem nézve, távozik — hát ez az ur — cinizmus ide, idealizmus oda — csak egy férj lehet!

Beküldte: B. Révész Anna.)

III.

A kérdéses nő sem felesége, sem szeretője az öreg férfinek, hanem cinkos társa, úgyszintén a cinikus is, kik, hogy könnyű szerrel 100 dollárhoz jussanak, ügyesen összejátszva lépre csalják a naiv idealistát.

A beugrasztás sikerül, az iedalista

belemegy a fogadásba. A »párocska« ezt észrevéve a szomszéd asztalnál foglal helyet és ott folytatják a játékot egymást férj, vagy feleségnek nevezik, mi hozzátartozik a szerepükhöz. Véleményem szerint a cinikust illeti a 100 dollár. A naiv idealista, ha pénze, van, fogadhat is és el is, veszítheti.

A cinkusnak esze van és rongyos a köpönyege.

Beküldte: Dr. Müller Mátyásáé Novi- Vrbasz.

Ezeken kívül kielégítő megoldást küldtek még be a következők:

(Házastársi megoldás.) özv. Tussay Ciáborné (Szombor), M.-né Simon Ilona (Szenta), Kovács Antal (Temerin), Győri József (Topola), Deutsch Rózsa (Mól), Klein Dávidné (Sztibotica), Rosenfeld Mária (Szubotica), Radosity Rózsi (P. Szv. Nikola), Zorié Bránkó (Szombor), Szántó Pannika (Mol), Licht Sándorné (Bajmok), Bálint Dezsőné (Ada), G. Boci (Szubotica), »Lapkedvelő« (Szenta), Gernács József (B. Topola), Hecskó Mór (Vei. Kikinda), Georg Mihi (Szubotica), Szendrey Elckné, Tra'us József (Vinkovei), Morgenstern Adolf (Gornji Kovilj), Pellikán Böske (Növi Becsej). Rizol (Szubotica), Varga Jrénke (Szubotica), özv. Paukovics Andozné (Szubotica). Döfler Pál (Szombor). Gergely Lászlőné (Szubotica), Machnitz Sándor (Szubotica), dr. Julias Dezsőné (Kovin), Lenéz Géza (Szubotica), Tornán Mártonná (Szubotica), Kovács Bözsike (BosnyoCi), N. N. (Krusevác), Salamon frigyes (Noviszad), Anton Straub (Veprovác), Hettl Anci (Padej), Kozma Pál ÍKeketics), Ha>nal József (Padej). Utri Máté Emilné (Szombor), Nagy-Szivác Mariska (Mól), Fiatalos öreg ember ifjú felesége (Csurog), Lederer Klári (Dolnji Miholjac), Győri József (Szombor), Bruck Tibor (Szombor), J. Z. (Pallcs), Lichtneckert Margit (Bajmok), Egy p-i régi olvasó. »Másolat ellenében« jelige (Sztari Becsej), Lévay Mihályné (Sztari Becsej), Uiager Teréz (Nova Kanizsa), László Samu (Vei. Becskerek),

Pinterovics Jánosné (Szombor—Nenadics), Ada: előfizető. Kastyál Ottó (Bcccsin), Szakácsy Gladip (Szombor), Serfőzö Ferenc (Kula), Gotthár János Beograd), M. István (Szubotica), Grubi Gyuláné (Növi Sové), Hildenstáh György (Növi Becsej). Fehér Bálint (Feketics), Iparművész (Mitrovica).

(Nemházastársi megoldás.) V. Lajko (Szubotica), Herédy József (Sztára Kanizsa), dr. Boschán Sándor (Szenta), Rosenzweig Béla (Noviszad), Kiss Rózsika (Szubotica), Vékes Dezső (Noviszad), Nagy Péter (Szombor), Schreiner Antal (Nakovo), Börcsök Böske, B. Farkas Lajos (Szenta), Czabafy Sándor (Szenta), Bodrics Mihály (Szubotica), Somogyi Gyuláné (Palics), Bata Lajos (Sztara Kanizsa), Piecz Pál (Kula), Névtelen: Babérkoszorú jelige alatt, Fried Lilla (Szubotica), Pavkovics Mirkó (Noviszad), Sáfrány András (Veprovác),

M. B. (Szubotica), dr. T. B. (Szenta), Heinrich György (Vei. Kikinda), Kucsera Gizella (Nemacska Crnja), Ulreich Lászlóné, »A látszat csal« jelige, Kertész Béla (Pacsir), Hollós! Erzsi (Sznbotica), Magyar Erzsébet (Sztari Be-,

csej), Muzslai Zoli (Mól), Rébe Lajos

(Vei. Becskerek).

Önálló utakon igyekezett járni Orgovány Ilonka (Szombor), aki ötletesen mutatja ki, hogy a nő és férfi házastársak is, me gnem is. Kár, hogy elfelejtette, hogy a fogadóknak nem szabad kérdezősködniük. Emiatt a pályázatban nem vehet részt.

A megfejtők közül a felkért döntőbíró, dr. Kosztolányi Árpád szuboticai orvos az ötszáz dináros jutalmat Szili Margitnak

Ítélte oda.

Második probléma

Az alábbi probléma megfejtése csütörtökig, október 6-ikáig küldendő be a Bácsmegyei Napló szerkesztősége címére. A legötletesebb megfejtőnek

500 DINÁRT FIZET KI

készpénze, n a Bácsmegyei Napló pénztára.

A meg, '..éc.ck külön levélben küldendők be.

A mezn\:ésekhez mellékelni kell a Bácsmegyei Napló vasárnapi

számának te'les címoldalát.

Megölöm ...

A pergőtűz már két nap óta tartott Ágyuk bömböltek, géppuskák kattogtak gránátok rohantak megszakítás nélküli végtelen sorozatban egymásután két napot és két éjszakát pokoli tűzi játékká \arázsolt a rombolás démona. Negyvennyolc óra óta egy teremtett lélek sem hagyhaía el és nem közelíthette meg az állásokat. Az ezred teljesen elveszített minden összeköttetést, a holttesttel. Már azt sem tudták, hogy az ellenség lövi-e őket, vagy saját tüzérségünk.

Néhányan — vakmerőek! — megkíséreltek egy pillanatra kitekinteni a lövészárokból, hogy jelt adjanak vagy jelt keressenek, amelyből valamilyen tájékozódást nyerjenek. Mindegyikük életével lakolt. Véres hcltíesttek, jajgató sebesültek feküdtek az árok előtt szerte szét és lázas ajkuk tüzének csillapítására; egyetlen csepp vizet sem nyúlhattak* nekik bajtársaik.

Két napja feküdtek az árokban tehetetlenül. Lőni nem volt értelme. Sem előrenyomulni, sem visszavonulni nem lehetett és a sebesültek szivettépő jajkiáltásai, a golyók pokoli koncertje azt is lehetetlenné tette, hogy fáradt testüket egy kis alvással üdítsék fel a katonák.

A harmadik nap hajnalán lassan alább hagyott a tűz. Előző nap is igy volt. A szünet, amelyben a pergőtűz üteme nem volt olyan szörnyűségesen gyors, fél óráig tartott és az ezredparancsnok ezt az aránylagos nyugalmat akarta felhasználni arra, hogy érintkezésbe lépjen a hadtesttel. Adjutánsát, a főhadnagyot hivatta:

— Fiam! A helyzetet ismered. Segítség nélkül valamennyien elpusztulunk. A te kezedbe teszem le az egész ezred sorsát. A falu tiz kilométerre van. Ha azonnal indulsz, az ut felét megteheted azalatt, amíg újból nem kezdődik teljes erővel a zene. Azután... Isten majd segít! A faluból, ha van még telefon, telefonon jelentést teszel a hadtestparancsnoknak és teljes őszinteséggel leírod a helyzetet. Fia nincs vonal, futárral továbbítod a jelentést. Azután ha küldetésed elvégezted, egy nap szabadságot kapsz. Teljes huszonnégy óráig aludhatsz a faluban. Megteszed?

— Indulok!

teljes négy óra hosszat tartott, amig négykézláb vánszorogva, halottak, napok óta elhagyott sebesültek között átvergődött a zónán. De akkorra egész világos lett és halottak, sebesültek között mozdulatlan ébrenlétben kellett eltölteni a napot. Este tovább vonszolta magát... Megérkezett ... Halálos fáradtsággal, megtépázva, rongyosan, véresen teljesítette feladatát.-Sí-Szobát kért a ’falu parancsnokától. A kis falu minden zugát zsúfolásig megtöltötték a katonák. A főhadnagynak a falu egyetlen szállodájában szorítottak egy kamrában fekvőhelyet. Megebédelt, megmosdott és minden szenvedést feledve boldogan vetette le véres rongyos ruháját, hogy a legédesebb álmot aludja a rossz szalmazsákon. Lefeküdt és egy perc múlva — álomra hajtotta volna fejét. De ebben a pillanatban a szomszéd kamrában, amelyet csak egy néhány deszkafal választott el az övétől. kétségbeesett sirásba kezdett egy pólyásbaba. A főhadnagy felzaklatott idegzete nem bírta már ezt a váratlan veszedelmet. Mintha az agyvelejét szaggatná a sirás. A falfelé fordult, erőszakkal aludni akart. Minden hiába. A szomszédban egyre hangosabban ordított a kicsi.

Behívta a szolgát, aki elmondotta, hogy a szálloda tulajdonosnője fekszik gyermekágyban a szomszéd kamrában. Szobáját lefoglalták a katonák és most itt szülte meg gyermekét. A kicsi két napos és úgy látszik valami baja van, mert szünet nélkül sir. Orvos nincs a faluban. Segiteni nem lehet, mert minden ház, minden matrac zsúfolva van. Két-három katona fekszik egy szalmazsákon.

A szolga távozott és a gyermeksirás változatlan erővel hangzott tovább. A pergőtűz minden borzalmas lármája kedves zenének tűnt fel előtte ehhez az átkozott szünetnélküli síráshoz képest. Harmadik napja nem aludt. Azt hitte megőrül. Fél óráig hallgatott, várt, de a gyermek nem hallgatott el. Felugrott. Mint egy őrült járt a szobában fel-alá.j A gyermek egyre erősebben, hangosabban bömbölt. A főhadnagy elvesztette türelmét. Megölöm!! — ordította szinte ön’ iviiletlenül... Aztán ismét lefeküdt. Hátba mégis el tud aludni. Nem tudott. A gyermek szünet nélkül sirt tovább! Ismét elmúlt fél óra. A házban minden elcsen« desedett, csak a gyerek sirt-sirt kibírhatatlanul tovább. A főhadnagy végső elkeseredésében újból felkelt az ágyból, hirtelen magára rántotta ruháját, kardját felkötötte és kirohant...

Már este volt, amikor a főhajtr • y a faluba érkezett. Emberfeletti szenvedések számtalan stációja volt az ut. Aliz tett meg két kilométert, ismét teljes erővel megindult a tüzelés. Belekerült ez ellenség zárótüzének zónájába és

Az olvasó döntse el. hogy a főhadnagy hová ment, mit csinált, hogyan gondoskodott arról, hogy nyugodtan tölthesse az élszakát. A megoldás teljesen szabad, semmiféle előírással nem kötjük meg az olvasó kezét, csak azt kívánjuk, hogy a novella folytatása ötletes, eredeti és rövid legyen.

Az 500 dinár jutalmat ismét egy a szerkesztőségen kívül álló juror fogja odaítélni a legszellemesebb megfejtőnek